Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-14 / 16. szám
A nöszövetség rozsnyói járási konferenciája résztvevőinek is bemutatta a tojásfestést L LISICKY felvételei Koleszáréknál e hetekben egymás kezébe adják a kilincset a látogatók. Rokonok, barátok, ismerősök nyitnak rájuk ajtót, teszik fel a kérésnek szánt kérdést: ugye nekünk is készítesz himes tojást, Vierka? S Vierka csak mosolyog: ugyan kit lehetne üres kézzel elengedni?!... A konyhaasztal aztán esténként, szabad napokon megtelik tálacskákkal, ecsetekkel, előkerül a festék, vfesz, tojás, és Vierka körül megszűnik a világ, csak a színek, vonalak alkotta harmónia létezik számára. — Hét-nyolc éves lehettem, amikor az első tojást megfestettem. Nagyanyám maga mellé ültetett és én órákig bámultam keze mozgását, figyeltem, hogyan lesznek az egyszerű vonalakból csodás virágok, hogyan válik a fehér tojás gyönyörű színessé. Micsoda öröm volt számomra, amikor végre én is kezembe vehettem az ecsetet, s nagyanyám útbaigazítása mellett elkészíthettem az első hímes tojást!... Azóta sok év eltelt, sok hímes tojás kikerült kezéből. De arra az elsőre még mindig emlékszik. Olyan ez, mint egy kapocs, amely a szülőföldjéhez köti, hívja haza, legalább a húsvéti ünnepekre. Medzilaborcéban, ahol született, hagyománya van a tojásfestésnek. Alig akad ház, ahol húsvét előtt ne szednék elő a kelléket. Öregje-fiatalja dicsekedni akar a maga festette tojással, azzal, kinek milyen új mintával, színnel sikerült gazdagítani a tojásfestést. A locsolókat váró lányok pedig saját kezűleg festett tojásokkal csalogatják a legényeket a másnapi öntözködésre. — Ha az ünnepekre haza megyünk a családdal, mindig viszek én is magammal néhány himes tojást. Örül is a nyolcvanöt éves nagymama nagyon, hogy nem felejtettem el, amire tanított. Neki már remegnek a kezei, de azért tettem néhány darabot, de amikor meglátták ezt az ismerőseim, hamar híre ment a hímes tojásaimnak. Most már néha az az érzésem, hogy a locsolók — sokszor teljesen ismeretlenek — azért jönnek hozzánk húsvéthétfőn, hogy kapjanak belőle. De ezzel csak hízelegnek nekem: örülök, hogy hirét viszik, örömüket lelik benne. Viera a rozsnyói bentlakásos kisegítő iskola nevelönője. Tanítványai érdeklődését csak kis mértékben lehet lekötni a tojásfestéssel, de más iskolában szívesen foglalkozna gyerekekkel, akiket érdekelne ez a munka. Húsvét előtt ugyan gyakran hívják, adja át „tudományát". A nőszervezetben is volt már érdeklődés a tojásfestés iránt. S ha hívják, ő szívesen megy, örül, ha felfedezi, hogy olyan tehetséges emberek vannak körülötte, akik ha másként nem, saját kedvtelésükre, húsvéti örömükért festik a tojásokat. Kicsit az önmegvalósítás is érzi ebben; négy szakon, de kislánya egészségi állapota miatt abba kellett hagynia a tanulást. így nem maradt más számára, mint amatőrként, kedvtelésből végezni azt a munkát, amelyet hivatásként is szívesen vállalt volna. — Elárulná, hogyan készülnek ezek a szebbnél-szebb hímes tojások? — A nyers tojásra olvasztott méhviasszal olyan mintát rajzolok, amelyet fehéren akarok hagyni. Ezután a tojást a sárga színű tojásfestékbe mártom. Majd viasszal ráteszem azt a mintát, amelyet sárgára szeretnék. Ezután ecetes vízzel lemosom róla a festéket. A viasz alatt a sárga szín megmarad. És így folytatom tovább, mindig sötétebb színeket választva. Az utolsó szín után hagyom megszáradni a tojást, majd meleg ronggyal eltávolítóm a viaszt a tojásról. A tojáson a viasz alatt annyi színű minta lesz, ahány színt használtam. Végül olajat vagy lakkot veszek a tenyerembe és egyenletesen bekenem vele a tojást. Ezután tűvel kiszúrom és kifújom a belsejét. A kifújást nem csinálhatom festés előtt, mert akkor a tojásba belekerülne a festék. — Hány tojást tud megfesteni, mondjuk egy óra alatt? — Az összetettebb mintájúakból 3—4 darabot. Ha vízfestékkel dolgozom, gyorsabban megy a munka, egy óra alatt 10 darabot is megfestek. — Egy-egy ünnepre hány hímes tojásnak kell elkészülnie? — Nem szoktam megszámolni, de ötszáznál biztosan többnek. Akinek tetszik, viszi. Én meg örömömet lelem benne, számomra a tojásfestés pihenés, kikapcsolódás. És hagyománytisztelés — teszem hozzá. Mert a tavasz köszöntését, a megújulást jelképező szokásokat Koleszár Viera nemcsak tudatosan ápolja és őrzi, hanem tovább is akarja adni a következő nemzedéknek. H. ZSEBIK SAROLTA HAGfOHrfWőeZÉS nem mulasztja el, hogy meg ne fessen még néhány darabot. Legalább azért, hogy mondhassa: ezek az enyémek. S nagyon boldog, hogy unokáié mellett már ott láthatja a dédunokák festette tojásokat is. Mert a nagymama elég nehezen viselte, hogy menye — azaz anyukám — nem tanúsított érdeklődést a tojásfestés iránt. Csak akkor békült meg a gondolattal, amikor mi, a másik leánytestvéremmel együtt elkezdtünk festegetni. Testvérem tanítónő, Medzilaborcéban a nőszervezet elnöke, s a szervezeten belül rendezett verseny kerületi döntőjében is dijat nyert a tojásfestéssel. Ennek a nagymama rendkívül örült, s ez engem is ösztönöz. Rozsnyón (Roznava), ahová férjhez mentem, nincs hagyománya e népművészetnek. Amikor ide kerültem, csak magamnak fes-
