Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-31 / 14. szám
A Göcseji Falumúzeum. Minden épülete egykor valamelyik zalai faluban állt Egerszegi kóstoló Először írásban 1247-ben említik a nevét Egerzugnak, s ebből a mai nyelvészek és történészek arra következtetnek, hogy a várost akkoriban körülvevő — s még ma is meglévő — égeres-mocsaras rész a név eredete: az égeres egyik zuga. A baj csak ott van, hogy a várostól nyugatra és délre eső tájegységben, amelyet Göcsejnek neveznek, pontosan 13 „szeges" település létezik, s a tizenharmadik épp — Zalaegerszeg. Valahogy így: Kereseszeg, Gerátszeg, Barabásszeg. Vörösszeg, Páifiszeg... Zalaegerszeg. Itt meg azt mondják, hogy ezek, a göcseji dombhátakat megnyergelő kis falvak egy-egy uraság birtokai, „szegletei", vagyis „szegei" voltak. Akár így, akár úgy, de tény: szelíd halmokkal körülvett, egyre épülő-szépü/ő város ma már a zalai székhely, amely — hogy az utódok ne feledjék, hol és hogyan éltek az elődök — szabadtéri falumúzeumot hozott létre 1967-ben, amely mellé olajipari múzeum is létesült, mert 50 éve, 1937 februárjában itt, a zalai dombok között kezdődött meg a magyarországi nagyipari kőolaj- és földgázbányászat több korábbi, például a szlovákiai gbelyi kőolajelőfordulás tapasztalatainak fölhasználásával. Zalaegerszeg lakosainak száma a felszabaduláskor 14 ezer volt, ma 62 ezren lakják. A legnagyobb fejlődés 1972— 73-ban kezdődött: ekkor született meg egy átfogó terv a városközpont átépítésére, s ekkor játszotta első NB-l-es mérkőzéseit a Zalaegerszegi Torna Egylet labdarúgó csapata. A sport és a város azóta kölcsönhatásban fejlődik tovább. Országszerte híressé váltak a betonból készült, homlokzatukkal mégis a göcseji zsúptetős házakét idéző úgynevezett csipkeházak, amelyeknek első 106 lakását 1977-ben adták át. Jelenleg az új tömb építése folyik. A városiasodás újabb lépései: 1980-ban megnyílik a sportcsarnok, 1981-ben az egykori zsinagógából hangverseny- és kiállítóterem lesz, 1983 októberében önálló színház kezdi meg azóta a szakmában is híressé-vitatottá váló műsorát. A fejlődéshez tartozik — sőt, annak meghatározója —, hogy egyre újabb és újabb gyárak épültek az utóbbi évtizedben. Az élelmiszeriparnak a dohány- és a cukorgyáron kívül minden ágazata megtalálható, így aztán a turista a Göcsej sajtra nagykanizsai sört ihat, s a sokféle zalai hús- és húskészítmény mellé többfajta kenyér kerülhet a hét domb védelmébe bújt zalaegerszegi lakos asztalára. FERENCZ GYŐZŐ Fiatalon dolgoztak, tanultak, örültek, szenvedtek, tették, amint az élet diktálta. Felneveltek néhány gyereket, miközben lassan egyedül maradtak, egyre hajlottabb lett a hátuk és gyengébb a szemük. Elhalt a társ is mellőlük s csak egy valami maradt meg: a magány. Ez az élet folyása, ez ellen nincs mit tenni. Vagy talán mégis?! A komáromi (Komámo) „öregek" azt vallják, hogy a fiatalság megőrzésének a titka csupán annyi: nem szabad megöregedni. Ez a leegyszerűsített magyarázat azonban komoly tartalmat rejteget. Aki idős korában is megszokott napirend szerint él, apró elfoglaltságokkal le tudja magát kötni, és fontosnak tartja azokat, tehát nem unatkozik, az nem veszi észre az idő múlását. (Emlékszem, otthonunkban gyerekkorom óta nyaranta meglátogatott bennünket két idősödő néni. Ha az öregkorról van szó, mindig ők jutnak az eszembe. Sosem tudtam, hány évesek, mert