Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-30 / 27. szám
POSTALÁDÁNKBÓL Anyánk a béke... Nagy aktivitással köszöntötték a nők világkongresszusát az SZNSZ albári (Dolny Bar) helyi szervezetének tagjai. A kis községben élő 178 tizennyolc éven felüli nőből 75 tagja a nőszervezetnek, ami 42 %-os szervezettségről vall. Sikeres papirgyüjtés során 620 kg hulladékpapírt értékesítettek. A faluszépítés keretében versenyt indítottak a „Legszebb virágoskert" címért, amivel ösztönözni szeretnék a falu asszonyait és lányait arra, hogy minél több virág díszítse a községet, és vállalták a klubhelyiség környékének rendbentartását is. A szervezet tagjai sokrétű tevékenységet fejtenek ki a községben. A nemzetközi gyermeknap kapcsán sportdélutánt szerveztek a falu gyermekei számára. Erre az akcióra idén negyedszer került sor. Ugyancsak hagyományosan megszervezik évente a nyugdíjasok találkozóját (képünkön). Az egyes akciókhoz legtöbb esetben társrendezőként a község többi tömegszervezete is hozzájárul, így nagyon jó a kapcsolat a Vöröskereszttel és az ifjúsági szervezettel is. Akkor sem jönnek zavarba, ha éppen kultúrműsorra van szükség. Van saját éneklöcsoportjuk és több kiváló versmondójuk. Összejöveteleiket így szép szóval, népdallal teszik hangulatosabbá, színvonalasabbá. Ezek a nők mindent elkövetnek, hogy a Nemzeti Front választási programjának rájuk eső részét teljesítsék, és minder^ alkalmat megragadnak, hogy felemeljék szavukat a világbéke megőrzése mellett. Valamennyi rendezvényük mottójának Várnai Zseni verssorait választották, melynek alapgondolata — „... anyánk a béke ..." — értelmet ad munkájuknak. Jól tudják valamenynyien, hogy élni, dolgozni, alkotni csak békében lehet, csak békében érdemes. Póda Hona Adatik tudtára mindenkinek . . . ... hirdette pergő dobszóval Gömörpanyit (Gemerská .Panics) község alkalmi kisbirája, a 63 éves Rási László. Kiváncsi gyerekek hada kísérte körbe a falun. Idős nénik, bácsik álltak ki a kapuba. Dobolnak?! Igen. A Csemadok és a nöszövetség helyi szervezetei így tették közhírré, hogy néprajzi kiállítást rendeznek a község kultúrházában. A kiállítás látogatói megismerkedhettek falujuk történetének rég feledésbe merült eseményeivel. A falu létezéséről már 1247-böl találhatók írásos adatok. Bizonyos, hogy már a XI. században is lakott volt, de a tatárjárás következtében elnéptelenedett. A település nevének változásai az évek során: 1247 — Ponith, 1336 — Olsoupanith, Felseupanith, 1920 — Gemerská Panita, 1948 — Gemerská Panica, Gömörpanyit. Szomorú emlékű dátumai a falu történetének az 1779-es év, amikor tűzvész pusztított, valamint az 1873-as kolerajárvány, amely 105 áldozatot követelt. Sokan most tudták meg, hogy a Szográgy dűlőnév az 1337-es évben még fennállt település nevét őrzi. A múlt emlékei tovatűntek, de a padlások zugaiból előkerült használati tárgyak, munkaeszközök, felidézték elődeink életformáját. A kiállításon bemutatott 171 darab használati tárgy, munkaeszköz, háziszöttes és kézimunka a kender feldolgozásához, valamint a kenyérsütés szertartásához kapcsolódtak. (női) A lelkes látogatókat a vidék jellegzetes süteményével, a kukoricalisztből készült görhővel kínálták a kiállítás szervezői. Ferenczné M. Hona Az elmúlt évek nyomában Nem is tudom, hol, melyik állomásnál kezdjem, talán ott, a legelején, az első találkozás évében, a derűs fiatalság korában ... Varga Ilonával, Ilikével még 1957-ben kezdődött meg napi találkozásom. Akkor kezdtem tanítani, Ilike pedig akkor lett a nánai iskola takaritónője. Összevont évolyamokban tanítottunk akkor, csakis helybeli csemetéket. Az akkori összetartás, barátság és munkatempó most is bennünk lüktet. Ilike már akkor, fiatalsága teljében özvegy volt, de nagy szomorúságát feledtetni igyekezett vele környezete, a munkakollektiva. Becsületes helytállással dolgozott, nevelte gyermekét, és az iskolák körzetesítése után ő lett a gondnok és a karbantartó