Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-31 / 14. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1807. április 1-jén hall meg Révai Miklós költő, a magyar történeti nyelvtudomány megalapítója. 1907. április 1-jén született Gejza Dusík népszerű szlovák zeneszerző. 1952. április 2-án hah megMolnár Ferenc, a 20. századi magyar polgári drámairodalom jelentős képviselője. 1757. április 3-án született Verseghy Ferenc. a magyar felvilágosodás korának írója, a jakobinus mozgalom résztvevője-1945. április 4-én szabadította föl a szovjet hadsereg Bratislavát. valamint a Magyar Népköztársaságot. 1937. április 6-án halt meg Juhász Gyula, a 20. századi magvar líra kiváló képviselője. KÖZMŰVELŐDÉS Szlovák Zenei Társaság A komolyzene kedvelőinek, tanárainak és amatőr művelőinek eddig nem volt olyan egyesülete Szlovákiában, amely összehangolta volna tevékenységüket, törekvéseiket (csak a zeneszerzőket és a koncertező művészeket tömörítő szervezetek léteztek). Nem egy városban, községben nagyon jól működtek ugyan zenei klubok: a Zenebarátok Körei, ifjúsági zenei klubok, de az az igény, hogy még több legyen az olyan zeneértő és zeneszerető ember, aki hajlandó aktívan tenni valamit a komolyzene népszerűsítéséért, életre hívott egy országos egyesületet: a Szlovák Zenei Társaságot, A Társaság már jóváhagyott alapelvei szerint — amelyeket a Cseh Zenei Társaság tapasztalataiból kiindulva s azokat felhasználva határozta meg — az egyesület célja a zenekultúra fejlesztése, a szlovákiai zeneszerzőknek és a világ nagy zenei egyéniségeinek népszerűsítése, a zenei örökség, a hagyományok ápolása. A tervek szerint két szekció működik majd a Társaságban: az egyik a zenei nevelés szekciója, amelyben külön bizottságok foglalkoznának a zeneiskolákkal, az egyes korcsoportok zenei nevelésével kapcsolatos kérdésekkel (tegyük hozzá, az iskolai zenei nevelést ismerve nagy szükség lehet erre!), a másikhoz pedig a zenekedvelők, a zenei klubok és körök munkája, tevékenysége tartozna. A Társaság sokoldalú munkát kíván kifejteni, többek között zenei táborok, konferenciák, versenyek, koncertek szervezése is szerepel a tervek között. Segítséget nyújtanak majd zenei klubok szervezéséhez, különféle rendezvényekhez. tagjaiknak lehetővé teszik, hogy külföldi tanulmányutakon, kongresszusokon vehessenek részt. Mint az előkészítő bizottság tagjai elmondták, örvendetes lenne, ha a bratislavai Liszt-klubhoz hasonlóan — amely a Csemadok ligetfalusi (Petrzalka) szervezete mellett működik nagyon aktivan már néhány éve —, létrejönne egy-egy társaság, amely például Moyzes, Schneider-Tmavsky, Hummel. a Galántán (Galanta) felnőtt Kodály, a fővárosunkban érettségizett Bartók müveit népszerűsítené, munkásságukat, kapcsolataikat ismertetné, kutatná. A Társaság szervezői számítanak arra, hogy a szervezet munkájába bekapcsolódnak a zenetanárok is, akik között sok a kitűnő pedagógus. Az alapelvek egyébként kimondják, hogy a Szlovák Zenei Társaság tagja lehet minden olyan csehszlovák állampolgár, továbbá szervezet, intézmény és iskola, akinek, illetve amelynek a zene népszerűsítése, a zenekultúra fejlesztése a célja, hogy zeneileg müveit, értő közönsége legyen a hangversenyeknek, kevesebb legyen a zenei analfabéta, s bővüljön a komolyzenét kedvelők tábora. A szervezetbe a Társaság titkárságán lehet jelentkezni, s ugyancsak oda küldhetők a Társaság működésére vonatkozó kérdések, javaslatok is. (Cím: Slovenská hudobná spolocnosf, Zochova 1., 813 01 Bratislava, telefonszám: 