a húsz egynéhány év óta, amióta emlékezem látogatásaikra, évről évre egyformán szépek, ápoltak és vidámak voltak. Az egyik századunkkal egyidős. Mára már megfejtettem titkukat: rendszeres életet élnek. Nap mint nap, hóban, fagyban is, reggel bevásárlás, aztán takarítás, főzés, pihenés, sétálás, vagy baráti beszélgetés, rendszeres fodrászhoz járás.) Hasonló elgondolásból, azért, hogy sok magányos, a négy fal közé bezárt ember életének célt adjanak, a legaktívabb nyugdíjasok Komáromban gondjaikba vettek egy omladozó házat és főként saját erőből otthont teremtettek maguknak. Rendbehozták, korszerűsítették, majd kényelmesen, szépen berendezték. Ezután már nem kellett hívni az új tagokat, mert szinte egymásnak adták a kilincset. A hajdani Rozália téren a városszerte ismert ügyvéd háza már három éve nyugdíjasklub. Ma hatszázhatvan tagot számlál. Érkezésünkkor — éppen ebéd után — a szép, napsütötte hallban fiatalos külsejű nénikék vidám csevegését zavartuk meg. Körülöttük Linda, az éjfekete kutyakorcs, fajtáját megtagadva macskaként hízelkedett. Ő a mindenki kutyája, vagyis a klubé. A törzstagok egyike. Az ajtó nyílására most is vidáman csaholva, szélsebesen szelte át a hosszú folyosót, és üdvözölte az érkezőket. Ő vezetett bennünket a néníkék közé, akik éppen a farsang végi télbúcsúztató teadélutánt beszélték meg. — Volt itt minden, a száznyolcvan férőhelyes nagyterem az utolsó helyig megtelt. Saját zenekarunk van, ők húzzák a talpalávalót. Még idegenek is szívesen jöttek volna. Mi együtt vidámak vagyunk — meséli Dalma és Cecília néni egymástól véve át a szót. — Persze azért nem csak ünnepelünk, kirándulunk is: voltunk Prágában, Piesfanyban. Olomoucban, hadd ne soroljam fel, hogy még hol mindenütt. Élénk baráti kapcsolatunk van a mezőkövesdi „Nagymama", a kapuvári, a blanskói, a mosonmagyaróvári „Margaréta" klubokkal — mondja kapásból Jaroslav Kovaf, aki látogatásunk napján éppen a feleségét, a klub vezetőjét helyettesítette. — Segítünk a papírgyűjtésben, a kömyezefszépitésben. Sok-sok — főleg egészségügyi és közlekedési témájú — előadást szervezünk. Hetente összejönnek a kézimunka-, az irodalmi, a honismereti, a turistakor és az énekkar tagjai. Főleg az irodalom iránt nagy az érdeklődés: saját „müveit" szavalja ma is Beck Pali bácsi, a város első munkás polgármestere (ma 87 éves), de többen is vannak. Megtanulták ápolni és szeretni a kultúrát azok is, akiknek egész életükben erre nem sok idejük jutott. Saját könyvtárunk van. Jól szórakozunk, ha műsort állítunk össze. Ilyenkor előre jókat nevetünk a kitalált vidám jeleneteken. Ezek a műsorok néha olyan jól sikerülnek, hogy a nyilvánosság előtt is fellépünk velük. Ilyenkor általában telt ház van ... Ma délután éppen a férfiak „titkos" találkozásának voltunk a tanúi. Nőnapi meglepetésüket jöttek gyakorolni. A Matesz főpróbái íratlan törvény szerint a nyugdíjasokéi, akiknek erre ingyenes a belépés. IMindez lehet, hogy Kovaf Rózsika és Janics János, a színház volt munkatársainak érdeme ?) — Bizony, jobb itt, mint otthon — nyugtázza Mari néni, a büfé vezetője. — Nekem is meghalt a férjem. Mint az lenni szokott, a nyomasztó hatásra hajlamos voltam arra, hogy magamba forduljak. Rettentő állapotban voltam, mig újra felfedeztem magam körül az életet, azt, hogy a világ azért színes maradt. Az egyik barátnőm behozott a klubba. Először (nős)
