Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-01 / 1. szám

ÜLÉST TARTOTT AZ SZNSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A nők munka- és életkörülményeinek további javításáért A nők társadalmunkban betöltött szerepének fontosságát aligha szüksé­ges manapság különösebben bizony­gatni, hiszen már maga a család, sőt a társadalom is a legnagyobb természe­tességgel várja el, hogy a nö gondos anya, alkotó dolgozó és nem utolsósor­ban tevékeny köztisztségviselő legyen. Nos, az egyre többet emlegetett hár­mas szerep elsősorban a nők és a férfiak egyenjogúságára utal — arra, hogy a nő emberi értékét a történelem során hosszasan rosszul ítélték meg a különböző társadalmak —, ám annak puszta elismerése, hogy helytelen volt előítéletek alapján nemek közti érték­rendet alkotni, nem elegendő egy több évezredes téves szemlélet teljes felszá­molásához. A nők újszerű, hármas sze­repet teremtő helyzetéhez még az érvé­nyesülésüket elősegítő törvények, kü­lönböző munkaügyi és szociális intéz­kedések sem tudtak ezidáig megfelelő körülményeket teremteni. Legalábbis nem olyanokat, amilyeneket joggal el­várhatnak. Nem szabad szem elöl té­veszteni, hogy az ország dolgozóinak 48 százaléka nö. S hogy ennélfogva kü­lönösen nagy mértékben függ tőlük, munkájuktól egész társadalmunk jövő­jének alakulása. S ha a becsületesen elvégzett, jó minőségű munkán kívül azt kívánjuk tőlük, hogy maradéktalanul te­gyenek eleget családi kötelességeiknek, s emellett vegyék ki részüket a közéleti tevékenységből is, akkor bizony még jócskán akad tennivalónk. A Szlovák Nöszövetség Központi Bi­zottsága december 2-án és 3-án Bra­­tislavában megtartott ülésén épp az említettek miatt a nők munka- és élet­­körülményeinek a XVII. pártkongresszus utáni időszakban kívánatos további ja­vítása volt a fö téma. Elena titvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlo­vák Nőszövetség Központi Bizottságá­nak elnöke beszédében rámutatott a legégetőbb, sürgős orvoslást váró hi­bákra, hiányosságokra, amelyek a leg­nagyobb mértékben nehezítik a dolgo­zó nők mindennapjait. Többek között elmondta, annak ellenére, hogy az SZSZK-ban évente körülbelül 500 mil­lió koronát költ az állam a munkakörül­mények javítására, a dolgozók egészsé­gének védelmére, még mindig sok munkhahelyen túl magas a zajszint, a megengedettnél porosabb a levegő, nem megfelelő a mikroklíma munka közben; hogy 61 599, azaz a dolgozó nők 5,7 százaléka kénytelen egészségre káros munkahelyen dolgozni, különösen a textil- a ruha- és a cipőiparban. A munkahelyi, egészségre káros té­nyezők-felszámolására már a műszaki berendezések gyártásakor kell gondol­ni, segíteni a meglévő berendezések felújításával, s új technológiai eljáráso­kat kell beiktatni, amelyek nem veszé­lyesek az emberre..." — mondotta. S hogy az iparban dolgozó nem kevés nö egészsége védelmében még sokat te­hetünk, példaként említett több gazda­­ságitermelöegységet, ahol nagyon jó eredményeket értek el ezen a téren. Külön kitért az elsősorban a kereske­delemben dolgozó nőket érintő emelési súlyhatár okozta problémákra, a boltok hiányos higiéniai ellátottságára, a nem kívánatos túlórázásra, elemezte a munka­helyi balesetek és megbetegedések okait. Mint Elena Litvajová beszámolójában említette, a dolgozók megbetegedésé­nek 50 százaléka a nem megfelelő munkahelyi körülmények, és az elégte­len egészségügyi megelőző intézkedé­sek számlájára írható, bár néha az is előfordul, hogy a nők nem tartják meg a munkabiztonsági előírásokat, így okoz­nak maguknak egyébként elkerülhető megbetegedéseket. Sok kívánnivalót hagy még maga után a munkavédelmi eszközök minő­sége is. Emellett sok alapvető munka­­védelmi eszközből is hiány van. A kö­vetkezmények ismertek: szaporodnak az allergiás bőr- és más fajta megbete­gedések. 1984-ben például a dolgozó nők 51 százaléka szenvedett ilyen jelle­gű betegségben. Az SZNSZ elnöke — akárcsak a többi felszólaló — azonban nemcsak a nők munkahelyi és mindennapi gondjairól, bajairól szólt. A nöszövetség által kez­deményezett mozgalmak eredményei — mint mondotta — kell, hogy tovább­ra is ösztönzően hassanak a dolgozó lányokra, asszonyokra. Csak akarni kell, hogy lakóhelyünk, a lakótelep, a ház, amelyben lakunk valóban otthonunkká váljon, hogy munkahelyünkre ne indul­junk reggelente borzongva az ott ta­pasztalható rendetlenség, piszok miatt, hogy... ügye, hosszasan folytathat­nánk? S ugye, azt is jól tudjuk, ha nem segítünk önmagunkon mi, akkor nem is várhatunk segítséget mástól. A kétnapos ülés végén határozatot fogadtak el a résztvevők, amely többek között felszólítja a nöszövetség vala­mennyi alapszervezetét, hogy a nemzeti bizottságokkal és a többi társadalmi szervezettel karöltve tudatosan töre­kedjenek a nők munka- és életkörülmé­nyeinek további javítására. Ez azonban nemcsak a dolgozó nők, hanem a férjeik, fiaik, tehát a család, vagyis az egész társadalom érdeke.- bl -KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents