Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-30 / 27. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1887. július 2-án születeti Frána Srámek cseh költő és író. 1887. július 3-án született A mold Jirásek akadémikus, a sebészet terén tudományos munkát fejtett ki. 1807. július 4-én született Giuseppe Garibaldi olasz szabadsághős. az olasz nemzeti felszabadító mozgalom egyik kimagasló vezére. 1857. július 5-én született Clara Zetkin, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, a Német Kommunista Párt egyik alapítója. 1897. július 6-án született William Faulkner. amerikai író. Jó reggelt, szépségem! Körülbelül egy éve, hogy ebben a rovatban Maxie Wander előző kötetéről írtam. Meglehetősen lelkendezve, ahogy így visszagondolok azokra a sorokra, amelyeket a „Tekints vissza harag nélkül" című könyve váltott ki bennem. Hogy csak jókat írtam róla, annak oka nyilván a tisztelet lehetett. Meghajlás az ember előtt, az őszintesége előtt. S az akarat előtt, mely a súlyosan beteg, a halálos ágyán fekvő írónőben a közlésvágyat, élettapasztalatainak átadását tartotta. A magyar olvasó a keltezés ideje szerint felcserélve kapta kézhez a német írónő munkáit. Korábban olvasható könyve élete utolsó hónapjainak, napjainak, óráinak eseményeit örökíti meg, míg ez a mostani kötet, amit pár hete jelentetett meg az Európa kiadó — az előző Maxie Wander-munkához hasonlóan a Femina sorozatban — az általa készített magnós beszélgetések alapján íródott. Az öt fordító jegyezte kötetben 19 interjúalany — mind nő — szólal meg. Kivétel nélkül olyanok, akik tudtak és hajlandók voltak nagyon őszintén beszélni az írónő mikrofonja előtt. Szinte minden gátlás nélkül vallani magánéletük legkülönbözőbb területéről. E vallomások olvasása közben jutott eszembe, hogy nálunk — ellentétben a szomszéd országgal, hiszen német lányok, asszonyok a nyilatkozók — ez a fajta őszinteség nincs meg (vagy csak senki nem próbálkozott meg vele, hogy felderítse?). Mi valahogy másképp tekintünk az életre, a magánéletre, mint ők. Hogy miben vannak a felfogásbeli, életszemléleti különbségek, arról egy recenzióban nehéz lenne beszélni, ez több teret kívánna. A 19 megszólaló listája nagyon sokszínű. Megszólal itt — hogy a két véglettel éljek — 16 éves diáklány és 92 éves nagymama. Ahány hölgy, annyi sors, és annyi vélemény családról, munkahelyről, barátságról, szerelemről, s ezen keresztül természetesen a társadalomról. Mégha nekem az előző önvallomásos Maxie Wander-kötet jobban tetszett is, úgy gondolom, főleg női olvasóink körében méltán népszerű lehet ez a nagyon jó stílusban feltárt lélek- és társadalomrajz. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987.) Ambrus Ferenc KIÁLLÍTÁS Gyermekjátékok Szokás, hogy az Országos Népművészeti Fesztivál ideje alatt néprajzi kiállítás is van az ünneplő városban, Zselizen (Zeliezovce). Két napig tart a fesztivál, kétnapos a kiállítás is. Nem mintha bárki sokallhatná. Az egy-két napig tartó tárlat, bemutató azonban nem ritka jelenség mifelénk. A Csemadok KB évenkénti néprajzi kiállítása rx;idásul általában még egyszer megtekinthető — néhány, hasonlóan zajos fesztiválnapon — Gombaszögön (Gombasek). Az idén népi gyermekjátékokat mutatott be a fesztivál rendezősége a zselizi kultúrház egyik termében. Mivel a kiállított tárgyak túlnyomó többsége apró méretű volt, igen sok — néhány száz — elfért belőlük a pár négyzetméternyi területen. E gazdagság