Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-07 / 15. szám
Danyi Irén NAGY LÁSZLÓ felvételei Belülre úgy. hogy igyekszem lelkiismeretesen, a lehető legjobban megoldani a szerepeimet, kívülre pedig, hogy soha, semmilyen helyzetben nem felejtem, hol dolgozom, kiket képviselek. Rám ugyanis komoly, fegyelmező hatást tesz annak tudata, hogy nekem mindig és mindenhol a szlovákiai magyar színészhez méltón kell viselkednem.) Irén halkabban, kisebb vitalitással fogalmazott, mintha az az idő, amennyivel többet töltött a színházban Szilviánál, megfontoltabbá tette volna. (Mindig azt hittem, a színház olyan család, amelyben legyőzik az emberi gyengeségeket s csak a munkának, a színpadnak élnek. Többek között ezért akartam színész lenni. Na és azért, mert elhatározásomban sem a szüleim, sem a barátaim nem kételkedtek, ellenkezőleg, támogatták. Most. miután a színháznál eltöltöttem lassan négy esztendőt, s közben férjhez mentem, s már tudom, sosem lesz színművészeti főiskolám, elmulaszthatatlan a kérdés: miben reménykedem? Hát alapvetően abban, hogy ugyanúgy, ahogy a többi főiskolai végzettség nélküli kollégából, belőlem is színésznő lesz. Ösztönöz az is. hogy itt. a Tháliában újból beindult a stúdió, amolyan színházi önképzőkör, jó előadókkal, ahol sokat tanulhatok. Mert mi tagadás, számolnom kell azzal, a jövőben csak a kollégáktól és magánszorgalomból tanulhatok. Hát feladatnak, ha úgy veszem, nagy és megtisztelő.. .) Fiatalok, lelkesek, mégis megfontoltak. Mondhatnánk azt is, előttük az élet, a színészi pálya, ha nem tudnánk, hogy Irén szakmai tarsolyában már egy igazgyöngyöcske is ragyog. A Csehszlovák Televízió műsorára tűzte Karinthy Ferenc kétszereplős Gellérthegyi álmok című darabját, amelyben ő a Leányt alakította, helyenként figyelmet érdemlő megoldásokkal. A kassai (Koáice) Tháliánál eltöltött néhány esztendő alatt több kisebb-nagyobb szerepet alakított, amelyekkel a társulat megbízható tagjává avanzsált. Mindenki tudja róla, szó nélkül elfogad minden szerepet, függetlenül attól, kicsi-e, vagy nagy, s nyomban arra összpontosít, hogy magához édesgesse. Lényegében ugyanennek a szerepszemléletnek a híve Szilvia is, aki Mikszáth-darabbal kezdte, Shakespearrel és Tolsztojjal folytatta, a kiugró sikerhez, az igazi szárnyaláshoz azonban a bevezetőben említett párizsi „leszállás" segítette hozzá. Országszerte sikerrel játsszák a darabot, s Irén és Szilvia minden előadással azt teszik, amire bensőjükben, szótlanul fölesküdtek. Szolgálják a nézőt, a szlovákiai magyar színház ügyét. Mi mást kívánhatnánk nekik: hosszú, hűséges, javakban elismert szolgálatot, jó repülést. SZIGETI LÁSZLÓ /ezető jóvoltából nemcsak > kapott, rendszeresen oltalmat, fiatal írójelöltekkel i példakép is állt előtte, >zett, de öt sem vették fel. i jónevű gyárának, a hajóijd amikor színházunk szíróbálta: sikerrel. (A színde engem sem vettek fel. adom. nem adhatom főt. kit. azelőtt egy fiút, annak í lányt és fiút vették fel n talán felvesznek kettőt, rországról csak egyetlen íbbi években pedig senki, is. Úgy tudom, hatan te- T, mármint magyarok. Ha aradok még egy ideig, de iát, hiszen a szüleim, akik •romban élnek, s hosszú em maradhatok tőlük tánem múlt el nyomtalanul láz merőben más bévülről, (többen látni vélik. Amikor határozás, hogy színésznők koztak azon, ha mifelénk a babérok, csak nagyon ritka üktől hullanak az ölbe. Az érlelte bennük annak bizoanó tapsokért kegyetlenül áző tudná, mennyi pénzért? 1 100,— koronát kap kézsmi önfenntartásukhoz nem mozgást, rendszeres kiállíitást feltételez, könyveket, a mindennapi betevő falatra :ük az öltözködést, ami egy sznönél, nem mellékes kérda, hogy ma jóval kevesebmint színházunk hőskorért a sok pénzért, hanem a a meggyőződésből, amely ínházunkat. inul erős vágyán túl őket is íl a színházig, mi több, ez a a lemondásokat, a mindent a kételyeket is, amelyek eszik maguknak a kérdést: kerestük a választ, Szilvia s bár a határozott ember i mögött bizonytalanság bújszínésznő lenni, hiszen a an a koreográfia vonzott. A ran megismertem a színpat, s talán az adta az ötletet, íogy színésznőnek menjek, színésznő, legfeljebb jelölt, hóm. hogy otthon legyek a ián, ott már otthon vagyok, 'yeket rám bíztak és bíznak, nemcsak belülre, kívülre is. (nő 13)
