Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-12 / 3. szám

helyzet ? Arra törekszünk, hogy a társadalom magára vállaljon egy csomö eddig kizárólag családon belül végzett tevékenységet, ám közben a szolgáltatások drágák s a minőségük is megkérdőjelezhető. Marad tehát a szokványos megoldás: a nő fogcsikorgatva, de kénytelen továbbra is maga végezni a házimunkák nagy részét.

— Itt kínálkozik talán a további kiegészítő megoldás az új női munkamodeil mellé: a családi életre való nevelés, amely többek között a családon belüli ésszerűbb munkamegosztásra is felkészíthetné a fiatalokat ...

— Ez Így van. De ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a háztartási munkák újraelosztása megoldaná a problémákat! Hisz nem az a célunk, hogy „háziférfiak" legyenek a háziasszonyok mellett. Ezt a nők sem akarják. S e vonatkozásban is látni, mennyire hat még az évszázados beidegződés: a nők többsége „megbocsátja" a férfinak, ha ügyetlen a háztartásban, ám elvárja, hogy a munkahelyén legyen „valaki". A férfiak pedig jobban szeretik azokat a nőket, akik sikeresek a háztartásban, mint azokat, akik inkább hivatásuk terén érnek el kiváló eredményeket ... Vagyis e téren is elkelne a változás. De az elsődleges tényező mindenképpen az új női munkamodeil marad, mert mint mondottam, a mai családi (és társadalomra kivetülő) konfliktusok ősoka a munkahelyi munkavégzésből ered.

— Végezetül térjünk vissza még egy kérdés erejéig a családhoz! Októberben a szlovákiai szociológusok első kongresszusán Ön komoly követelményekkel lépett kollégái elé, melyekben az összegező gondolkodásmód kialakítását, valamint a marxista családelmélet megteremtését sürgette: „Információáradatban élünk, de odáig még nem jutottunk el, hogy tudományos törvényeket fogalmazzunk meg a családszociológia területén ..

— Ez így igaz. Évről évre növekszik a családról szóló információk mennyisége. A népszámlálásoktól és a kétévenkénti mikrocenzusoktól („mininépszámlálások") kezdve rengeteg forrás létezik. Sok intézmény foglalkozik a család helyzetével és működésével kormányszinten is, töménytelen mennyiségű kiadvány jelenik meg. Csak a szocialista országokban évente harminc-negyven családtémájú könyv lát napvilágot! Egyszóval információ-infláció van. Ugyanakkor még egyetlen törvényt sem sikerült megfogalmaznunk, tehát olyan általános érvényű igazságot, amely kimondaná, hogy a család ilyen vagy olyan helyzetben igy vagy úgy fog viselkedni. Le tudjuk imi például, hogy mi történik akkor, ha a család elveszti egyik alkotóelemét, például az anyát, vagy gyakrabban az apát válás után, de nem tudjuk, hogy a különböző embertípusokhoz tartozó egyének hogyan fognak erre a változásra reagálni. Pedig nem lehetetlenség ezt megfogalmazni. A hiba talán ott van, hogy eddig főleg adatgyűjtésre korlátoztuk munkánkat. A jelen követelménye azonban, hogy az öszszegyűjtött tények alapján általános érvényű igazságokat, tanulságokat vonjunk le. mert csak az igy felállított tudományos törvények birtokában nyílik lehetőségünk arra, hogy a tudomány jelenlegi lehetőségeihez mérten „megjósoljuk", mit hoz a jövő, milyen lesz gyermekeink, unokáink és az utánuk következők családja.

— Köszönöm a beszélgetést.

LAMPL ZSUZSANNA

Szeretnék

rátalálni

Harmincnégy éves. 168 cm magas, teltkarcsú, barna hajú, elvált asszony keres fiának jó apukát, magának pedig szerető férjet. Fényképet szívesen elfogad.

Jelige: „Duna”

Huszonhat éves, 168 cm magas, nem saját hibájából elvált asszony, egy 6 és 4 éves kisgyermek édesanyja, ezúton szeretne megismerkedni káros szenvedélytől mentes, komoly, intelligens özvegy vagy elvált férfival, 32 éves korig , aki szintén nyugodt családi életre vágyik. Fényképes leveleket kér.

Jelige: ..Halvány őszirózsa"

Harmincéves, 172 cm magas, nőtlen férfi keresi annak az egyszerű, szerény, magányos nőnek az ismeretségét, aki hű élettársa s az életben megbízható támasza lenne. Kisebb testi hiba vagy egy gyermek nem akadály.

Jelige: „Értelmet az életnek"

Huszonnégy éves, 180 cm magas fiú keres egy vidám lányt, aki szereti a természetet és a táncot.

Jelige: „Gömöri táj"

Huszonhat éves, 178 cm magas, szökésbarna hajú, sportos testalkatú legényember szeretne megismerkedni korban hozzáillő. karcsú, komoly gondolkodású lánnyal, özvegy- vagy elvált asszonnyal. Közös szimpátia esetén házasság is lehetséges. Minden levélre válaszol. A komáromi (Komámo) és dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásiak előnyben.

Jelige: ..Szeretnénk boldogságban élni"

Harminchat éves, 170 cm magas, barna, nem saját hibájából elvált varrónő — 2 gyerekkel szeretne ismeretséget kötni 180 cm-nél magasabb, jó megjelenésű, intelligens, csinos és minden káros szenvedélytől mentes, vidám férfival 42 éves korig.

