Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
nemrég jött haza a kórházból, munkába még nem járhat. Az éneklés azonban más. Itt Gesztén (Hosfovaj ha valami, hát akkor az éneklés összeköti a generációkat. — A mi éneklő csoportunkban már van lányka is elég — mondja Brath Margit, a csoport vezetője. — Tízévesek, vagy tizen. Már voltak velünk fellépni is. Majd ha mi megöregszünk, azok lesznek a helyünkbe. Az uram mondja is, hogy minek járok én már a csoportba, az öreg csúnya a színpadon. A gesztéi éneklő csoport megalakulása, 1972 óta a legaktívabb és a legjobb hazai éneklő csoportjaink közé tartozik. Rendszeres résztvevői, sőt első díjasai a „Tavaszi szél vizet áraszt..." országos vetélkedőnek, ott vannak a zselizi (Zeliezovce) fesztiválon, előadásaikkal járják a vidéket, de még a külföldet is. — Hetvenkettőben még csak én voltam egyedül a Tavaszi szélen. A csoporttal először hetvennégyben szerepeltünk az országos seregszemlén. Azóta elkészült már egy kislemez is, én hármat éneklek rajta. A Tavaszi szélen ... majdnem mindig elsők voltunk. De önálló, egész estét betöltő műsort is összeállítottunk már jó néhányat. Két éve ugyan már nem csináltunk. Csöppet elpuhultunk mi is. Nagy műsort összeállítani, ugye, gond. Több népszokást, a villőzést, a fonást, a tollfosztót színpadra vittük már. Ezekkel aztán fellépünk itthon és járjuk a környéket. Gombaszögön is voltunk vagy kétszer, Magyarországon is többször. Kecskeméten a népművészeti napokon, az idén farsang előtt Budapesten. Mondom már, föl fogom írni merre mindenfelé jártunk, mert elfelejtem. Most Zselizre készülünk, az egész Zoboralja egy közös műsorral. Aztán nyáron, augusztus 20-ára megint Pestre vagyunk hivatalosak. valamelyik szabadtéri színpadon lépünk majd fel. — Legelőször csak nyolcán kezdtük az éneklést. Hát az a nyolc ma is megvan. Néha voltunk tizenketten is. Hívtunk lányokat, de azok férjhez mentek, most mindnek kisbabája van. Most megint vannak ezek a lánykák tizen. Férfiak velünk nincsenek, mi csak mindig olyan műsort választunk, amelyikhez nem kell férfi. Egyszer kezdett egy férficsoport. De mindjárt nem nyertek, aztán megmérgeskedtek, hogy ők pedig szépen énekeltek. Hiába mondtuk, hogy mindjárt nem megy az, kell a gyakorlat is! — Esténként szoktunk próbálni. Télen az óvodában, ott jó meleg van, nyáron a kultúrházban. Aztán próba után kicsit elbeszélgetünk, ha már rég nem találkoztunk. Hogy mitől vannak a sikereink? Mindig igyekszünk olyan szép énekeket összeszedni. Én néha még a szölőkötözés közben is azon töröm a fejem, hogyan is hallottam nagyapától, ö hogyan kanyarította. Jobban már csak mi idősebbek emlékezünk, miként énekeltek régen. Hát aztán csak énekelünk mi is, legalább „legyen már valami ebben a kis faluban" is. Hogy mennyire kis falu Geszte, s éppen ezért mennyire nehéz az itt élőknek az is, ami másutt természetes, magától értető-dön és könnyen megy, holott a gesztéi nép igyekvő, akar is, tud is — a panaszban lépten-nyomon belébotlik a látogató. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Gesztének 450 lakosa van. A község önállósága 1976-ban szűnt meg, amikor közigazgatásilag hozzácsatolták a szomszédos — mintegy két kilométerre a völgyön túl fekvő — Pogrányhoz (Pohranice). Ez az egybevonás Geszte számára legelőször is azt jelentette, hogy úgymond elvitték a faluból a nemzeti bizottságot. Nincs elnökük, nincs vezetőségük, azóta, s mert ugyanakkor elment az iskola, vele együtt a tanítók is, végül gazdátlan maradt a falu. A volt elnöküket még csak az új vezetőségbe se választották be — mint panaszolják az itteniek —, a pogrányi elnök pedig nem sok idejét és energiáját vesztegette a hozzácsatolt kis falura. Talán majd az új elnök — bizakodnak —, fiatal is, energikus is. — Csakhát minden kutyafüléért Pogrányba kell menni! — mérgeskednek az öregek, akiknek már az autóbuszra való felszállás is gond néha. — Én nem bírom a lábam föltenni a buszra — mondja Boszorádné —, itt pedig még hetente sincs, és hónapok óta nem jön a mozgóhentes se, ki tudja miért. Nincs, aki utánajárjon?! Az ellátás az alapvető élelmiszer- és iparcikkekből is többször akadozik. Ez elsősorban az idős embereket sújtja. Geszte 450 lakója közül pedig 136-an tülhaladták a nyugdíjkorhatárt. A munkaképes lakosságot megint más bántja: hogy nincs helyben jóformán semmilyen munkaalkalom, mert lassan már a földműves-szövetkezet se számit majd annak. Öt falu határát művelik egy egyesült szövetkezetben. Gesztéét, Pogrányét, Bodokét (Dőlné Obdokovce), Lapásét és Családét (Celadice). Gesztén megépült négy nagy istálló, de kettő abból már üresen áll. S lassan a másik kettő is arra a sorsra jut — mint mondják —, ha továbbra se törődnek azokkal sem. Már beázik a tető. — Gesztén 1957-ben alakult meg a szövetkezet, mégpedig a XI. pártkongresszus tiszteletére, kilenc nap alatt — emlékezik vissza Balkó Imre, a falu volt elnöke. — A mi földjeink rosszabbak, agyagos a talaj, völgyben is fekszünk. Később mégis jól működött a szövetkezet, nem voltak bajok. És lassan lett mindenünk. Megcsináltattuk az utakat, boltot építettünk vendéglővel egyben, meg ravatolozót. Még a hangosbeszélőt is bevezettük. Most az is ott áll kihasználatlanul, letakarva az asztal a kultúrházban. Nekünk még a pártszervezetünk is erősebb volt, mint Pogrányban. Tettünk volna aztán még többet is, de jött az integráció. így maradt félbe az óvoda ügye is. Pedig már bizottság is volt, jó úton haladtunk. De elakadt itt minden. Hogy most miként boldogulnak? Nem tudom. Nem tudok én már semmit! Mert ugye az embert addig ismerik csak, addig keresik, amíg munkaképes. r Óvoda 1977-től van a faluban. Azóta, hogy megszűnt az iskola és az épülete „Keressük a megoldást" (nŐ4) Kint sűrű eső veri a májusi domboldalakat. A ház mögött felfutó vetés hálásan cuppog a nedvességben. Bent a szobában Tomáska nagyanyja ölében ugrálva nyalja a hideg ablaküveget. Apró ujjacskáit rátapasztja a sima felületre, s szájacskájával nagy meleg foltokat lehel mellé: „Aha, mamicka!", „Aha, mamicka je na dvore!" „Aha, blato!" — Bizony, ott az anyuka! Igen, sár! — igazgatja nagyanya az ölében taposó apró lábakat. Az anya kint matat a sáros udvaron. Az unokával — bár nem érti, unokája mit mond — most nagyanya játszik. Ő most ráér. „Igyekszünk szép enekeket összeszedni"
