Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-07 / 15. szám

POSTALÁDÁNKBÓL Nőszervezeteink életéből Kézimunka- és sütemény kiállítási rendezett nemrég a < licei (Licince) nőszervezet. A megnyitót a nőnapi j ünnepséggel kötötték össze, ahol az óvodások, az iskolá­sok és a SZISZ-tagok szórakoztatták műsorukkal a j közönséget. A kiállítást Micskei Gyuláné, a nőszervezet ; elnöke rendezte, bizonyítva vele. hogy bár a tagság | többsége dolgozó nő, szabad idejüket azért hasznosan és i okosan töltik. A sütemények láttán pedig talán még j azok is kedvet kaptak a sütéshez, akik eddig idegenked- I tek tőle. Az elnöknőnek sokat segített a szervezésben t Majoros Katalin, Bojtos Éva, de más tagok is. Remél- I jük. szervezetünk egyre többször hallat majd magáról a j jövőben is. Bányász Ida ! A nőszervezet dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) vá- | rosi bizottságának és városi szervezetének ebben j az évben legfőbb célkitűzése, hogy a noszf 70. évfordu- j lójára és a nők moszkvai világkongresszusa tiszteletére \ tett felajánlásait teljesítse. Nagy figyelmet fordítanak a ' taglétszám növelésére, főleg a harmincöt éven aluli j nőlakosság szervezettségének fokozására, és arra, hogy j minden alapszervezet klubhelyiséghez jusson, mert ez ' működésük elengedhetetlen feltétele. A lakótelepeken \ házbizalmikat is szeretnének választani a szorosabb j kapcsolattartás végett. A családok segítése továbbra is a j szervezet fontos feladata, a .,kis családi iskola” előadá- j sainak megszervezése ebben az esztendőben sem marad i hát el. Szorosabbá akaiják tenni a kapcsolatukat a • háztartásbeliekkel és a szülési-gyermekgondozási sza- ! badságon lévő nőkkel is. Velük is meg akarják ismertet- * ni a CSKP és a nőszervezet célkitűzéseit feladatait, | hogy ők is hozzájáruljanak azok teljesítéséhez s a i gyermekek nevelésében a közös elveket kövessék. Minél i többjüket be szeretnék kapcsolni a szakköri tevékeny­ségbe, a kézimunkakörök gyarapítása érdekében is. [ Szándékuk, hogy gyarapítani fogják az olvasómozgal- j mat, több író—olvasó találkozót szerveznek, valamint ■ árusítással egybekötött könyvkiállításokat. Nagy figyel­met szentelnek majd a városi gyermekotthon lakóinak, az idős embereknek, s még több önkéntes ápolónő kerül j ki majd a soraikból. Kartai Edit I Polgári szertartásaink Lépésről lépésre jutunk közelebb a célhoz, ahhoz, hogy polgári szertartásaink minden igényt kielégítőek legyenek. Ezen a téren szorosan együttműködik a Stúro­­vói vnb vezetése, a polgári ügyek testületé és a lakosság. Mind szlovákul, mind magyarul szép szertartásokat (nŐ6) tartanak, s most már orosz nyelvű szertartások is vannak, orosz nyelvű kultúrműsorral gazdagítva, hiszen nem ritkák a vegyes házasságok, s mindenkinek joga van arra, hogy ilyen ünnepélyes alkalomból az anya­nyelvén köszöntsék őt. Ugyancsak német szavalattal gazdagítják a német nyelvű szertartásokat, a zenéhez pedig nem kell tolmács. Különösen az olyan színvonalas muzsikához nem, amilyennel dr. Ganzer László, a zene­iskola igazgatója köszönti az ünnepeiteket. Nem csoda hát. hogy városunkban népszerűek ezek a rendezvé­nyek. Az elmúlt esztendőben 104 házasságot kötöttek itt, 158 újszülöttet köszöntöttek ünnepélyes névadón, közü­lük már 119-et külön-külön, s csak 39 gyermeket írtak be közös aktuson a vnb emlékkönyvébe. Munkahelyi jubileumok alkalmával 65 ünnepélyt tartottak, 121 sze­mélyt köszöntöttek. Beszélgetéseket, vitadélutánokat szerveztek a nyugdí­jasoknak. 