Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-02 / 23. szám
Nézze, ez a mi falunk megrekedt valahol a félúton. Korán hódítottak itt a polgári értékek, korán polgáriasuk, korábban kinyílt a világra, mint a környező falvak, többre is tartják magukat az emberek. De valahogy ezek az új értékek még nem épültek be az életükbe, ameddig eljutottak, az az anyagiak becsülése. A fiatal értelmiségiek nem jönnek vissza, nem érzik, hogy valamivel tartoznak a közösségnek. Nincs egység, közösség a faluban, megosztottság van, tekintélye a gyűjtésnek, a fogyasztásnak van. Rájöttek, hogy sokat megszerezhetnek, de ezt a sokat csak az anyagiakra értik. Itt van a lehetőség, a nagy bőség, és itt van az ember, aki nincs erre fölkészülve. Miből jön ez a hatalmas alkoholfogyasztás is? A sokból, a hajszából, amit nem bír az idegrendszer, az új szokásokból, amik a kezébe adják az embereknek a poharat. S ha nincs mértékletesség, az nagy bitorlást végez az emberi jellemen. Nincs ellennyomás, ami kivetné a kezükből a poharat. A hozzáállás meg olyan, hogy nem azt vetik meg, aki iszik, hanem aki kezelteti magát. Sok Így faluhelyen az unalomból ivás is, meg a hasonulás, mindenki megy a kocsmába, nem akarok kilógni a sorból. Az asszonyok meg sokszor dacból, ö sem hitványabb a férfinál, ö is megihat - ja a magáét. Az alkoholista mindig racionalizálja az ivását, megmondja, hogy azért iszik, mert például a felesége hisztériás, csakhogy ezek nagyon csalóka magyarázatok. Mindenesetre, az a véleményem, hogy a káosz meg a rendetlenség, ami így az emberek között van, és ami bennük is káoszt teremt, hozzájárul az alkoholizáláshoz. A szövetkezet mérnöke: Az a helyzet, annyi szesz, amennyi fogy, azt lehetetlen munkaidő után elfogyasztani. Isznak az emberek erősen munkaidő alatt is. Ameddig az egyik ember oda nem szól a másiknak, hogy öcsém, tedd le azt az üveget, addig hiába beszélünk megelőzésről. Elítélik, de csak a kirívó eseteket. De hát ez nemcsak a mi szövetkezetünkben van, hanem másutt is. ••• Erős a lárma, a kocsma tele. A zsongás egészen az útig haitik, a letérőnél ácsorgók; gyerek kergetözik egy kutyával. Girbe-gurba az utca, végét nem látni. Azt mesélik, az utca végében, a legutolsó házban élt még a századelőn egy részeges cipészmester, egy Varga nevezetű. Hát az olyan sokat ivott, hogy a felesége egyszer fogta magát és leöntözte benzinnel, jól meglocsolta, aztán meggyújtotta. Állítólag senki nem kérte tőle számon a tettét, mindenki tudta, minő rossz ember volt a férje. A történet azonban nemcsak valóságnak, metaforának is sántít egy kicsit. Főleg a tele kocsmát nézegetve, körülötte az ácsorgó fehérnéppel. NAGYVENDÉGI ÉVA A szövetkezet elnöke és termelésvezetője A termékek főleg exportra készülnek Szépséges gyékények tatnak, köztük egy elnökhelyettest, egy könyvelőt és két csomagolót. A csomagolóba éppen akkor érkezünk, amikor egy áruval teli láda fedelét szögelik le, amelyen már rajta a címzés: Olaszországba küldik. Megtudjuk, hogy a szövetkezett főleg kivitelre termel. A legtöbb árut a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Franciaországba szállítják. A szövetkezet, mint a többi hasonló üzem, röviddel Dél-Vietnam felszabadulása után alakult, hogy a népnek munkát adjon. Kezdetben, ezerkilencszázhetvenöt novemberében mindössze húsz dolgozója volt, ma hétszáz embert foglalkoztat. Évente százezer darab különféle termék hagyja el a szövetkezetét. Egy dolgozó havonta kb. tizenöt, színes fonallal kivarrt szalmatáskát készít. A munkafolyamathoz tartozik a nyersanyag szárítása és osztályozása is mind a táskák, mind a többi itt készülő termék esetében. A külkereskedelmi