Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-12 / 3. szám
NŐSZÖVETSÉGÜNK ÉLETÉBŐL Eredmények a gondok tükrében A leleszi (Leles) nőszervezet évzáró taggyűlése a hagyományokhoz híven a kézimunka-kiállítás megnyitásával és a pionírok kultúrműsorával kezdődött. A csaknem kétszáz tagot számláló szervezet kétéves tevékenységének eredményeiről a nőszervezet elnöke, Menyhért Lászlóné számolt be. Eseményekben, eredményekben gazdag két évet zárhattak. A leleszi asszonyok nem hiányoztak a falu szépítésénél, akárcsak a helyi szövetkezetben az őszi betakarítási munkálatoknál. A választások alkalmával kultúrműsort adtak, júniusban pedig nagyszabású kézimunka-kiállítást rendeztek, melyet megtekintett a falu apraja-nagyja. Emlékezetes, jól sikerült rendezvény volt a fánkest, vagyis az olvasókör összejövetele, ahol Jakab Béláné Zalabai Zsigmond „Hazahív a harangszó" című könyvét ismertette. A nőszervezet több tagja aktívan részt vesz a polgári ügyek testületének munkájában. A már egy éve eredményesen működő nyugdíjas klub vezetője. Dobos Jánösné, a nőszervezet aktív tagja is. A decemberi nyugdíjas találkozó szervezéséből a nőszervezet ugyancsak kivette részét. Az 1987. évi munkatervük sokrétű és igényes. Mindamellett, hogy taglétszámuk nem kicsi, fiatal lányok, asszonyok toborzását tűzték ki célul. Támogatni, segíteni fogják a nyugdijasklubot, a faluszépítésénél 300 órát dolgoznak majd társadalmi munkában. A mezőgazdaságban idénymunkák idején ezer órán keresztül segítenek. A vitában leginkább arról beszéltek, ami megkeseríti, megnehezíti a leleszi asszonyok mindennapi életét. Az élelmiszerüzletek állapota több mint felháborító a faluban. Rossz, elavult régi házakban vannak, raktárhelyiségeik alig nevezhetők raktárnak. A belépő vásárló orrát megcsapja a doh- és egérszag. Az elárusítónőknek nincs hol kezet mosniuk, nincs illemhely. Egyszóval, aki csak teheti, inkább nem vásárol élelmiszert a leleszi üzletekben. Sajnos, a falu választási programjában nem szerepel sem új üzlet építése, sem a meglévők felújítása. A leleszi gyerekek sem tanulnak jobb körülmények között, de a múlt év őszén már lerakták az új iskola alapjait. Önsegélyes építkezés ez. A nőszervezet tagjai természetesen már az alapkő letételénél felajánlották segítségüket (főleg a takarításban, berendezésben). A tervek szerint 1988 végére elkészül az új iskola. A nőszervezet évzáró gyűlését Menyhért Lászlóné Dénes György „Ott él a béke" című versének tolmácsolásával fejezte be. A bodroqszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) nőszervezet a nemrégiben befejezett és átadott új kultúrteremben tarthatta évzáró taggyűlését. Az eltelt időszak értékelése nem volt nehéz. Volt miről beszámolni bőven. Az első helyen említették az ifjúság nevelését. Az elmúlt két év alatt nagyobb figyelmet szenteltek a falu fiataljainak, mint bármikor. A helyi iskolákkal együttműködve 12 előadást szerveztek; aktuális világnézeti problémákat vitattak meg, foglalkoztak a családalapítás kérdéseivel, a gyerekneveléssel, az erkölcsi neveléssel. Beszélgetéseket szerveztek orvossal, pszichológussal és pedagógussal. Minden beszélgetés, előadás értékesnek és fölöttébb szükségesnek bizonyult. Megpróbáltak a nőszervezet tagjai a házasságok felbontása ellen is tenni valamit. A járásbíróság tanácsára