13 akción 437 ember vett részt. A püt tagjai rendszeresen látogatják a nyugdíjaspanzió lakóit, a tömegszervezetek és az iskolák pedig műsorokkal szóra­koztatják őket, ajándékokat készítenek nekik. Az idősek hónapjában 150 nyugdíjassal tartottak sikeres találko­zót. a betegeket meglátogatták, a többieket pedig levél­­! ben köszöntötték. Az adatok és számok mögött azonban szeretettel, figyelemmel végzett munka húzódik meg. i Viera Antalová jó kapcsolatot teremt a városi szerveze­­í lekkel, a lakossággal, a püt vezetését pedig olyan I emberre bízták, aki sokoldalú, ötletekben gazdag, vonzó I személyiség: Baranyai Ágnes ugyan fiatal, de jó szerve­­! ző, szabad idejének nagy részét a köznek szenteli, í szeretettel, hozzáértőn végzi munkáját. Hajtman Kornélia Nyugdíjasklub Jászón Két évvel ezelőtt gyönyörű klubot kaptak a jászói j (Jasov) nyugdíjasok. Azaz nemcsak klubot, mert a j társalgón és az előadótermen kívül van itt teakonyha, í pihenőszoba, fürdőszoba, zuhanyozó, és itt van Csercser í Gyuláné. Ica néni is, aki ennek a csillogó birodalomnak I a lelke. — Sokan járnak a klubba? — kérdezem Ica nénit. — Hát téli estéken összejövünk elég sokan, de aztán j ahogy melegszik az idő és megindul a kerti munka, j lassan csökken a létszám. Fürödni viszont egyformán í szívesen jönnek télen-nyáron. Van. aki csak lezuhanyo­­l zik, van, aki a fürdőkádat választja. És Ica néni a í fürdésnél is szívesen segít. Ha megkérik, végigsúrolja I őket, de többnyire inkább arra ügyel, hogy meg ne i csússzanak a vizes borítókockákon, vagy ha rosszul j lennének, ő a közelben legyen. — Nem volt buta ember, aki kitalálta ide a klubba a f fürdőszobát — mondja Roxer Emma néni, aki törzsfür- I dőzőnek számít. — Nekem szoba-konyhás lakásom van, S az én időmben még a fürdőszoba nem volt divat, meg [ nem is igen telt rá, most meg már nem érdemes ... — Pedig de jó dolog az! — szól közbe Pincsák Józsi 1 bácsi, aki szintén rendszeres fürdőző. Egyre többen gyűlnek körénk. arról beszélnek, ki milyen gyakran és miért nyit be a klubba. Mindenfélét csinálnak. Ki újságot olvas, ki tévét néz. az asszonyok kézimunkáznak, de a legtöbben a társasjátékokat kedve­lik. Azután teáznak, kávéznak (ki mit kér), megbeszélik, milyen volt az ebéd. Mert a klubtagok legtöbbje itt ebédel, vagy ide jön az ebédért és viszi haza. Több mint negyven jászói klubtag a helyi szociális otthon „koszto­­sa”, Csercser Gyuláné hozza el az ételt a konyháról, a teakonyhában aztán kiporciózza. Hogy ízlik-e az étel, arra az egyik bácsi így válaszol: „Tudod, fiam, nem olyan, mint amilyent valaha főzött az asszony — nyugodjon békében —. de sokkal jobb. mint amilyet én kotyvasztanék össze. Mindennap frisset eszem így, s még a macskámnak is jut” Megtudom azt is. hogy aki beteg, vagy nem tud eljönni az ebédjéért, annak házhoz viszik. Maurszky János, a klub elnöke azt mondja el, hogy még csak tanulgatják a klubéletet, de vannak ötleteik, mi mindent lehetne még itt tenni. De közbe szól Mácza Juliska néni. hogy volt itt már kézimunka-kiállítás, a fél falu megcsodálta a munkáikat, a vöröskeresztesek Téla-Ju volt a hangúiul pó-estet tartottak nekik, a helyi nőszervezet meg nőna­pot. Jól sikerült műsoros estén köszöntötték a jubilánso­kat is. Erre az elnök is bólogat, hozzátéve, hogy volt előadássorozat is, amikor Darvas doktor, a körzeti orvos egészségügyi témákat boncolgatott, a geriátriai nővér pedig — aki faliújságot szerkeszt nekik — mozilátoga­tást szervezett, ahol ismeretteijesztő filmeket vetítettek a helyes táplálkozásról, az érelmeszesedés megelőzéséről, minden olyan dologról, ami egy idős embert érdekelhet. Jártak Bojnicében. a Magas-Tátrában. sokan pedig BySta fürdőben, mert a termálvizet részesítik előnyben. A terveikről nem szólnak, majd ha valóra válnak, akkor akarnak róluk beszélni. Tartalmas öregséget, hosszú, egészséges életet kívá­nunk nekik, mert azt hiszem, Roxer néni mindannyiuk gondolatát fogalmazta meg. amikor azt mondta: „Ne­künk most jó élni. fiam.” Lükőné Furin Magda A 90 eves Ménét Józsejet köszöntik

Next

/
Thumbnails
Contents