Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
.Tettünk volna aztán még többet is" Nincs ebéd megürült. Az iskolás gyerekek most naponta Pogrányba vagy Családra utaznak, meglehetősen zsúfolt autóbuszokon. Igaz, a távolság nem nagy, ha kedvük tartja, jó időben akár gyalog is megtehetik. Megmászták ezeket a dombokat már az öreganyáink is elégszer. Azok még Nyitrába, piacra is gyalog jártak. Mára oda is lett a lábuk! Most még ezt az egy emelkedőt, a Pettyinből föl a temető aljáig, az óvodába vezetőt is nehezükre esik naponta megtenni. Márpedig a kisgyerekeket a legtöbb családból csak a nagymama kísérgeti naponta az óvodába. Oda s vissza, naponta kétszer. Mert délben is el kell menni j a gyerekért, hazavinni megebédeltetni, s egy órára visszakisérni őket. Az óvodában ugyanis nincs ebédfőzés, de ebédosztás sem az ivóvíz miatt. Rossz a faluban az ivóvíz, a járási higiénikus szerint egészségre ártalmas. Olyannyira, hogy még mosogatásra való használatát sem engedélyezik a felügyelő szervek kisgyermekek számára. Tehát az j sem kínálkozik elfogadható megoldásnak, < hogy másutt megfőzött ebédet osztanának I szét az óvodában. — Nagy gondunk az ebédeltetés, tíz éve I nem tudjuk megoldani — kezdi az igazgató- ! nő, Belány Jolán. — Az első években, amikor megnyílt az óvoda, még 36—33 gyerekünk volt. Azóta idén összesen 20 van beíratva. Lassan elfogynak a faluból a fiatal családok, és sokan éppen az óvoda miatt költöznek el. Szegény szülök! Korábban még annyira siettek, hogy segítsenek nekünk! Jöttek bármilyen munkára. Még reménykedtek, hogy valami majd csak lesz. A terveket már el is készítettük. Konyhát terveztünk, belső vécéket, kicseréltettük volna a padlót, az ablakokat, egyszóval korszerűsíteni szerettük volna kicsit az óvodánkat. A tervekért már ki is fizettünk 25 ezer koronát. Közben kiderült, hogy nem jó az ivóvíz, új kút nélkül pedig se ; konyha, se ebéd. Egy megfelelő kút fúrása j 280 ezer koronába kerülne. Kértük a szövet- i kezet segítségét, de elutasítottak, mégpedig j azzal, hogy csak két olyan szülő gyereke jár ; hozzánk, aki nálunk alkalmazott. Pedig hát tekintettel lehetnének arra, hogy az a sok ■ nagymama, aki úgy naponta négyszer kény- ; szerül megmászni ezt a dombot, valamikor ; mind az ö munkásuk volt! Attól tartok, ha- j marabb elfogynak a gyerekek, mint megöl- ; dódna a helyzetünk! A terjengős épület fele lezárva, üresen áll. ■ Valamikor itt még tanítói lakás is volt. Most ; nem lakik abban se senki. Az óvoda két j tanítónője naponta jár ki Nyitrából. Bár Belányné gesztéi, és családjával hosszú ideig itt lakott a faluban. Akkoriban még énekkart is vezetett — mint mondja —, éjfélkor jártak i haza a próbákról. Legutóbb egy színdarabot . tanított be Gál Jánosné, a Csemadok alapszervezetének elnöke, volt is érdeklődés, i szereplő is akadt a fiatalok között elég. A j kulturház azonban a néhány alkalmat leszámítva nagyrészt kihasználatlanul áll. Ezt is pogrányi igazgatás alá vonták. A nagyterem közepe nriost éppen csillogó új szemetesku- ; kákkal van megtöltve — majd innét osztja : szét a nemzeti bizottság —, asztalok, székek a falak mentén összetologatva. S ajtajával a ; falnak fordítva néhány lezárt szekrény is: a könyvtár könyvei. Talán ezek is átkerülnek ' majd a volt iskolaépületbe, az óvoda mellé, ha lesz gazdájuk. Az óvoda ebédgondja különben néhány j évenként kiújuló sebe a falunak. Amint szép- ; temberben az új gyerekekkel új szülők érkéz- ' nek — akik még reménykednek —, vállalják a I hivataljárás terheit, míg csak bele nem fá- ! radnak. Legutóbb az egyik édesanya. Molnár ! Mária