Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-12 / 3. szám
APHRODITÉ SZIGETÉN 2. £ *» ■ ' • . -Ciprusnak hatszázötvenezer lakója van. Nyolcvan százalékuk ciprusi görög, tizennyolc százalékuk ciprusi török és a maradék két százaléknyi lakos örmény, arab vagy más nemzetiségű. A három kontinens — Európa, Ázsia és Afrika — kereszteződésén fekvő Ciprust 1878-ban az angolok foglalták el és tartották megszállva egészen 1960-ig, amikor a sziget elnyerte önállóságát és megalakult a Ciprusi Köztársaság. A felszabadító harcok nagy egyénisége, akinek nevét ma is tisztelettel ejtik ki a szigetlakok, Makariosz érsek volt. Mint az egyház és az állam feje okos körültekintéssel egyesítette népe hazafias és vallási érzelmeit a sarjadó demokratikus rendszer megalapozása, megerősítése és az ország egyéb megoldásra váró gondjai, többek közt a ciprusi görögök és törökök összefogása érdekében. Tudta, hogy a nemzetiségi ellentétek szítása, amelyeket az angol megszállók oly készségesen tápláltak, csak nehezítené az ország politikai és gazdasági helyzetének konszolidálódását. Ezt csak azok nézték jó szemmel, akik a sziget előnyös fekvését saját katonai támaszpontjaik építésére kívánták kihasználni Európa, Ázsia, Afrika szocialista és haladó országai ellen. A Ciprusi Köztársaságban a görögök és törökök békésen éltek egymás mellett. Nem volt rá szükség, hogy külső erők avatkozzanak be az úgynevezett „nemzetiségek közti nézeteltérések” eligazítására. Az Egyesült Államok és Anglia tehát más módszerhez folyamodott. Törökországnak és Görögországnak egyaránt megígérték, hogy biztosítják a sziget feletti fennhatóságukat. S a görög-török nemzetiségi huzavonák ürügyén elősegítették, hogy 1974-ben török katonaság támadja meg és foglalja el Ciprus területének mintegy negyven százalékát Úgynevezett zöld vonalat létesítettek, amely a szigetet ciprusi görög és törököktől megszállt részre osztja. A megszállt területről erőszakkal kitelepítették a görög lakosságot és követelték, hogy a görög részről áttelepüljenek a török nemzetiségűek a túloldalra. A szigeten hemzsegnek az amerikai és angol katonai támaszpontok, csupán a görög oldalon 256 km2 területet foglalnak el. A zöld vonalat török katonák őrzik s megközelítése életveszélyes. A vonal előtt vezető országúton lépten-nyomon táblák jelzik, hogy a terület aláaknázott. Bizonyos távolságra innen helyezkednek el az ENSZ csapatai, amelyek a „békét” őrzik az országban. Minden abnormális és szomorú itt. A ciprusiak, akikkel a helyzetről beszéltünk, természetellenesnek tartják a szigeten uralkodó állapotokat. Különösen elkeseredve beszélnek az emberek arról, hogyan lakoltatták ki őket saját házaikból. Autóbusszal jutottunk el Ayia Napiba a nyugati part felé. Innen északra, úgy ezer-ezerötszáz méterre a parton állnak Famaguszta — egykor Ciprus harmadik legnagyobb városának — épületei. Zajos turistaélet folyt hajdan ebben az üdülőkben, történelmi emlékekben, üzletházakban, vendéglátókban gazdag városban. De ma kihalt a helység. Lakosait kilakoltatták, házait enyészet eszi, kertjeit gaz nőtte be. Ember lábát ide be nem teheti, erre szigorúan vigyáz a török katonákból álló őrség. A város mellett aknaföld. Borzalmas látvány. Akár egy elátkozott város. Feléled-e vajon még egyszer Famaguszta? Ezt kérdezik a ciprusiak, és ezt kérdezzük mi is, mivel senki sem tudja, mi lesz a sziget további sorsa. Mindenki előtt világos, hogy a megszállók minden áron tartani akarják magukat Cipruson és katonai támaszpontjaikat tökéletesíteni, az