Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-23 / 26. szám

VISSZHANG Sziget a szigeten Cikket, sőt kettőt is olvashattunk nemrégi­ben a Nő-ben (18—19. sz.) Sziget a szigeten címmel, amelyben a gabfcíkovo-nagymarosi vízi erőmű építésével összefüggő csallóközi falvak sorséról, jövőjéről volt szó. Vajkén la­kom, tehát engem is érint és érdekel minden, amit megtudhatok. így vagyunk ezzel itt most mindannyian. Már nemcsak akkor esik szó az erőműről, falunk jövőjéről, a családok sorsáról, amikor „hivatalos" gyűléseken ez a téma, ha­nem mindennapi beszédtémánk lett az erőmű. Van ennek hátránya is. Mert ugye mi, laikusok, ha egymás között megvitatjuk a rendkívül bonyolult helyzetet, nem feltétlenül leszünk okosabbak, tájékoztatottabbak. Ebből adódik tehát a türelmetlenségünk legkézenfekvőbb oka: az információk hiánya. Pontosabban: a lakosság megbízható, részletes, pontos és főleg rendszeres informálása. Mert ettől függetlenül lehet, hogy a hivatalos dolgok a maguk rendje­­módja szerint folynak, intéződnek, de a dolog szociális oldala — legalábbis sok lakos vélemé­nye szerint —, sok kívánnivalót hagy maga után. Ahogy az említett cikkben is utaltak rá, volt falugyűlés, ekkor és akkor; amit hiányolunk, az a rendszeresség. Hogy ne véletlenül adódjon alkalom, ahol meghallgathatunk némi tájékoz­tatást, hanem ilyen fontos ügyben rendszere­sen, gyakoribb időközökben kellene tájékoztat­ni a fejleményekről a nyilvánosságot. Az infor­mációknak pedig legyen hitelük. És „testresza­­bottak" legyenek, hiszen minden család sorsa egyéni megoldást igényel. Tudom, vannak olyanok is, akik kézlegyintéssel elintézik az ügyet mondván „valahogy mindig volt és lesz is". Csakhogy egy háztartásbeli asszonynak távolról sem olyan nehéz így gondolni a jövőjé­re, mint példának okáért nekem, aki Vajkáról a fővárosba járok naponta dolgozni, s ráadásul szeretem a munkámat, nem szándékozom azt otthagyni. A férjem — hasonló érzésekkel, de más irányba — a járási székhelyre utazik na­ponta. A gyerekeink alapiskolások. Szóba ke­rült ugyan, hogy az új intézkedések után lesz egészségügyi épület, szolgáltatóház, egy há­romosztályos iskola, de hát ez félmegoldás étkeztetés, napközi stb. nélkül. Szívesen bemennénk Somorjára lakni, hiszen így kényelmesebb lenne, könnyebben szervez­nénk családi életünket. Ehhez viszont az kelle­ne, hogy ne csak az újságból értesüljünk arról, hogy az „érintett" családok előbb, soron kívül jutnak majd lakásokhoz. Mi például máris szí­vesen vállalnánk, csak tudnánk valami bizto­sat. Azt „halljuk", már csak egy év van hátra az „átvágásig". Ugye, érthető, egy röpke év, ilyen súlyos családi gond (lakás, munkahely, iskola) megoldásában nagyon rövid idő, főleg ha még ez a dátum sem biztos, és a felkínált lehetősé­geket pedig homály fedi. S hogy még érthetőbb legyen, miért fogtam tollat — több lakótársam nevében is —, még egyszer szeretném hangsúlyozni: nincs szándé­komban a kedélyeket borzolni, s még kevésbé nagyobb zűrzavart vagy fejetlenséget okozni véleményemmel. Csupán azt kérem, hogy a pontos, megbízható információk, amelyek bir­tokában mi, az érintettek dönthetünk, jussanak el minden családhoz. Az illetékes szerveknek arról is gondoskodniuk kell, hogy milyen úton. Az új erőmű az embereket fogja szolgálni, értünk is lesz. Azokért is, akiket emiatt kimoz­dítanak a legdrágább tulajdonukból, öröksé­gükből: a szülőfalujukból. Ezért tehát az irán­tuk való tapintatnak, bizalomnak, felelősség­nek olyan értéke van, amit semmi mással pótolni nem lehet. Még a felépülő erőművel sem. PÉNZES ERZSÉBET. Vajka (Vojka) KALENDÁRIUM 1887. június 24-én született Karinthy Fri­gyes. 1577. június 28-án született Pieter Pauwel Rubens, a flamand barokk világhírű mestere. 