elbeszélgettek a válni szándékozó fiatalokkal, több-kevesebb sikerrel. A kömyezetszépítés, a falu szeretetének elmélyítése vezérelte a nőszervezet tagjait, mikor elhatározták, hogy az óvodás gyerekekkel közösen fákat, díszbokrokat ültetnek a községben és együtt nevelik, gondozzák őket. A két év alatt elvégzett társadalmi munka értéke is jelentős. Rendben tartották az utcákat, zöld-övezeteket, a temetőket. Az új művelődési ház, az állami takarékpénztár, a posta, bevásárlóközpont építésénél is segítettek, természetesen nagyobbára az átadás előtti nagytakarításoknál. Önsegéllyel felújították Bodrogszerdahelyen az egyes számú óvodát. Az 1450-ben épült ház teljesen „új" ruhát kapott, s így a falu egyik legszebb épülete lett. Az anyukák és nagymamák csaknem 1 200 órát dolgoztak az óvoda újjáépítésénél. Az óvodák, az iskolai menza udvara, valamint a játszóterek szintén a nők gondoskodásáról árulkodnak. A választások előkészítésénél sem hiányoztak a bodrogszerdahelyi lányok, asszonyok. Agitátorokként dolgoztak és „A múlt és jelen" címmel a falu jelenéről és múltjáról fényképkiállítást rendeztek. Ugyanebben az időszakban gyermekrajzokat is kiállítottak. A helyi szervezet tagjai a nöszövetség járási versenyeibe is bekapcsolódtak. A járási virágkötöverseny győztese a bodrogszerdahelyi Belász Judit lett.-Közkedvelt a községben már évek óta az olvasókör, melyet Gáli Ilona tanítónő vezet. Az elmúlt évben először vállalkoztak a nőszervezet tagjai hulladékgyűjtésre. A szép eredmény arra készteti őket, hogy a jövőben is gyűjtsék a háztartásokban felgyülemlett különféle hulladék nyersanyagot. A szervezet talán egyedüli gondja az utánpótlás toborzása. Ebben a legtöbb gondot az a tény okozza, hogy a községből sok fiatal elköltözik. Az elmúlt év folyamán a helyi vöröskereszt szervezettel közösen megalakult a nőszervezet és a vöröskereszt folklóregyüttese. Az évzáró taggyűlés zárópontjaként először mutatkoztak be, szüreti műsorukkal minden jelenlévő tetszését elnyerték. A taggyűlés új vezetőséget, az pedig új elnököt választott, Belász Margitot. Atimovics Lídiának, az eddigi elnöknek sokéves becsületes munkáját többek között a nőszövetség járási bizottságának titkára, Helena KiráT-Vargová köszönte meg. A bélvi (BieO nőszervezet a Töketerebesi (Trebisov) járás kisebb szervezetei közé tartozik. A beszámoló, amelyet a szervezet elnöke, Puskár Mária tartott — első soraiból kitűnt, hogy itt is az önsegélyes építkezésnél a legaktívabbak a nők. A bélyi asszonyok legutóbb az új üzletközpont építésénél segítkeztek, takarítottak, sőt még a falakat is ők festették. A beszámolóból továbbá megtudhattuk, hogy bekapcsolódtak a járási virágkötő versenybe, „Az élet szépsége" mozgalomba, énektőcsoportjuk csaknem minden járási rendezvényen szerepel, aktívan dolgoztak a választások előkészítésénél, és színházlátogatással egybekötött kiránduláson vettek részt Magyarországon. A beszámoló részletesen kitért a szervezet minden megmozdulására, de a vita még ennél is gazdagabb, hevesebb lett. Előkerült az 1 400 lakost számláló falu csaknem minden gondja-baja. Szó esett a falu gyér közvilágításáról. Tenni kell valamit, mondták, hogy a lakosok ne éppen oda szórják a szemetet, ahová nekik a legkényelmesebb. A kijelölt szemétdombra szinte senki se viszi. Jó lenne megoldani