31 37 02) A Szlovák Zenei Társaság alakuló ülését ez év őszére tervezik. Bertha Éva KÖNYV Kegyelmi viszonyok Még tavaly jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Krasznahorkai László Kegyelmi viszonyok című novelláskötete, de könyvesboltjaink ajánlatában csak a közelmúltban jelent meg. így talán értelmetlenség is lett volna olvasásra ajánlani. Ennek következtében én is kissé mostohagyerekként kezeltem az Író második, nem éppen nagy terjedelmű könyvét. Pedig semmi okom nem volt rá. Hiszen Krasznahorkai már bemutatkozó regényével (Sátántangó) igazolta, hogy kiforrott stílusú író, aki meglepően magas szintű emberismeretével méltán hivta fel magára a figyelmet. A Kegyelmi viszonyok című kötet a meghökkentő Halálnovellák alcímet viseli. Krasznahorkai ugyanis arra a következtetésre jut, hogy csak az elmúlással ismerhető fel a dolgok lényege. Hőseinek útját is e felismerés felé egyengeti, még akkor is, ha ezzel végül kínokat, gyötrelmeket „okoz" nekik, kényelmetlen helyzetbe hozza őket. A karcsú kötetben helyet kapott nyolc novella kivétel nélkül az elmúlás, a pusztulás, a vég közeledtét sejteti, ennek az előzményeit ábrázolja. Ezt próbálja szolgálni az emberi lélek tehetetlenségének, az önmagát szervező világ befolyásolhatatlanságának és a dolgok visszavonhatatlanságának kegyes-kegyetlen megvilágításával is. Némely helyen a történés titokzatos, az író jóvoltából szinte mármár ezoterikus, s ezzel adekvát kíváncsiságot vált ki. És még ha néhány kérdést látszólag nyitva hagy is. végül mégsem engedi, hogy hiányérzetünk legyen, egységes és teljes képet kíván elénk tárni, s ennek érdekében a dolgokat többféle szempontból is megvizsgálja. Krasznahorkai László célja nem a találó befejezés, a meglepő fordulat, hanem sokkal inkább a tények, az események meghatározó tartalmi elemeinek fokozatos kibontakoz(tat)ása. Ennek rendeli alá minden mondatát; s bár néha szószaporitásnak is minősíthetnénk mondanivalóját, mégis észre kell vennünk, hogy csupán a lényeget kiemelve építi a „kegyelmi viszonyok" egységét. A. Szabó László KIÁLLÍTÁS Betű és forma A betű, az írás birodalma: a kézírástól a nyomtatott betűn át a különféle grafikai alkotásokig a kultúránk jóformán minden területét felöleli. A nyomtatott betű művészete alig ötvenesztendös múltra visszatekintő kulturális terület. Nem megszokott dolog — még napjainkban sem —, hogy a könyvet, más képzőművészeti alkotáshoz hasonlóan, művészi értékként kezeljük. A könyv más, mint a festmény, vagy a köztéri szobor. Esztétikai értéke az emberre való közvetlen kapcsolatban alakul ki; akkor, amikor kezünkbe véve belelapozunk, amikor megismerjük a tartalomnak a formával, a szövegnek az illusztrációkkal, a kötéssel, a borítólappal való összefüggését. A legtöbb ember kíváncsi izgalommal vesz kezébe egy-egy új kötetet, jó érzéssel érinti meg annak bőr-, vászon-, papirkötését. A hűséges könyvbarátnak ez érzelmi és érzéki élvezetet jelent. Vannak emberek, akiknek a „házikönyvtár" csupán dekoráció, vásárláskor csupán a könyv külalakja érdekli őket. Viszont a legmegszállottabb olvasó figyelmét sem kerülheti el a művészi szinten összeállított könyv — mint olyan. A Laco Novomesky Galériában megrendezett kiállítás Milan Hegar könyvborítóit, illusztrációit mutatja be. Igaz, hogy üveg mögé rejtve a munkák — érthetően — nem foghatók kézbe, mégsem marad el az esztétikai élmény. Hegar alkotásai még üvegen keresztül is gyönyörködtetöek. A cseh könyvnyomtatásban századunk első harmadában mutatkozott először