Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-28 / 31. szám

Gömöri táj, olaj, karton, 1987 április

szí gyakorlatban a legjelentősebb viszony a művész kapcsolata művéhez — miáltal az alkotás és a világ viszonya másodrendűvé vált —, festőnk esetében ez a feltételezés nem igaz. Dúdomál a művészi tevékenységet megjelenítő Én és a világ viszonya rendkívüli jelentőséggel bfr. ő mindvégig ebből a megromlott viszonyrendszerből építkezett, ez adta az impulzusokat én- és világértelmezéséhez, azaz nemcsak az alkotói én. de a való világ is realizálódik műveiben. S e mondat után rögtön le kell szögezni, hogy a dűdori látomás csak azt vitte föl a papírra, vászonra, kartonra, ami magát a művészt a tudatában tobzódó dolgokhoz kötötte, vagyis a megfogható, tetten érhető valósághoz, s ebből a szemszögből a dűdori apokalipszis semmiképpen nem nevezhető a szó blake-i, boschi vagy brueghel értelemben vett látomásnak. Inkább intelem zésnek, kondori féltésnek, annak az értékte remtő üzenetnek, amely lemeztelenedetten vagyis totális kiszolgáltatottságában egyedül i hegedűhöz, a művészethez, az alkotáshoz, ; kreativitás önfeledt esztétikumához menekült mert másképp nem tehetett. Szinte vaiameny nyi figurális kompozíciója arról beszél, hog; legmeghatározóbb életérzése a lét vigasztalha tatlansága, ami annak tudatosításából fakad föl benne, hogy művészként vajmi kevese tehet — tehetett! — azok ellen a bűnök ellen amelyeket az emberiség maga ellen elkövet Dúdor Istvánnal kapcsolatosan érvénybe lé pett a múlt idő. Júniusban áldozatául esett sorsnak, mintegy szinkronban egész művészé leiével, amelynek elejétől végéig baliadisztiku jelleget kölcsönzött az önpuszü'tás. Júniu 25-én temettük szülőfalujában, a gömöri De resken (Dríkovce), napra pontosan nyolc év vei azután, hogy a Prágai Képzőművésze Akadémián átvette a diplomáját. Itt közö munkáit néhány héttel halála előtt fotóztuk - nála. Akkor még nem tudhattuk, hogy utolját találkozunk vele. Elköltözött, harmincnyol évesen. Itt hagyta rajzait, festményeit, s csa reménykedhetünk, hogy a szétszórt életműbi egyszer életműkiállítás lesz. Mert életstílus: hoz hűen eladta, elajándékozta vagy létéit helyezte munkáit. A hagyaték gondozója Fa kas Veronika művészettörténész lett. és Jaze ná 14/15, 945 01 Komámo címre vár leveli mindazoktól, akiknek magántulajdonába Dúdor-alkotás van, illetve akinél a festő lété be helyezte dolgait. Az összegző tárlat remi nyében. amelyen Dúdor már nem láthat együtt a munkáit. Mert ö már az eliziur tereken hegedül. SZIGETI LÁSZL

Dúdor István egyik rajzán egy férfi áll a tájban, kezében hegedű, lába alatt, a földben romok, roncsok, a történelem önálló életet élő mikrokozmoszai, amelyek a valóságban gyökereznek ugyan, mert törvényrendjük ide vonatkoztatható, mégsem a valóság hasonlatai, hanem annak, pusztulásuk okán. az át lényegitől Vagyis kvintesszencia értelműek e romok, amelyeken a meztelen férfi a harmóniát keresi, amelyben alkotni, élni. boldogulni akar annak ellenére, hogy nemcsak a talpát égető föld alatt, hanem a fölötte feszülő levegőégben is bombát idéző üstökös uralkodik. Az árnyékok, a visszatérő tragédiák, a halvány erezetű bizonytalanság, a századunk emberének történeti és pszichikai — pusztulással fenyegetett — tartományaiban föltáruló tudati. mélytudati, érzéki és érzelmi rétegeződések rom tengerré válása, szükségképp az emberiséget féltő látomás világába kényszerítette festőnket.

Dúdor Istvánt a töredéklét képzőművészeti kifejezésére késztette e század. S bár a második világháború után a művészettörténészek körében eluralkodott az a nézel hogy a művé-