ellenére a kiállítás mégis hiányokat hagyott a látogatóban. Adósuk maradt. Nem a bemutatott anyag — a népi gyermekjátékok — témájának sokféleségével. Mert hisz volt itt minden. Kezdve a csecsemő életéhez kapcsolódó eszközöktől, tárgyaktól, a sok használati dologtól, amelyek a gyermeket megszületése pillanatától körülveszik. Sőt! Kiállításra került néhány díszes lepedő is a menyasszony ágyáról, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy ezek is szorosan kötődnek a gyermekhez, ti. jó esetben rajtuk fogan az élete. Aztán a csecsemőt az anyja öléhez kötöző lepedöcskéket, bölcsöket, állókát, járókát is megszemlélhetett a látogató, azaz a gyermekbútorok néhány képviselőjét, akárcsak pár gyermekruhadarabot is. A nagy rész azonban valódi gyermekin. parasztkezek készítette játék volt, bábuk, rongylabdák, csigák, hintalovak, kisszekér stb. Végül, akadt néhány tárgyegyüttes — pl. a szövés-fonás teljes eszköztára — amely ugyancsak nem kimondottan gyermekjátéknak készülhetett talán nem is olyan régen, hanem saját, immár letűnt világának eszközeit készítette el szórakozásból csupán vagy emléknek valamelyik ügyesen fúró-faragó parasztember. Azonban, hogy a sok apró és nagyobb tárgy vajon micsoda, mi volt a rendeltetésük egykoron és hol — arról az égvilágon semmit nem tud meg a kíváncsi látogató a kiállításon. Néhány — úgy tűnik, teljesen véletlenszerűséggel elpotyogatott —, a tárgy nevét jelölő feliraton kívül semmi nem segíti a tájékozódást. (A tárgyak nevei között ráadásul még olyan is akad, hogy szátyva, azaz tájszó, amely valószínűleg csak a kiállítás rejtélyességének fokozását célozhatja.) Az sem derül ki, hogy melyik tárgy vagy tárgyegyüttes honnét való, melyik tájegységünk jellegzetes darabja. Holott akár a zoboralji díszes textíliák, akár a müvészkedő parasztember kis remekei, amint a többi tárgy is, megérdemelték volna, hogy eredetük, előfordulásuk helyét, ill. készítőjük nevét legalább megtudhassák a látogatók. Ezek nélkül az idei zselizi néprajzi kiállítás egy gazdag tárgyi kultúrával rendelkező világ rejtjeles üzenete maradt csupán. Kocsis Aranka HANGVERSENY Modern Talking Végre! Végre igazi világsztárt üdvözölhettünk néhány héttel ezelőtt a szlovák fővárosban. Igaznak bizonyult a hír, hogy hazánkba látogat az eurodiszkó jelenleg még mindig népszerű képviselője, a nyugatnémet Modern Talking. Jött, koncertet adott, és győzött ... Aznap este mintegy hétezer ember szemlélte izgalommal az égboltot, vajon zavartalanul nézhetik-e végig Thomas Andersnek és együttesének showját. Szerencséjük volt, így este negyed tíz körül fülsiketítő harsonákkal megkezdődött egy szuperkoncert. A vörös fényködben a kísérözenekar tagjait, valamint két vokálénekesnöt (az egyik Nora Anders) véltünk felfedezni, akik kissé lehangolt kedvvel zenéltek és táncoltak. Csak Thomas Anders megjelenése után változott a hangulat, a közönség hangos tapssal ünnepelte őt. Néhány sláger elhangzása után a Talking „lovagja" meglepetéssel szolgált az amfiteátrumon belül és kívül ácsorgó lelkes közönségének : duettet énekelt feleségével, Nórával. Ennek a dalnak a zenéjét valószínűleg nem Dieter Bohlen szerezte, hiszen kissé idegenkedve fogadta a rajongók többsége is — ez a zenei stílus valahogy nem áll jól Thomasnak. A csalódott hangulatot azonban hamar helyrebillentette az újabb slágerek élő tolmácsolása, olyanoké, mint a Louie testvér; Nyerhetsz, ha akarsz; vagy az Atlantisz