jelentős igény a formai szépség iránt. Számos alkotó kötelezte el magát e cél érdekében. Néhány nevet említve közülük: Dyrynk, Kalab, Kysela. Preissig. E törekvés legkimagaslóbb egyénisége Frantisek Muzik professzor volt. Milan Hegar 1945-ben került Prágába keserű élettapasztalatokkal a háta mögött. Münchenben hosszú ideig üldözték, majd elfogták és koncentrációs táborba került. Ezek a keserű élmények kétségtelenül meghatározták az alkotó művészi, emberi, társadalmi nézeteit. Mint megszállott olvasó, érezte, hogy a könyvnek nemcsak irodalmi, hanem esztétikai, formai értéke is van. Bebizonyította a betű művészi értékét, küldetését. Számos, általa tervezett könyvborítón csupán a betűk dominálnak, bizonyítva, hogy nem feltétlenül szükséges minden ilyen alkotás grafikai illusztrálása. Nem száműzi azonban munkáiból a képi megfogalmazást sem. A már említett munkákon kívül Hegar postai bélyegek, plakátok, oklevelek tervezésével is foglalkozik. Hitvallása, hogy tartós művészi érték akkor keletkezhet, ha az kapcsolódik a hagyományokhoz — ami biztonságérzetet ad az alkotónak — és mindennapjaink problémáit igyekszik megoldani. Langstein Erzsébet FILM Karel Gott Rortréfilm készült Karel Gottról. Címe rendkívül egyszerű, minden hivalkodást kerülő, csak ennyi: Karel Gott. A csehszlovák popzene évek óta élenjáró kiváló énekeséről készült dokumentumot Jifí Janousek rendezte, s többek között Spáta, Malif és Seidel operatőrök tengernyi képanyagából kellett válogatnia. Karel Gottot elsősorban a koncerttermek pódiumairól, hazai és külföldi televíziós show-müsorok felvételeiből ismerjük, olykor „jelentést" kapunk egy-egy sikeres külföldi turnéjáról, tudjuk, hogy pár éve megkapta a Nemzeti művész címet. Ezen kívül semmi egyéb. Ö az a művész, akinek magánéletéről a legkevesebbet tudjuk (persze, ez művészberkekben erény is lehet), egyéniségéről is keveset, vagy ezt is csak nagyon egyoldalúan. Ezt a hiányt, hiányérzetet kívánná pótolni Janousek filmje? Tény, hogy a tapasztalt rendező jó érzékkel faggatja ilyenformán a művészt. Bepillanthatunk Karel Gott otthonába, láthatjuk maszk nélküli mindennapjait, megtudunk valamit kedvteléseiről, sőt vágyairól és életfelfogásáról, életfilozófiájáról. Ez az egyfajta vallomás képezi a film keretét, s a legértékesebb része is egyben. Mintegy húsz dalbetét színezi továbbá. Némi kiegyensúlyozatlanság van azonban a koncertfelvételeken, turnékon készült snittek között. A nézőnek olykor az az érzése, hogy a válogatókat szinte betemette a sok-sok anyag, s nem tudtak belőle kimászni; hiányzott az a bizonyos felülnézet, ami a munka végső stádiumaiban fontos, az egyensúly megteremtéséhez szinte nélkülözhetetlen. Egyszóval tudni kellett volna, hol kell még használni a vágóollót, hol lehet még feloldani a szűkmarkúságot. A vágásnak róható föl, hogy nem volt elég dinamizmus a látottakban. Azt, hogy milyen az istenített énekes a koncert, a fellépés előtti pillanatokban, van-e lámpaláza a pódium mögött, érez-e feszültséget, egyáltalán, mit érez fellépés előtt, ezt nemigen tudtuk meg. És a bensőséges vallomás ellenére sem igazán tudjuk, mi sikerének a kulcsa, minek köszönhető, hogy szinte változatlan az öt körülvevő rajongás hatásfoka. Valószínű, sok lemondást követelő kemény munkának is — de ezt csak gondoljuk. A felsoroltak ellenére a Karel Gott című filmből több, eddig ismeretlen oldaláról ismerhettük meg a művészt, habár megérdemelten lehettek volna a róla készült pergőképek kevésbé halványak is. Friedrich Magda (nőz)
