Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-14 / 16. szám
KUCKÓ / Kedves Gyerekek! A rajzot Németh Gabriella izsai (tzaj óvodás készítette Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. A húsvéthétfőt régen vízbevető vagy vízhányó hétfőnek is szokták nevezni, éppen a sok öntözködés miatt. Mert a legények valamikor nem néhány csepp kölnivízzel öntözték meg a lányokat, hogy frissek, egészségesek legyenek, mint manapság, hanem néhány vödör vízzel. Több legény együtt járt öntözködni. Beköszöntöttek a lányos házhoz, verset mondtak, aztán megfogták a lányt, kihúzták az udvarra a kúthoz és nyakába zúdították a hideg vizet. A lányok pedig illendően megköszönték az öntözködést és hímes tojással kínálták a legényeket. A öntözködés szokása is, méginkább a festett hímes tojás elterjedése igen régi múltra tekint vissza. A tojás az újjászülető élet jelképe volt. Ezért járt az öntözködésükkel megújulást kívánó legényeknek is. Köszöntő versikéink és hímes tojás mintáink közül válogathattok! A mintákat viasszal vagy gyertyafaggyúval írjátok rá a tojásra. A tojásíráshoz írókát használjatok. Az írókát magatok is elkészíthetitek egy faágacskából a rajzuk szerint. Az ág behasított végébe réz vagy alumíniumfólia csövecskét tegyetek, amely üres fogpasztás tubusból is készülhet. A megírt tojásokat 2—3 óra hosszig kell a meleg (kb. 40 °C-os) vízben tartani, hogy a szín kellően beszívódjék a tojás falába. A festőiébe — amely akár hagymalevél, gubacs főzete is lehet — kis ecetet is tegyetek. Ez rögzíti a színt. A festési idő elteltével a festőiét melegítsétek fel újra (kb. 70 °C-ra), ettől a viasz fellazul. Miután a léből szűrővel kiszedtétek a tojásokat, puha ruhával töröljétek le róluk a maradék viaszt, és vajjal, olajjal vagy szalonnabőrrel átitatott ruhával kenjétek át őket, hogy szép fényesek legyenek. Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág. Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek szépen, az ég harmatával, teljék a tarisznya, szép piros tojással. Húsvét másodnapján, régi szokás szerint, fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igaz. kicsi vagyok, de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, ha e locsolásért piros tojást kapok. Van e háznak rózsabokra, nyíljék élte sok napokra, hogy virítson mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll a kis kertész fáradsága, piros tojás a váltsága. Ákom, bákoni, berkenye, szagos húsvét reggele, leöntjük a virágot, visszük már a kalácsot! Egy nyulacskáit hészalaszték. ha nem bánnák megöntözném. Öntök asszonyt lányéival, várok tojást párjával. Az éjjel azt álmodtam, rózsa nyílt az ablakomban, el akart hervadni, szabad megöntözni? Én kicsike vag}'ok, sokat nem órálok (kérek), eg}’ pár tojást várok. Ha nem adnak tojáskát, elviszem a leánykát. E húsvét ünnepnek második reggelén tudják azt már maguk, miért jöttem ide én. Hamar hát előmbe százszorszép leányok, piros rózsavizem hadd öntözzem rátok. Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, emlékül néhány szép piros tojást kapok! Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál. megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál! Kerek erdőt jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. A faágacskából készült íróka yl