Jelige:.,Szeretet — megértés"

Nemzedékprobléma

A felnőttek és az ifjak viszonya alapvető kérdése az eredményes nevelőmunkának. A jó kapcsolat kialakításához feltétlenül szükséges az egymás iránti bizalom, őszinteség, kölcsönös megértés. Miben áll ez a megértés? Elsősorban abban, hogy a gyermeket meg kell hallgatnunk, szóra kell bírnunk, s problémái megoldásához, amennyiben lehetséges, segítséget nyújtunk. Meg kell próbálnunk a gyermek szemével is látnunk az őt foglalkoztató kérdéseket, ami nem egyszerű. Miért?

Indokoljuk ezt csak a családon belül: a szülő és gyermek közötti korkülönbség legalább 20, de lehet több, mint 30 év. Ez ugyan nem újkeletű probléma, amióta gyermekneveléssel foglalkozik az emberiség, mindig fennállt, azonban tudnunk kell: minél gyökeresebb változásokon esik át az emberiség a közvetlenül előzőleg letűnt évtizedek alatt, annál nagyobb lesz a különbség a szülők és a gyermekek között. A korkülönbség ma életszemléletben jelent elsősorban problémát. A szülőben még elevenen él a múlt, jól emlékszik arra, hogyan nevelték őt otthon és az iskolában. Ha másféle eljárásokat tapasztal, hajlamos eredményességüket kétségbe vonni.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lényeges körülményt sem, hogy a szülő egyénisége már kialakult, megállapodott, míg a gyermeké forr, változik, alakul.

Az is ismeretes, hogy a gyermek növekedésével párhuzamosan a szülök általában mind őszintébben osztják meg vele a gondjaikat. Megvitatják előtte, majd vele az őket foglalkoztató kérdéseket, azonban sok esetben elmulasztják a tények objektív értékelését. A szülök például kritizálják az általuk helytelennek tartott eseményeket, munkahelyük hiányosságait, de nem éreztetik a gyermekükkel azt, hogy mindez nem a mai társadalom lényegéből, hanem a megvalósító ember gyarlóságából ered.

Ne felejtsük el, hogy a gyermekre könynyen ragad mindaz, amit otthon hall, átveszi a család felnőtt tagjainak a véleményét, esetleg elhamarkodottan továbbadja, de nem veszi észre azonnal az egyoldalú szülői állásfoglalás hibáit. Később azonban ítélőképessége fejlődik, véleménykialakításában jelentős szerep jut az egyéni meglátásoknak, s mindez ellentétben állhat a szülők nézeteivel. Ezek a nézeteltérések — pontosabban: eltérő nézetek — vitákhoz, konfliktusokhoz vezethetnek a csaláson belül.

Kétségtelen, hogy minden szülő e társadalomnak és a biztató jövőnek boldog emberét szeretné a gyermekéből nevelni. Ezért taníttatja. „Legalább ő tanuljon, ^a én nem tehettem annak idején" jelszóval terelgeti gyermekét a főiskolai tanulmányok felé. Vajon ennek megfelelően felkészülnek-e az édesapák, édesanyák az újjal jelentkező feladataikra? Átérzik-e a gyermek előtt álló, megoldásra váró nehézségeket ? Hogyan ítélik meg a már középiskolás gyermekük helyét a családban?

Gyakran tapasztalható, hogy nem. Sokszor irreálisan értékeli a szülő a középiskolás gyermekének a munkáját, az esetek jelentős részében éppen abból adódóan, hogy ő maga a középiskolát sem végezte el. A család és a gyermek kapcsolatában ez a tény a következő, egymással ellentétes magatartásokban szokott megmutatkozni :

Egyes szülők minden terhet magukra vállalnak, jóformán csak azért dolgoznak, hogy gyermekük minden vágyát, egyre növekvő igényeit kielégíthessék. Határtalan tisztelettel néznek a gyerekre, minden otthoni munka alól felmentik, csakhogy nyugodtan tanulhasson. Úgy érzik, hogy a gyermek csupán azáltal hogy középiskolába jár, különbbé vált náluk. Az eddig jó. meghitt családi élet rossz vágányra terelődhet, mert a gyerek a legkisebb megbízások, kérések alól is kihúzza magát a tanulásra hivatkozva. Ekkor már hiába jönnek elő a „bezzeg az ón időmben" mottóval, azonnal megkapják a választ: „Tehetek én róla, hogy most mások a lehetőségek és a követelmények 7"

Vannak olyan szülők is, akik közömbösen, egykedvűen fogadják a tényt, hogy gyermekük középiskolás. Nem érzik át, nem tudják kellőképpen értékelni a tetemesen megnövekedett iskolai munkát, s éppen úgy bevonják gyermeküket az otthoni teendőkbe, mintha a tanulás másod-, harmadrangú szerepet töltene be a diák életében, a kötelező olvasmányok megismerése, szakkörökön való részvétel pedig csak szórakozás, kedvtelés volna, amiről igazán le lehet mondani a család érdekében (nem ritkán éppen azzal érvelnek, hogy abból nincs anyagi haszon, bezzeg, ha segít a fóliázásban stb ...).

Vonjuk le a következtetést ebből: meg kell adni a lehetőséget a diáknak a tanuláshoz, segítenünk kell, hogy minél nyűgödtabb légkörben végezhesse az iskolai munkáját, de egyben meg kell találnunk azt a helyes arányt is, amely szerint bevonjuk őt egyéb munkába, elfoglaltságba is. Érezze a gyermek, hogy mennyire fontos középiskolai tanulmányainak a jó elvégzése, de azt is, hogy a család életéből, örömeiből, gondjaiból is ki kell venni a részét. A helyes arány megtalálása a záloga a szülő és a középiskolás fiatal jó viszonyának.

Dr. Szeberényi Judit

(nőn)