Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-12 / 3. szám
formájában. Ott-tartózkodásunk idején két ízben is svédasztalt terítettek nekünk, és magunk válogathattunk a legkülönfélébb, ízletes hideg és meleg ételek között. A húsételek mellett rengeteg volt a salátaféle, a mártás, sajtféle, húsfelvágott, a túlságosan is édes, olyan, mint a mézzel leöntött süteményféle, szőlő, körte, dinnye és más gyümölcs. Az eredeti ciprusi ételeket azonban nem itt, hanem két hangulatos csárdában, Paphoszban és Nikóziában ettük. Ebben a két vendéglátóban olyan ebédet ettünk, amelynek huszonöt fogása volt. Persze valamennyi miniporció. Többek közt: sült apróhal (olyan, mint a szardínia), padlizsánon sült languszta, vékony lángosba csomagolt sós sajt, rablóhús, olyan kis pálcikán, mint a gyufaszál, sült töltött paprika, sült húsgombócok, árpakása sertéshús kockákkal, roston sült csirke, mindez sok-sok salátával, ízletes kenyérrel és ciprusi fehér-vörös hordósborral. S ezt a sok ínyencséget Paphoszban és Nikóziában is férfiak készítették. Nagy élményt jelentett végigsétálni a vásárcsarnokon, amely egy hamisítatlan perzsavásár hangulatát idézi. Az egyik csarnokban csupán gy ümölcsöt és zöldséget árusítanak, a másikban sokféle élelmiszert is, szárított gyümölcsöt, mazsolát, szentjánoskenyeret, olajbogyót, sózott, szántott halat, fűszerféléket, péksüteményt, sósperecet, de konzerveket, italféléket, s egyebet is. Jártunk a pultok közt. és azt találgattuk, egyik-másik áruféléből vajon mit készíthet a ciprusi gazdasszony. És éppen róluk, a nagyon szép, fekete szemű, sötét hajú, karcsú, magas ciprusi nőkről — akik arcbőrüket inkább óvják a naptól, mintsem sütkéreznének — szólunk következő, sorozatzáró részünkben. A BEKE a nők szava MARGARET ALVA Több mint egy éve jött létre a „Parlamenti képviselőnők a békéért" mozgalom, amelynek kezdeményezője May Britt Feorin volt. A svéd parlamenti képviselőnő a mozgalom megalakulásakor szemináriumra hívta meg kollégapőit Stockholmba. Ez a kiváló politikus így írt akkoriban: „A nők, néhány kivételtől eltekintve, nincsenek képviselve azokban az országokban, amelyekben az atomfegyverekkel kapcsolatos döntéseket hozzák... Nem nők döntöttek arról, hogy 50 000 atomtöltetet halmozzanak fel... És nem a nők döntöttek úgy, hogy folytatni kell az atomkísérleteket..." A stockholmi szemináriumon szervezetileg szabályozták a mozgalmat, amely egyre erősödik, ma mintegy harminc állam vesz benne részt (a Szovjetuniót is beleértve). A szervezeti szabályzat kimondja, hogy a mozgalom tagja lehet minden parlamenti képviselőnő, aki támogatja a mozgalom céljait, és aktívan részt vesz azok megvalósításában. Évente egyszer konferenciát tartanak, amelyen mindig más országból új elnököt választanak egy évre. Csak azok a döntések érvényesek, amelyeket a tagok egyhangúlag szavaznak meg. Tavaly az indiai fővárosban, Delhiben már második konferenciájukat tartották a mozgalom tagjai. Elnöknek ezúttal Margaret Alva (képünkön) indiai minisztert választották meg, aki felszólalásában többek között ezt mondta: „A béke öröktől fogva az emberiség vágya volt. Az ember tisztelettel hajolt meg a próféták és a szent emberek, a béke követei előtt; mindig azoknak a vezéreknek, királyoknak az oldalán állt, akik tudatosítva a háború rémségeit és következményeit, a kardokból ekét kovácsoltak." A konferencia jelszavát amelyet a Szovjetunió képviselői javasoltak — „Leszereléssel a fejlődésért” —> a konferencia minden résztvevője