1947. június 28-án hah meg Stanislav Kostka Neumann, a modem cseh szo­cialista költészet megindítója és kiváló művelője. KÖNYV Marilyn Csak nagy ritkán adatik meg az olva­sónak, hogy olyan, világszerte ismert fotóművészek készítette albumot tart­hasson a kezében, amelynek szövegét is egy világhírnevet kiérdemelt író al­kotta. Itt van hát az alkalom, hogy egy ilyen vállalkozás eredményével ismer­kedjünk meg. A Corvina által a múlt évben kiadott album (illusztrált tényre­­gény?), a Marilyn ugyanis ilyen mű. A könyv ötlete egy Larry Schiller nevű fotóművésztől származik, „aki mindig is meggyőződéssel vallotta, hogy a filmsztárok közül Marilynhez foghatóan izgalmas jelenség nem állt még fényké­pezőgép lencséje előtt..." Ezen meggyőződése ösztönözte arra Schil­lert, hogy évekkel Marilyn Monroe tra­gikus halála után, összegyűjtve a Mon­­roe-ról készült valamennyi érdemleges fotót, kiállítást szervezzen. A nevezetes kiállítást mintegy tizenhatezer felvétel­ből válogatták össze, majd „Marilyn Monroe — legenda és valóság" címen mutatták be a nagyközönségnek. A ki­állítás elsöprő sikere ösztönözte a szer­vezőket arra, hogy könyvben is napvilá­got lásson az összegyűjtött anyag lega­lább egy része. Ekkor kezdték el a szövegírót keresni, így került sor arra, hogy Norman Mailért bízzák meg a rendkívül igényesnek ígérkező munká­val. A munka azért volt kényesen igé­nyes, mert a „színészcsodáról" akkor tájt már többtucatnyi életrajz, monog­ráfia forgott közkézen. Újat, mást, más­ként mondani Monroe-ról tehát rendkí­vüli feladat volt, amelyet csupán egy oly nagy formátumú író oldhatott meg, mint Mailer. Maga az elkészült mű bizonyítja, hogy igenis Mailer kvalitása­it kellett igénybe venniük a megbízók­nak. Ugyanis a szöveg nem csupán illusztrálja a képeket, hanem „mege­meli" azokat; az írás szuverén irodalmi alkotás. Mailer könnyed, szellemes stí­lusa lenyűgöző. Éten művének is a tényirodalom legkiválóbb alkotásai kö­zött a helye. Ki is volt tulajdonképpen Marilyn Monroe? Mailer eképpen vezeti be a regényt: „Marilynre emlékezünk most, mindenki szerelmes Amerikájára, Mari­lyn Monroe-ra, aki szőke volt és gyö­nyörű, és nyekergő kis hangocskája volt és tiszta volt, mint Amerika kipucolt hátsó udvarainak színtiszta tisztasága. Ő volt a mi angyalkánk, a szex édes angyalkája, s úgy áradt belőle a szex mézes édessége, mint egy mesterhe­­gedűböl a hang." Nos, ez a varázslat és a tisztaság megmaradt napjainkig, a test azonban elenyészett... Hogy miért és miképp, ezt próbálja legalább részben megvála­szolni a szóban forgó kiadvány. A művet Bart István, az angol—ame­rikai irodalom avatott fordítója ültette át anyanyelvűnkre. (Corvina, 1986) Barak László KÖZMŰVELŐDÉS Szepsi Csombor Márton Napok '87 1620-ban egy alig huszonöt éves fiatalember útikönyve jelent meg Kas­sán (Kosice), melyben európai utazásainak két esztendejét rögzítette ma is megkapó, élvezetes stílusban. Ezzel szinte megalapozta a regényes útleírás műfaját, ám összehasonlító néprajzi megfigyeléseit sem mellőzhet­jük. Az Europica varietas (Változatos Európa) című munkája csak címében latin, mert Csombor Márton magyarul írta és adta ki. Müvének közzétételekor minden bizonnyal ott munkált benne annak vágya, hogy öreg kontinensünk bemutatásával ablakot nyisson népe előtt a környező világra, de azt már ö sem igen sejtette, hogy szülővárosában majdan nemcsak műve, hanem puszta­neve is közösségformáló erővé válik. A Csemadok szepsi (Moldava nad Bod­­vou) szervezetének művelődési klubja viseli nevét, de most már rendszeresen évente ismétlődő hagyománnyá vált a kulturális napok megrendezése. Ebben az esztendőben három gazdag nap alatt több százan válogathattak a bősé­ges kínálatból. A városról készült régi fényképek, valamint a kalapos, csizma­dia, kovács és pék mesterségek eszkö­zeinek kiállításával, az énekkar fellépé­sével kezdődött. Már az anyag össze­gyűjtése és válogatása is sok lelkes embert mozgatott meg olyan eredmé­nyesen, hogy a rendelkezésre álló te­rem ugyancsak szűknek bizonyult a végén. Pedig az idősebb látogatók még csak ezután jelentkeztek felajánlásaik­kal egy leendő helytörténeti múzeum vagy emlékház számára. Meglepetés volt a művelődési ház zsúfolt nézőtere is Csorba Csaba történész előadása alatt, melyet Szepsi Csombor Márton munkásságáról tartott. S ezzel az első, nap még nem ért