a kommunális szemételhordást. Panaszkodtak, hogy már hónapok óta kevés pasztőrözött tejet kapnak az üzletek, de megtudtuk azt is, hogy bizony az ország kevés falujában nyitják a tejcsamokot úgy mint Bélyben, hajnali fél ötkor. Mindezek mellett legtöbbet a fiatalokról beszéltek. Arról, táncmulatságaik (vagy ahogy ök nevezik: diszkóik) túl zajosak, és nem éppen a társasági normák keretei között zajlanak. Olyan nagy a randalírozás, hogy a szomszédok esti nyugalmát is zavarják. Szinte minden diszkó rendbontással, verekedéssel ér véget. A taggyűlés feladatul tűzte ki, hogy a nemzeti bizottságok képviselőtestületével és a többi tőmegszervezettel közösen ellenőrizni.és irányítani fogja a helyi ifjúsági szervezet tevékenységét. A bélyi asszonyokat aggasztja az is, hogy a fiatalokat nem tudják megnyerni nőszervezeti tagnak, bármennyire igyekeznek is. -miticky-VISSZHANG Akinek nem inge, ne vegye magára! Lapunk múlt évi, 36. számában jelent meg ,A tiszteletdíj" című széljegyzet, amelyben arról volt szó, hogy egyre többen vannak azok a szolgáltatók, orvosok, tanítók, akik munkájukért „tiszteletdíjat" várnak, sőt nem egy esetben megrendelik a „figyelmességet" a kötelességből végzett munkáért. A 41. számunkban közöltük olvasóink hozzászólásait a felvetett témához. Az egyik levél szerzője Nagy Gizella óvónő volt. Rajos Irén komáromi (Komárno) olvasónk neki címezte levelét, de tulajdonképpen minden felháborodott pedagógusnak szól. Tisztelt Nagy Gizella óvónő! „A tiszteletdij" című írás nagyon rossz benyomást tett Önre, viszont az Ön válasza engem még jobban elkeserített. Mert sajnos tapasztalatból tudom, hogy bárki volt is az az anyuka, a lényegre tapintott, és azért volt Ön úgy felháborodva. Van egy közmondás: akinek nem inge, ne vegye magára! Az említett mosógépet vagy porszívót esetleg színes tévét, autót a következő ötéves tervbe már talán be kell iktatni?! Említi továbbá: „ha annyira öntudatos a kedves szülő, miért nem volt bátorsága meggyőzni a többieket, miért csak névtelen vádaskodásra futotta erejéből?" Hát talán azért, kedves Nagy Gizella, mert egyszer volt bátorságom felszólalni, és a felettesnél panaszkodni. Ez elismerte, hogy megtörténhetett a dolog, de sajnos, ő nem lehet állandóan az illető személy mellett. A panaszomra a kétéves unokám, sőt egy év múlva meg a nyolchónapos unokám fizetett rá. Azt Írja, hogy a pedagógusi pálya nehéz hivatás. Nem vonom kétségbe. És tisztelet azoknak a pedagógusoknak, akik hivatásukat szívvel-lélekkel végzik, nem pedig számításból. Sajnos, olyan is előfordul, hogy egy diák a nyolc általánost befejezve Londonról beszélgetve kijelenti, hogy az az NSZK-ban van... Ismételten elhiszem, hogy nehéz a pedagógusi pálya, de gondolkodjunk el egy kicsit, mérjük fel a többi foglalkozást is. Nem nehéz, felelősségteljes foglalkozás például a mezőgazdászoké, a hivatásos gépkocsivezetőké, a bányászoké a többi szakmunkásé és értelmiségié? Közöttük is lehet olyan, aki egyedül neveli gyermekeit, és a kristályváza miatt esetleg másra, sokkal fontosabbra nem futotta neki. Én 30 éve vagyok értelmiségi dolgozó. Véleményemet saját tapasztalatom alapján írtam, gondolom, sőt tudom, hogy akadnak, akik igazat adnak nekem. Megjegyzem, hogy az ismeretlen anyukát nem ismerem, nem a személye miatt keltem a védelmére! (nŐ6)