jelentkezik. Először hallottunk olyan szerzeményt is, melyben a fő hangsúlyt nem a zene, hanem az énekes természetes hangja jelentette. Ez a szólószám annyira hatott a tinikre, hogy hatalmas tapssal és ovációval fogadták. A koncert programjából természetesen nem hiányozhattak azok a dalok sem, melyek a Talking negyedik albumán találhatók, s hogy ezek az utolsó húsz percben hangzottak el, nem volt véletlen. Valóban jó-szerkesztésű, átgondolt műsor szem- és fültanúi lehettünk; a hangzás kifogástalan volt, akárcsak a látvány — nagyon jól érvényesült a lézertechnika, szinte ámulatba ejtette a közönséget. Bevallom, előítéletek sokaságával mentem el a Modem Talking bratislavai koncertjére, de a másfél órás produkciót látván nem találtam kifogásolnivalót. A profizmus felső foka, képletesen fogalmazva, ezen a bulin mutatkozott meg a legjobban. Igen, mert a csoki érthetetlenül nem fogyott el, talán mert sokan féltek, hogy elromlik a foguk? Koller Sándor Az én bűnös férjem A téma látszólag régi, a köntös új. Václav Matéjka rendező legújabb filmje a tavalyi év hazai filmterméséből való, s a Barrandov Filmstúdióban készült. Tudni kell hozzá — legalábbis hozzávetőlegesen — mi a genetika, a molekuláris genetika, a molekuláris biológia. Ez ugye nem nehéz, hiszen ezek a tudományágak manapság a figyelem központjában állnak. Jó tudni még azt is, hogy ma a legproduktívabb kutatóit életkora — világviszonylatban — úgy 30 és 40 év között mozog. Matéjka története pedig a főszereplő fiatalasszony, Márta szemszögéből vett házassági válság körül forog. A rendező-forgatókönyvíró pedig inkább humoros hangvételben beszél a mai fiatal családokat érintő problémákról. Még akkor is, ha főszereplőinek olykor fájdalomból és keserűségből is kijut. Márta (Dagmar Veskmová) a film elején ambiciózus, a végzettségének megfelelő, kiváló karrierrel, előrelépéssel kecsegtető kutatóintézeti állással megáldott kezdő kutató. Kilenc felhőtlen hónap a munkahelyen, munkasikerek, megoldott lakásprobléma. Aztán egyszercsak az ismert prózai körforgás: a gyerek, a mosás, a főzés, a bevásárlás stb. A szokásos konfliktus, hogyan állhatja meg a nő a helyét a hivatásában és a családban is, ha ráadásul ugyanazzal a szakterülettel foglalkozó, karrier-orientált, „bűnös" férje is van. Nos, legalábbis gyermeke első éveiben, nehezen. Aki meg hosszabb ideig kiesik a pályáról, lemarad ... A férj egyébként nem éppen kellemes figura (Oldfich Kaiser), olyan, aki általában nem a becsületes utat szokta választani céljai eléréséért, s a szakmai előrehaladásért. Mindez azonban csak az egyik szál. Egy másikon Márta barátnőjének, Irénnek (Petra Janű) sorsát, pályáját követhetjük, összevethetjük a két fiatal nő merőben más életútját. Rádióstúdió, tévéfelvétel és koncertek, egyszóval a rivaldafény — ez az énekesnő világa. Petra Janű mellett még két hivatásos együttes, a Zentour és a Golem gondoskodik a film jó zenei aláfestéséről. Úgy is mondhatnánk, modern és aktuális filmet készítettek az alkotók. Nem szakadnak el a valóságtól, s bizonyos öniróniától sem, amikor a különböző típusok (Márta, Zdenék, Irén) karakterét és értékrendjét feszegetik. Könnyen „emészthető" alkotás Václav Matéjkáé, a színészek játékának meg a szövegkönyvnek köszönhetően is hajlamosak vagyunk inkább a könnyebb műfajt látni benne, és éppen hangvétele révén elsiklani afölött, hogy a benne felvetett probléma: valóban probléma. Friedrich Magda (ÖÍ) I «tea*
