Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-10 / 11. szám
CSALÁDIKOR folytatás Miként viszonyuljunk a váláshoz mint társadalmi jelenséghez? Hogyan ítéljük meg ? Az a véleményem, hogy a lehetőségeket nem szűkíteni kell, se nem szigorítani, mint egyesek állítják — főképp a válóperes törvénykezés túlzott liberalizmusát ültetve a vádlottak padjára —, hanem az egész kérdést inkább társadalmi életünk normális jelenségeként kell kezelnünk. A válások elszaporodásának azonban sokfajta vetülete van! Ugyanis az eddiginél jóval-jóval hatékonyabban kéne a fiatalokat felkészíteni a párválasztásra nem szabadna táplálni bennük a családi-házastársi életről szőtt hamis, a valóságos élettől idegen, harmóniát sugárzó elképzeléseket. Meg kell tanulniuk, hogy a konfliktusok a családi élet természetes velejárói és hogy azokat konstruktív módon is meg lehet oldani! Mindehhez: a családi- és házasélettel szemben táplált újfajta elvárásokhoz a közeget, a társadalmi feltételeket azonban meg kell teremteni! Tehát! Elsősorban a megelőzést szolgáló rendszert szükséges kialakítani, mélynek a legfőbb feladata az lenne, hogy társadalmilag szabályozza a válókedvet! Nem az lenne a feladata, hogy harcoljon a válások ellen, hanem mint egészségesen működő rendszer, számbelileg egy normális keretbe szorítaná azokat! Természetesen figyelembe venné az egyes korcsoportoknál tapasztalt eltéréseket (más jellemzői vannak a fiatal, gyermektelen házaspárok csoportjainak, és mások a középkorú házaspároknak), város-falu viszonylatban is differenciálná a válásokat, teritoriális szempontból is (Bratislavában, és a Nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban az arányok például teljesen mást mutatnak). S ha már erről van szó, nagyon érdekes a válási arányszám viszonya a lakosság foglalkoztatottsági és műveltségi megoszlásához! Az a tény, hogy megnőtt a nők száma a válókeresetet benyújtó felperesek között, egyik biztos jele anna, hogy Szlovákiában a felszabadulás óta erőteljes változás következett be a nők helyzetében. Míg az ötvenes években a válóperek esetében csak negyvenöt százalékuk volt kezdeményező fél; a hetvenes évektől kezdve inkább ők adják be a keresetet, mint a férj. (A válókeresetet benyújtók 52,9 százaléka asszony!) Kisebb-nagyobb ingadozásokkal, ez a tendencia a jellemző napjaink válópereire is. Ez a jelenség bizonyára összefügg a nők munkába állásával, foglalkoztatottságával; az asszonyok függetlenné. nem ahol az asszony iskolai végzettsége magasabb, könnyebben megy a válás! Abban az esetben, ha a házaspár iskolai végzettsége azonos, a magasabb végzettségűeknek nagyobb az esélyük a házasság megbontására, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező házaspároknak. Ami annyit jelent, hogy a válási arányszámok a főiskolát végzett házaspároknál érik el a legmagasabb szintet! Hasonlóképpen, az elvált népesség szocio-professzionális megoszlása is csak megerősíti ezeket a műveltségbeli kapcsolódásokat és összefüggéseket. Csehszlovákia lakosságának szociális és osztálytagozódása 1984-ben azt mutatta, hogy az elvált férfiak között sokkal több volt a munkásszármazású, mint az értelmiségi, míg az elvált asszonyok között az értelmiségiek, hivatalnoknök voltak túlsúlyban. Azonban, ha foglalkozási mutatók szerint vizsgáljuk a válásokat, kiderül, hogy egyes ágazatokban (egészségügy, kultúra) nagyon magas a válások száma, más ágazatokéi ban (pedagógusok, mezőgazdászok) -ji alacsony. Mégsem mondhatjuk azt, i£ hogy az egyes foglalkozások táplálják a választhatja ? gazdaságilag önállóvá váltak. Azonban a hetvenes évektől kezdve a foglalkoztatott nők számának aránya csappanni kezdett a felperesek között (83,2 százalék!), s azóta is lassan-lassan apad (1984-ben csak a felperesek 79,8 százaléka foglalkoztatott). . Megállapíthatjuk azonban, hogy a foglalkoztatottságnak és az asszonyok gazdasági függetlenségének csak az első időszakban van közvetlen jelentősége. Egy bizonyos idő eltelte után már csak közvetve, az önállóság szülte és alakította szituáció jelenségei által hat a nők válási kedvére. Hogy pontosabbak legyünk: az első időkben, amint a nők kiléptek a tradicionálisan szervezett családból és munkába álltak (és így gazdaságilag önállósodtak), gyakrabban mutatták meg függetlenségüket azzal is, hogy elsőként kezdeményezték a válást. Később, mikor a nők munkába állása tömegessé vált, másfajta kapcsolódásokon keresztül lett jelentősége a függetlenségnek, inkább belülről fejti ki megosztó hatását. Lássuk csak, hogyan! Ha bepillantunk a statisztikába, láthatjuk, hogy egy ezres nagyságú mintacsoport házaspárjai között annál magasabb a válási arányszám, minél magasabb az iskolai végzettségük. Tehát minél magasabb a műveltségi szint, annál magasabb a válási hajlandóság! Persze, ez csak általános következtetés, mivel ha a csoportot tovább osztjuk különböző mutatók — kor, nem — szerint, újabb összefüggésekre derül fény. Például! A fiataloknál harmincnégy éves korig, növekvő iskolázottsági szintnél a válási arányszám csökken, ami teljesen logikus is! Hiszen ezek a fiatalok még főként a tanulással foglalkoznak, kevésbé házaséletük viharaival. Viszont ha a nemek szerinti megoszlást figyeljük, sokkal érdekesebb vonzatokra derül fény. Növekvő iskolázottsági szintnél kifejezetten csak a nőknél ugrik nagyot a válási kedv, a férfiaknál ez fordítva érvényes! Tehát a nagyon müveit nők szívesen válnak, míg a nagyon művelt férfiak inkább a családi tűzhely mellett maradnak! Namármost az iskolai végzettség különbözőségeit vizsgálva azt láthatjuk, hogy azok a házasságok a tartósabbak, amelyekben a férj iskolázottsági szintje magasabb. Ezek a házasságok inkább a tradicionális családmodellhez közelítenek, míg azokban a házasságokban, válási hajlandóságot, mivel itt még sok más tényező is szerepet játszik. Leszögezhetjük, hogy az asszonyoknál a magas válásszám és az iskolázottsági szint között mélyebb összefüggések mutatkoznak, mint a férfiaknál! Bátran kijelenthetjük, hogy a nők családbeli és házastársi viselkedését jobban befolyásolja a végzett munka jellege és tartalma, mint a férfiak hozzáállását. A válás mint társadalmi jelenség tehát szorosan összefügg azzal, miként tudják a nők összehangolni családi és munkahelyi kötelezettségeiket. S láthatjuk, hogy az egész kérdést csakis úgy lehet megfelelő szinten megoldani, ha össztársadalmi problémaként kezeljük! Ha nem felszámolni akarjuk, hanem mind a férfiak, mind a női nem javára megoldani. PETER GURÁN szociológus Peter Gurán a fiatal szlovák szociológus hozzászólása főleg új szemléletmódjával és harcias érveivel hívta fel magára a figyelmet az SZNSZ KB a múlt évi novemberi ülésén.
