Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-02 / 23. szám
CSALÁDIKOR Pionírtáborban vagyunk, takarodó után. Az ágyakra mély árnyakat rajzol a kinti sötétség. Egy reszkető hang mesél: „Mielőtt az anya elindult bevásárolni, megparancsolta a fiának és a lányának, hogy kapcsolják ki a rádiói és ne játsszanak a zongorán. A gyerekek azonban nem fogadtak szót. Egyszeresük megszólalt egy> kísérteties hang: Kapcsoljátok ki azonnal a rádiót. A Fekete Kéz közeledik!” Ki ne emlékeznék a gyermekkori rémtörténetekre! A folklóristák azonban csak nemrégen, úgy húsz-harminc éve kezdték őket följegyezni. Ma már terjedelmes archívumok állnak az érdeklődök rendelkezésére a világ minden részén, Angliában éppúgy, mint Lengyelországban. Természetesen ezek a történetek magukon viselik az adott kultúrkör és szociális háttér meghatározó jegyeit, de tagadhatatlan, hogy a gyermekfolklór jelentős ágát képezik, országtól és világtájtól függetlenül. Hogyan és hol mesélik őket? A legmegfelelőbb idő a mesélésre az éjszaka, mikor csönd van, sötétség és felnőtt sincs a közelben. Tehát mikor hely, idő és minden körülmény arra ösztönöz, hogy csakis a mesére figyeljenek. A mesélésnek külön rituáléja is lehet. Az angol kislányok például körben ülnek és síri hang kíséretében szőlőfürtöket adogatnak kézről kézre: „A halott ember szeme, add tovább. ” A rémtörténetek a gyermekfolklór igazán eleven részévé úgy a gyerekek hét-nyolc éves korában válnak. A tizenhárom-tizennégy éves serdülők már szamárságnak tartják az ilyenfajta ,.rémisztgetést”, bár ők is mesélnek rémtörténeteket, de egészen más jelleggel és tartalommal. Ismeretes, hogy az emberek mindig szívesen hallgattak hátborzongató történeteket, szívesen meséltek titokzatos és megmagyarázhatatlan eseményekről. A szakemberek a dolgot úgy magyarázzák, hogy a fogyasztói társadalom így menekül biztonságos, szürke és unalmas mindennapjai elől. az emberek egyszerűen szükségét érzik annak, hogy átéljék az ismeretlent, a megmagyarázhatatlant. Milyenek is ezek a gyerekek alkottanjesélte rémtörténetek? Fordulataik és hőseik szinte már klasszicizálódtak, ugyanazon változatban és alakban hagyományozódnak nemzedékről nemzedékre. A hősök arctalanok, még nevük sincsen. A cselekvések mozgatórugóit nem ismeijük. a gyerekek egyszerűen megszemélyesítik a JÓ és a ROSSZ találkozást A szenvedő alanyok általában a család tagjai, akik teljesen passzívak és az események alakításában szinte semmi szerepük nincsen — jelentőséggel tehát alig bírnak. Például az egyik ilyen mesében a Fekete Kéz naponta elragad egy gyereket, de az édesanya észre sem veszi. Legtöbbször aztán az utolsó gyerek veszi fel a harcot a ROSSZAL. Nemritkán a ROSSZ álarca mögött az édesanya rejtőzik, vagy a család valamelyik tagja. Ezek a rossz erők aztán legyilkolják, elrabolják, megkínozzák a családtagokat, s teszik ezt különböző varázseszközök és speciális „berendezések" segítségével, mint például a motorral hajtott mechanikus kéz, amely minden éjfélkor elragad egy gyereket. Ezeknek a szörnyűséges és titokzatos eseményeknek a legtöbbször nem is ismeijük az okát. egyszerűen és természetesen a rossz erők lényegéből fakadnak. Történhet mindez azért, mert a gyerekek nem fogadtak szót az édesanyjuknak. de elrabolhatják az ártatlan ' gyerekeket csak azért is. hogy megegyék őket. A rémtörténetek harmadik erőterét a JÓ erői népesítik be. Az utolsó, legvégső pillanatban jelennek meg, megbüntetik a bűnösöket, felélesztik a legyilkolt családtagokat. El kell mondanunk, hogy ezek a rémtörténetek nem éppen változatosak, klisékből építkeznek, 1965-től 1985-ig feljegyzett történeteink elemzése lehetővé teszi, hogy tipizáljuk őket különböző fajtáúakra. Az első csoportba azokat sorolnánk, melyekben a rossz erői kívülről (a falon keresztül, vagy valamiféle titokzatos résen) hatolnak be a családba. A második csoportba tartozókat az jellemzi, hogy a családtagokat engedetlenségükért (megszegték a tilalmat) büntetik a ROSSZ erői. a banditák és a tolvajok, varázslók. A harmadik típus fantasztikus, hihetetlen motívumokból táplálkozik, a bonyodalmat általában a gyermekek elrablása indítja el. Vérrel teli hordók, földarabolt testrészek szerepelnek benne. A rémtörténetek negyedik fajtájának a középpontjában a hullarablók állnak, kifosztják a sírt. elrabolják a halott szemét, máját, karját stb. És a falon egy vérfolt jelent meg ... „Új lakásba költözött egv család. A falon nemsokára megjelent egy vérfolt. Hiába