ENSZ, a Szovjetunió, a szocialista államok és további országok pedig a sziget egyesítéséért emelnek szót. Azért, hogy térjen vissza minden abba az állapotba, amelyben 1974-ben volt, hogy a ciprusiak saját kezükbe vegyék ismét hazájuk igazgatását. Mert így állandó bizonytalanságban élnek az emberek. Damoklész kardjaként lóg fejük felett a félelem, hogy a legkisebb, akár hamis vád miatt is, lerohanja az ZLATICA FUNKOVÁ ország további részét az amerikaiaktól alaposan felszerelt török hadsereg. Cipruson mindennek ellenére élénk a turistaforgalom. S a kilátástalan helyzet sem akadályozhatja meg a fejlődést, az országépítést. A városokban és a tengerparton új szállók, üdülőközpontok létesültek az utóbbi években is, s bennük kifogástalanul szolgálják ki az idelátogatót. A mi szállodánkban rajtunk és a magyar turistákon kívül voltak osztrákok, angolok, nyugatnémetek, svédek, norvégok, hollandok, dánok, arabok és hazai vendégek is. Hozzánk rendkívül szívélyesek voltak a ciprusiak az utcán és a boltokban is. Nemcsak azért, mert turisták voltunk, hanem mert ismerik népünk, kormányunk állásfoglalását a ciprusi kérdésben. Ezért úgy viszonyulnak hozzánk, mint a jó baráthoz. Sokan szimpatizálnak rendszerünkkel is, annak ellenére, hogy sokszor hibás elképzeléseik vannak a szocializmusról. Azoknak a fiataloknak a többsége, akik a Szovjetunióban vagy más szocialista államban tanultak, aktív tagja a ciprusi görögök haladó pártjának, az AKEL-nak, vagy a baloldali orientációjú szakszervezetben dolgozik. De van több olyan tagja is az AKEL-nak, aki azt állítja magáról, hogy kommunista, a valóságban azonban házak, szállodák, gyárak, üzletek tulajdonosa, s ha anyagilag támogatja is a pártot, magatartása, gondolkodása még a kapitalistákéhoz áll közel. A föld mellett a kereskedelem és az ipar is magánkézben van. Cipruson legfejlettebb az élelmiszer- és a könnyűipar, az utóbbiból leginkább a cipő-, textil- és a ruházati ipar. Különösen szépek a népművészeti termékek, csipkék, kézimunkák, a bőrből készült dolgok és a kerámia. A ciprusiak ügyes, figyelmes kereskedők. Vannak olyan áruházak is, ahol a gombostűtől a gépkocsiig minden megvásárolható. A vevővel szemben udvariasak, türelmesek, természetesen mert szeretnének minden árut pénzzé tenni. Ez a figyelmesség nekünk, csehszlovák turistáknak, akik más bánásmódhoz vagyunk szokva boltjainkban, szokatlan volt. Szimpatikus volt az is, hogy tudván, nemigen ismerjük ki magunkat az ő pénznemükben, a fizetésnél nem rövidítettek meg bennünket egy fillérrel sem. Boltjaik jól ellátottak, hazai és külföldi áruval is. A városokban annyi sok üzlet, boltocska, kioszk van. hogy Lamakában. Limasolban, Nijben jártunkkor úgy tűnt, alig van vásárló. Összehasonlítva a mi üzleteinkkel ez szintén szokatlan volt. Azt mondják, ha valaki meg akarja ismerni valamely nemzet fiainak jellemét, életvitelét, meg kell látogatnia otthonában és meg kell kóstolnia a főztjét. A ciprusi konyha egyike a Földközi-tenger európai partján élő népek konyhájának, vagyis elsősorban az kerül itt asztalra, ami a meleg éghajlaton megterem és amit a tenger bőkezűen nyújt. Szeretik a roston sülteket, a párolt marha- és bárányhúst, baromfit, halat, zöldséget és gyümölcsöt. A sertéshús, ha étlapra kerül, csakis sovány és többnyire fűszeres mártással körített őrölthúspogácsa /. Ayia Napa meseszép tengerpartja 2. A sok ínyencséget Paphoszhan és Nikóziában férfiak készítették 3. Az eredeti ciprusi ételeket e hangulatos csárdában kóstoltuk meg (női)