lelkesen támogatta. A felszólalásokban leggyakrabban a béke szó hangzott el, a felszólalók hangsúlyozták a tartós békéért, az atomkatasztrófa elhárításáért folytatott harc szükségességét Sokan bírálták az imperialista államok politikáját, és rámutattak azokra az óriási anyagi eszközökre, amelyeket a Pentagon a legmodernebb fegyverek, tengeralattjárók stb. gyártására költ. A Szovjetunió képviselője elmondta, hogy a katonai körök egyetlen Trident tengeralattjáró gyártására akkora összeget fordítanak, amely elég lenne 16 millió gyerek oktatására, képzésére. Néhány felszólaló felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlődő államokban rosszabbodott a helyzet, elsősorban az imperialista államok hibájából, amelyek gazdasági politikájukkal igyekeznek kezükben tartani ezeket az országokat. Gazdasági terrorizmusnak lehetne nevezni az USÁ-nak és a többi imperialista államnak a fejlődő államokkal szembeni jelenlegi politikáját. A következmények: nyomor, éhség, betegség, munkanélküliség, a gyerekhalandóság nagy aránya. Milliók tragédiája, embertelen körülmények között élők tömege. A küldöttek aggodalmuknak adtak hangot amiatt a veszély miatt, amelyett az atomháborúnak a világűrbe való kiterjesztése jelentene. Megállapították, hogy ez a lépés az emberiséget az atomkatasztrófa közelébe sodorná. Hiszen mindaz, ami a világűrben lejátszódik, szorosan összefügg a Föld sorsával — mondta az egyik felszólaló. A konferencia befejeztével Margaret Alva újságíróknak így nyilatkozott: „Meg vagyunk róla győződve, hogy a nők jelentős szerepet játszhatnak minden olyan nemzetközi tanácskozáson, ahol a háború és a béke kérdései kerülnek szóba. Hiszen a nők az emberiség felét alkotják. És a békére, akárcsak a férfiaknak a nőknek is szükségük van. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a nők hangja egyre erősebben szóljon, és ne csak országuk parlamentjében, hanem minden olyan fórumon, amelyen a legfontosabb döntéseket hozzák. Az a véleményünk, hogy a nőknek nagyobb számban kellene képviseNe lenniük országuk küldöttségeiben, különösen azokban, amelyek a háború és a béke kérdéseiről folytatott tárgyalásokon vesznek részt. Meg vagyunk győződve arról, hogy az országok közti szorosabb kapcsolatok és egymás kölcsönös tájékoztatása jó hatással lehet a békés jövő megteremtéséhez szükséges kedvező légkör kialakítására. És ebben is nagy szerepet játszhatnak a nők, csak az a fontos, hogy mind gyakrabban találkozhassanak más országokból való barátnőikkel." Az ENSZ által meghirdetett „nők évtizede" elősegítette a világ asszonyainak egymáshoz való közeledését. Most azt kívánhatjuk, hogy a létrejött kapcsolatokat tovább erősítsék, hogy hidakat építsenek, amelyek lehetővé teszik a békés boldog világ kialakítását. ANa asszony nézete a kapcsolatok javításáról és annak módjáról nagyon rokonszenves volt. Kijelentette, hogy csak akkor nyerhetjük el egymás bizalmát, ha nagyon konkrétak leszünk, és megfontoljuk minden szavunkat Elmondta, hogy a „csillagháború" kifejezésben van valami félrevezető, mert azt a képzetet kelti, mintha az óriási távolságban lenne. Pedig tisztában vagyunk azzal, hogy az űrben kirobbanó háború néhány óra alatt a Föld általános katasztrófáját okozhatná. Margaret ANa felszólalását a nagy indiai gondolkodó és politikus, Mahatma Gandhi szavaival fejezte be: „A háborúellenes harcban a világ asszonyai élen fognak járni. Ez az ő különleges küldetésük és privilégiumuk. ” Feldolgozta: E. Valachová (nŐ9)