meszelték, csak nem akart eltűnni. ezért egy képet akasztottak fölé és odaállították a gyerekágyat. Éjjelkor fekete kezek nytíltak ki a falból és elragadták a nagymamát. Másik éjjel a nagypapát. majd az apát. negyedik éjjel pedig a gyereket. Az anya kihívta a rendőrséget, akik a Joli mögött egy • ajtót fedeztek fel. Bementek és megtalálták az eltűnt családtagokat. körülöttük ott ültek a banditák. ” (Lány, kilencéves) Mint a meséből is kitetszik, a ROSSZ csakis akkor hatolhat be az amúgy védett és biztonságos családba, ha a család egysége megbomlik (a szülők elmennek aludni, vagy moziba, bevásárolni, valaki meghal). Tökéletes biztonságot a családi fészek csak akkor nyújt, ha minden nyílás és rés, amely a meleg családi fészket a külső világgal összeköti. el van tömítve. Mert minden ilyen nyílás egy másik világba vezet, ahol rossz erők tanyáznak és ahová elragadják áldozataikat. A történetek pszichikai háttere világos. A családi fészken túl elterülő világ tele van veszéllyel és félelmet keltő lényekkel. A gyermekkorban oly erős halálvágy egybeolvad az ismeretlentől való rettegéssel és félelemmel. Biztonságot csak a család nyújt; s ha ez hiányzik, a gyerek igyekszik elbújni valami zárt, kicsi, minden oldalról vé-A Fekete Kéz avagy miért ijesztgetik egymást a gyerekek detl helyre (asztal alá. ágy alá. a WC-re). Nem hiába építenek a kisgyerekek oly szívesen föld alatti bunkert, állítanak sátrat; a minden oldalról tökéletesen zárt tér a biztonság, a védettség érzetét kelti bennük. „A gyerekek hiába menekültek, a Fekete Macska utolérte őket. Megragadta mindegyiket és sorban megfojtotta. Mikor már egyetlen élőlény sem volt a szobában, ledobta a bőrét — és ott állt a gyerekek anyja ” Azon kívül, hogy az ilyenfajta történetek másfajta pszichikai problémákra is utalnak, egyértelműen a tiltás — engedetlenség vpnzata fogalmazódik meg bennük. (Lásd az első történetet!) A tiltásnak mágikus ereje van, s az engedetlenséget a gyerekek pszichikuma szinte katasztrófának érzi. fogalmazza meg. Annak ellenére, hogy a gyerekek a tiltás megszegésének súlyosságával tisztában vannak (az anya a ROSSZ képiében bünteti őket), az önállóság és a megismerés ösztöne szüntelenül a tilos áthágására buzdítja őket. Naponta felveszik a harcot a felnőttek tiltásával, s eredményesen, hiszen a megengedett határai napról-napra kitolódnak. Gyerekek, csukjátok be az ablakokat és ajtókat! A rémtörténetek világában különös törvények uralkodnak. Értelmét veszti minden logika, a dolgok határa, nagysága. aránya, evilági szerkezete elmosódik. A mechanikus kéz egyszerre nyolc embert ragad meg, a véres folt a falon hirtelen ajtóvá tágul stb. Az, hogy ezek a történetek nemzedékről nemzedékre hagyománvozódnak és újjáélednek, jelent valamit. Mégpedig azt, hogy szükségük van rájuk. De miért? A félelem, amit másokkal élünk át, összekapcsol bennünket, megérezzük a barátság erejét, az egység fontosságát és jelentőségét. A baráti csoportok egysége ezekben a hátborzongató pillanatokban fölerősödik; nemegyszer szinte állandó rendszerességgel készítenek elő a gyerekek ilyesfajta „félelmetes szituációkat.” A rémtörténetek pszichoterápiás hatása sem elhanyagolható. A félelem érzésének a gyermek személyiségfejlődésében nagy szerepe van. hiszen minden gyereknek egy ismeretlen és nem várt helyzetekkel terhes világba kell kilépnie. Ezért olyan fontos látnia, hogy mások is félnek, mindenki fél. nemcsak ő fél. Azt, amit neki magának nehéz lenne megoldani és megmagyarázni, közösen könnyebben megmagyarázzák, feldolgozzák. A félelmetesnek tetsző dolog elveszíti — éppien a közösségi ütköztetés által — elrettentő erejét, sőt. nevetségessé is válhat (A nagyobbak kinevetik a kisebbeket, hogy ilyen ..badarságoktól” félnek.) A rémtörténetek mesélésének egy további fontos szerepe: a mesélő úgy irányítja a történet szétbogozását. ahogy a kedve tartja. Ha neki úgy tetszik. viccbe fullad az egész, lóvá teszi az egész társaságot; mesélés közben tapasztalatot nyer saját képességeiről, értékéről. világossá válik helyzete és „helyezkedése” a gyerekcsoportban. Ha a félelem érzése erős. kellemesen megbizseregteli érzékeiket, más fényben látják az egy percre még olyan egyhangúnak hitt világot És a két pólus. a félelem és a biztonság (mégiscsak a kis ágyacskámban fekszem, a biztonságosan behajtott zsalugáterek mögött) közti feszültséget feloldja valamiféle kielégülés, ami — akárhogy nézzük. — örömet okoz. és ez nem kis dolog. MARIJA OSORINOVA