vállalatok nagyobb rendeléseit határidőre elkészíteni sokszor csak úgy képesek, ha túlóráznak. A munkaidőn túli munka megszervezésével problémáik nincsenek, mivel a dolgozók szívesen gyarapítják keresetüket. A szövetkezet ál-» landó dolgozóin-tagjain kívül, még több bedolgozó nőt is foglalkoztat. Saját üzemi óvodájuk nincs, ezért az itt dolgozó nők a lakhelyük szerinti óvodában helyezik el csemetéiket. De vannak anyák, akik magukkal hozzák gyermekeiket a munkahelyükre. Megtekintve a szövetkezet egészségügyi helyiségét, zongorajáték, gyermekzsivaj hallatszott a szomszéd teremből. Benyitottunk. Egy nagy klubhelyiség tárult elénk, benne vagy húsz-huszonöt élénk, óvodáskorú gyermek két idősebb nő — feltehetően nyugdíjasok — felügyelete alatt. Játszanak, míg édesanyjuk dolgozik. Látogatásunkat a szövetkezet mintatermében fejeztük be, megtekintve az állandó termékkiállítást. Küldetése nem csupán tájékoztató és propagációs jellegű. Akinek megtetszik itt valami, az helyben meg is vásárolhatja. Csupán arra kell ügyelnie, hogy a sok mutatós, magát kínáló holmi láttán, itt ne hagyja az utolsó garasát is ... PETR PRIBYL a szerző felvételei Ha felfedező körútra indulva bekukkantanánk bér- és magánházainkba, sok helyen találnánk egy- vagy többszínű fonott lábtörlőt, gyékényt, kosarakat, poháralátéteket, angolterítéket, bambuszképet, amelyet már esztendők óta Vietnamból hozunk be. A felsorolt tárgyak nem csupán könnyű, levegős, jól kezelhető használati cikkek, hanem szinte kivétel nélkül magukon viselik azt az eleganciát és költöiséget, amely — legalábbis az európai ember szemszögéből — a Távol-Kelet népének életére jellemző. S ha többet látunk együtt belőlük valamely kirakatban esztétikusán elrendezve, még némi nosztalgiát is érezhetünk. Hiszen olyan országban élünk, amely ugyan a természetes anyagokból készült művészi és használati tárgyak sokéves hagyományára tekint vissza, mégsem mondható, hogy az utóbbi évtizedekben a kézművesség nálunk még mindig virágzik. Oka ennek az ipari termelésre való fokozatos áttérés és a régi mesterek megállíthatatlan kihalása. Egészen más a helyzet Vietnamban, ahol a kézművesek sásból, nádból, vesszőből és szalmából készített használati tárgyai még hosszú ideig jelentős szerepet játszanak a termelésben és a kivitelben, s nem egy szövetkezet alapvető jövedelmi forását képezik. Egyik köztük a CUU LONG szövetkezet, Ho-Shi-Min város nyugati részében a Tran-binh-Trong utcában. A szövetkezet elnevezése magyarul annyit jelent, mint „Kilenc Sárkány". Ezt a számunkra talán kissé egzotikusán hangzó nevet Vietnam déli részén számos üzem, iskola, étterem is viseli. A névadó nem a mesebeli sárkány volt, hanem dél-vietnami Mekong folyó deltája, Ho-Shi-Min város mellett kilenc ágra oszlik. A szövetkezet elnöke nö. Tran-Thi Ngoc Minh érkezésünkkor először gyártmányaik katalógusát mutatja meg, majd a műhelyekbe vezet bennünket, ahol az alapgyártmányok számos változatát ismerhetjük meg. A „műhely" tulajdonképpen egy lábakon álló tetőszerkezetből áll, oldalai nyitottak (Vietnamban sosem süllyed 22 °C alá a hőmérséklet). A dolgozó nők gyékényen ülve, ollóval formálják, majd fonják és összevarrják az anyagot. A már nálunk is jól ismert kosarak, táskák, lábtörlők mellett olyan dolgokat is látunk itt, amelyek hozzánk nem kerülnek el, mint például a háromszögletű, tipikus vietnami szalmakalapok, a vastag és vékony nádból font asztalok, vagy a pálmalevélböl és szalmából készített dobozok. A termelésvezető, Khap Long Minh mondja el, hogy szinte valamennyi dolgozójuk nö. Mindössze négy férfit foglalkoz9) t "♦m r-Q) C N S Ö>»£ ,<D £ C C 'Q> (fc 'Q3 Ík Q) CD $