véget, mert a fiatalok most szerveződött irodalmi színpada és az első szepsi táncház következett a Csámborgó zenekar és az Új Nemzedék közreműködésével. Közben fogytak a könyvek és lemezek a rögtönzött pult­ról. Másnap léptek színre a város leg­jobb vers és prózamondói, akik az el­múlt években az országos seregszem­léken is bizonyítottak már. Méltó sze­replői lehettek ennek az estnek, bár utánuk Mensáros László foglalta el a pódiumot. Az ő esetében talán több vers és kevesebb sanzon lett volna arányos. A zárónapon a kassai „X" színpad mutatkozott be a Liliomfival, kellemes perceket szerezve a közön­ségnek és bizonyítva a diákszínjátszás ma is pótolhatatlan szerepét. Sokan maradtak még a vasárnap estébe nyúló irodalmi találkozóra is, melynek meghí­vott vendége Dobos László volt. Ennek kapcsán összegezödtek nemcsak iro­dalmi gondjaink és feladataink, hanem a Csemadok népművelő munkájának helyi távlatai is. Fontos határkövet je­lentett ez a három nap, melynek előké­szítésében jó néhány tehetséges és tenniakaró fiatal vett részt, ezért csak vezetüjüket, Nagyné Sarlós Ildikót emli-TÁJOLÓ tem, aki országos színvonalú iskolai irodalmi színpada és tánccsoportja mellett a szervezet munkáját is irányít­ja. Közös érdemük az együtt végzett munka gyümölcse: a hagyományok ápolására épülő jövendő. Mihályi Molnár László FILM Lengyel filmbemutatók A dolgozók téli és nyári filmfesztivál­ján — sőt az év többi filmbemutatója között is — mindig szerepel lengyel film. A lengyel filmgyártás a kevésbé terjedelmesek közé tartozik. Évente kö­rülbelül 40 játékfilm és mintegy 500 rövidfilm kerül ki a filmstúdiókból. A mai általános gazdasági-politikai válto­zások éreztetik hatásukat a lengyel filmgyártásban is. Már kidolgozták és körülbelül ez év vége, jövő év eleje táján lép életbe az új filmgyártási tör­vény. Elsősorban a filmgyártás irányítá­sában történnek változások, de változ­tatnak majd az eddigi forgalmazási módszereken is. A május utolsó napja­iban kezdődött nyári filmszemle előtt még lengyel filmnapokat tartottak a bratislavai Tatra moziban, úgyhogy most a közönség az utóbbi évek termé­séből egyszerre több filmet is láthatott. Az egyik, Sylwester Checinski „A nagy játékos" című filmje, a nyári szemle filmjei között is szerepel. Checinski 1982-ben készült alkotásában kiváló feszültségteremtő eszközökkel egy kár­tyajátékos lélektanát tárja elénk. A nagystílű hamiskártyás (Jan Nowicki rendkívül meggyőző alakításában) öt év börtönbüntetés után is csak visszatér a kártyához. Jerzy Domaradzki rendező Bestia című filmjének alapjául Lev Tolsztoj novellája szolgált. A század elején játszódik, s egy nagybirtokos család fiának és egy szolgálólánynak először jelentéktelennek tűnő, majd tragédiába torkolló flörtjéről szól. A bemutató után ezt a filmet a filmklub­hálózatban vetítik majd. A lodzi filmis­kola két neveltjének hazájában óriási közönségsikert aratott egy-egy filmjét is láthatják az érdeklődők. Radoslav Piwowarski írta és rendezte a jórészt életrajzi ihletésű Yesterday című filmet. A hatvanas években, a Beatles-kor­­szakban találjuk magunkat, a híres együttes zenéje festi alá a történéseket. Négy fiatalemberről szól a film, akik abban az időben voltak fiatalok, s talán mondani sem kell, hajviseletükben, öl­tözékükben, zenéjükben a nagy példa­képhez szerettek volna hasonlítani. A főbb szerepeket Piotr Siwkiewicz, Andrzej Zielinski és Anna Kazimiercza­­kova — aki a lengyel filmnapokra ha­zánkba látogatott — játsszák. Hazánk­ban járt ebből az alkalomból Roman Zaluski rendező is, aki a hetvenes évek elején nemzetközi babérokat is gyűjtött „A szerelem anatómiája" című filmjé­vel. A ma már szinte klasszikusnak, de legalábbis iskolapéldának számító al­kotás főszereplői Barbara Brylska és Jan Nowicki voltak. Zaluski, akit főleg társadalmi és erkölcsi témák foglalkoz­tattak és foglalkoztatnak azóta is, az élvonalbeli rendezők közé sorolható. Egyik legújabb filmjét, az „Oh, Karol!" címűt hozta el a lengyel filmnapokra. Friedrich Magda

Next

/
Thumbnails
Contents