irt kérőlevelet több anyuka támogatá- • sával a járási szerveknek. Neki ugyanis két év 1 után ott kellett hagynia a munkahelyét, s I orvosi igazolásra fizetetten szabadságot kér- ] nie. Mert gyermeke folyvást a gyomrára j panaszkodott, s az orvos bizony nem állapít- j hatott meg mást, mint hogy a rendszeres j főtt étel hiányzik a gyomorból. Ha az anyuka •; azt akarja, hogy gyereke egészségesen fej- ' lödjön tovább, maradjon vele otthon és főz- í zön neki mindennap ebédet. Persze, a Mól- j nár család havi bevételéből is hiányzik egy ] kereset, úgy, mint a többi fiatal családéból is, ahol nincs nagymama, s az anya nem járhat munkába a kisgyerekek mellől. Kérésüket azonban ezúttal is elutasította a járás, bár ! megoldásként egy javaslatot is mellékelt: a \ gesztéi anyukák hordják Családra gyereke- | iket. A családi óvodában van férőhely bőven, j ebéd is van, s beveszik a gesztéi gyerekeket. ] — Miféle megoldás volna az a mi gon- j dunkra? — háborog Molnámé. — Hajnali j ötkor kéne kelnünk gyerekkel együtt, elmenni a hatos busszal Családra, ott megvárni a j visszafelé jövő buszt, s azzal be Nyitrába, a j munkába. Este ugyanígy vissza. Hatra len- ; nénk otthon, s közben fél napot elutazgat- ‘ tunk és várakoztunk! — Igen bánt ez bennünket — mondja Cubin tanító néni is. — így tanítani sem igen tudunk, nem haladhatunk az előirt anyaggal. Mert néha alig van gyerekünk. Délutánra, s főleg ha rossz idő van, bizony már meggon- : dolják a szülök, nagyszülő, hogy még egyszer ' visszahozza-e a gyereket az óvodába! új elnök Pogrányban alig egy éve J gyakorolja a hivatását. Kálazi Fe- j renc még csak ismerkedik a nemzeti bízott- j ság hatáskörébe tartozó feladatokkal és j gondokkal. A geszteiek azonban bíznak ben- j ne, talán a fiatal elnök majd vállalja kis falujuk bajait is. — Gesztén hosszú ideig nem adhattak családi házakra építkezési engedélyt, igy a falu lassan fogyott. Nem maradt semmi ami ott tartsa az embereket, főleg a fiatalokat. Az idén adtunk először hat engedélyt. És a felsőbb szervek már azon is gondolkodnak, hogy az ilyen kis faluknak, mint Geszte is, bizonyos mértékig meg kell hagyni helyben a vezetőségét. Szerencsénkre, Gesztén jól működik a polgári bizottság, a gondokat ők tolmácsolják nekünk. De később talán szó lesz majd arról is, hogy az elnöki tisztséget helyben töltse be valaki, akár megbízottként, fél állásban. — Az óvodát nyáron kicsit rendbe tetet- j jük. Legalább kívülről. Ötvenezer koronát kaptunk rá a járási iskolaügytől. A falu ivóvízgondjára, így az óvodáéra is, keressük a megoldást. A gesztéi kutak most csak a talajvízből táplálkoznak, amely nem jó. Kérvényeztük a Járási Vízügyi Osztályon, hogy a Kolonból (Kolínany) Verebélyre (Vrable) vezetett kiváló vízből jusson nekünk is. A vezeték ott épül majd Geszte határában, csak épp egy elágazást kell megtervezni. ígéretet kaptunk rá. Bár most meg azt hallani, hogy talán az egész vízvezetékből semmi nem lesz, mert mégsem elég bő vizű a koloni kút. Ebben az esetben következő lehetőségként kínálkozna a pogrányi viz átvezetése Gesztére. A vízvezeték-hálózat megfelelő kiépítése Pogrányban is. Gesztén is a következő évek feladata lesz. Nem tudjuk, hogy ezek a tervek mennyire ismeretesek a geszteiek előtt. Megvalósításuk nem tőlük függ, ellenkezőleg, ők nagyon is készek mindent megtenni falujukért. És csak úgy mellékesen: ha a tervek valóra válnak, talán vidámabban száll majd a geszteiek éneke is! KOCSIS ARANKA KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei Rossz időben délutánra bizony csak nehányan hozzák vissza a gyerekeket (nős)