is. A stúrovói alapiskola igazgatósága az átszervezés éveiben is nagy gondot fordított a kisiskolák állagának megőrzésére, a nánait is több alkalommal javították, felújították. Most már a korábbinál jóval több gyermek koptatja nagy, világos termeiben az iskolapadokat. Naponta több, mint 100 gyermek utazik ide tanulni a stúrovói központi iskolából, így Ilike még több apró lábacska után takarít, mint eddig. Ő hordja naponta az üzletből a tejet is a kisdiákoknak, s szerénysége, csendessége, kedvessége jó példa a gyerekeknek. Kevés szóból megértjük egymást vele, mert kölcsönös szeretetünk mélyről fakad. Együtt dolgozunk az iskolán kívül is. Ilike alapító tagja volt a Csemadoknak és a nőszervezetnek, minden rendezvényünkön ott van ma is. Szinte hihetetlen, hogy Ilike most nyugdíjba vonul. A sors véletlen és szép ajándéka tán, hogy ezt az utolsó évet is együtt tölthettük el és ott, ahol együtt kezdtük munkánkat. A társadalmi rendezvényeken ezután is sokszor találkozunk majd, ebben bízom.. Meg majd a könyvtárban, hiszen Ilike szereti a könyvet, nagyon sokat olvas, így gyakrabban ellátogat oda is ... Szavam a tanítókollégák, a tanulók és a szülök nevében is szól Varga Ilonához: Kívánjuk, hogy a további pihentető évek alatt álmait kövessék jóízű reggelek, s jó egészségben még sokáig járhasson közöttünk. Közös éveinkből pedig őrizze meg a legszebbeket. Hajtman Kornélia KLUBÉLET Kézimunka-kiállítás A Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) helyi szervezete kézimunkaköre, azazhogy most már klub, tizenkét éve működik. s ez alatt az idő alatt sok lány és asszony tanulta el itt a hímzés, kötés, horgolás mesterfogásait. A klub tagjainak száma 25, s minden második hétfőn este találkoznak klubhelyiségükben kézimunkáznak, beszélgetnek, igyekeznek egymásnak gondjaik megoldásában is segíteni.^'Áz idei kiállításon mintegy 150 munkát láthattunk. Akad itt múlt századi díszes, horgolt ágytakaró, egy nagyon szép horgolt díványtakaró és kisebb-nagyobb horgolt térítők. A nagyteremben a klubtagok munkáit láthattuk, köztük a fiatal óvónő, Berta Ágnes különleges kézimunkáit. Csuka Józsefnétöl, Ladunga Pálnétól, Volsík Margittól madeira hímzések kerültek ide, Udvaros Lászlónétól matyóhimzéses asztalterítő. Ismét szép számmal akadtak kalocsai munkák, de láthattunk szebbnél szebb kötött ruhadarabokat is. S mindez így együtt Bencze Istvánná klubvezető kitartását is dicséri. Kép és szöveg: Hofer Lajos Esztrádműsor A Naszvadi (Nesvady) Alapiskola József Attila Pionírcsapata Nagy Mária csapatvezető rendezésében esztrádműsort adott elő. A művelődési otthon zsúfolásig megtelt közönséggel. A szülök nagy érdeklődéssel várták csemetéjük szereplését. A műsor színes, tarka és tanulságos volt. Vidám jelenetek, gyönyörű táncok, színvonalas szavalatok váltották egymást. Felléptek a vers- és prózamondóverseny, valamint a Puskin-emlékverseny győztesei. A műsornak több mint száz szereplője volt, mindenki tudása legjavát nyújtotta. A kis elsősök két tánccal és a „Nagyapó meg a répa” c. bábjelenettel szerepeltek, a másodikosok a Jojó c. dal ütemeire modern táncot roptak, a harmadikosok orosz táncot, a negyedikesek pedig a tánc mellett jelenetet is bemutattak. Szép volt a harmadik és a negyedik osztályosok furulyakísérettel előadott népdalcsokra. Az ötödikesek és a hatodikosok nyári táborbeli élményeikkel léptek közönség elé. A hetedikesek tánccal, viccekkel, jélenettel, népdalokkal jeleskedtek. Az est érdekessége a nyolcadikosok tánca és az aerobic bemutató wlt. Ki kell emelni, hogy néhány szülő és a segédrajvezetök nagy részt vállaltak a munkából. Ide kívánkozik néhány lelkes pedagógus neve is: Némethné, Miskovicsné, Holkáné, Dibúzné, Kányáné. Dobainé, Vícenné, Feketéné, Knapecné fáradtságot nem ismerve dolgoztak, a kosztümöket pedig Stégmárné varrta. A műsort a helyi szlovák iskolának is bemutattuk. Az est folyamán mindenki szórakozva tanulhatott. Tóth Jánosné