Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-10 / 11. szám

res magasságban, a gát tetején vasút és út vezet végig, összekötve és meggyorsítva a forgalmat a folyó két partja között. A gátba épített zsiliprendszer lehetővé teszi, hogy nagyobb (50 000 bruttóregisztertonna) tengerjáró hajók is feljuthassanak a folyón. Két 360 méter hosszú zsilipkamrában egy óráig kell várakozniuk, amig felemelkedvén kifuthatnak a folyóra. A gát által védett édesvíz-tároló térfoga­ta 27 köbkilométer. Ennek a hatalmas mennyiségű édesvíznek a kihasználása több hasznot is hajt, alkalmas az édesvízi halak tenyésztésére, és partjain szép üdü­lőtelepek épülhetnek a közeli Nampcso város dolgozóinak. A fárasztó nap után késő este érkeztünk vissza a fővárosba. A szánkban még érez­szükségleti cikkeket jegyre vásárolják na­gyon csekély, szinte jelképes összegért. így mindenből jut mindekinek. Számos árut a dolgozók a munkahelyükön kapnak meg a társadalmi elosztás keretében, mégpedig munkabeosztásuk és valós szükségleteik alapján. így tehát évente mindenki kap két öltözéket, egy nyárit és egy télit. Aki már járt Koreában, bizonyára észrevette, hogy az emberek takarosán, tisztán öltözködnek, és Ízlésesen. Szó sincs hát uniformizálás­ról, de éppen így nincsenek divathóbortok sem. A javak e szokatlan elosztásának gyöke­rei a háborús évekbe nyúlnak vissza, ami­kor nagyon meg kellett fontolni az elosz­tást, hogy senki se nélkülözzön, s a kevés­ből is jusson mindenkinek. A koreaiak Phenjang-i városrészlet tűk a „tenger gyümölcseinek" izét, amely­­lyel Nampcsóban megvendégeltek ben­nünket, és arról beszélgettünk, hogy a koreaiak nem éppen könnyű feltételek kö­zepette, valóban bámulatosan rövid idő alatt építették fel ezt a hatalmas vízmüvet. Este kigyulladnak a város fényei; a bulváro­kon sétafikáló, levegöző emberek, s telve a cukrászdák, kávéházak. A metrónál és a buszmegállókban fegyelmezetten várakoz­nak a hazafelé igyekezők. Személygépko­csit alig látni. Csak néhol robog el ellőttünk egy hivatalos Toyota, a kormány szolgála­tában álló Mercedes, egy-egy katonai te­hergépkocsi vagy idegen jelzésű autó, amellyel az itt dolgozó külföldiek közleked­nek. — Kevés a kőolajunk, takarékoskod­nunk kell — kommentálja a dolgot Kim, s hozzáfűzi: — Nem is olyan nagy baj, hogy nálunk nincsenek magánautók, mert a vá­rosi közlekedés igazán kitűnő ... És tény­leg, ott-tartózkodásunk alatt egyetlen egy­szer, még csúcsidőben sem láttunk a me­gállókban tülekedést. Ilyenkor, igaz, a bu­szok legalább annyira zsúfoltak voltak, mint nálunk ... Éjjel tíz óra felé az I. számú nagyáruház természetesen már zárva volt, de a gyü­mölcsöt, zöldséget árusító boltok még nyitva tartottak, és vásárlókban sem volt hiány. Láttunk még gyermekruha- és köny­vesboltot, de aztán már csak elvétve akadt egy-két üzlet. Kim, aki néhány évet töltött Csehszlovákiában, erre külön felhívta a fi­gyelmünket, és aprólékosan elmagyarázta, hogyan van megszervezve az ellátás náluk. A legfontosabb élelmiszereket és köz­megszokták ezt a rendszert, ma már ter­mészetes a számukra éppen úgy, mint az, hogy eltörölték a jövedelmi adót, s az, hogy az iskolások nemcsak a tanszereket kapják ingyen, hanem a kosztot és a ruházatot is. Természetes számukra az ingyenes orvosi ellátás és az üdülőközpontokban az ingyen töltött szabadság. Ezekre a vívmányaikra büszkék is, és senkit sem bánt, hogy a fizetések alacsonyak. Például egy egyetemi tanár fizetése még a munkások átlagbéré­nek a dupláját sem éri el. A széles és nyílegyenes phenjangi utcá­kat fasorok szegélyezik. Majdnem minde­gyik fatörzs apró fehér kavicsok gyűrűjében áll, ami azt jelenti, hogy valaki rendszere­sen gondozza, ápolja a fát. Ez is a nem mindennapi, fejlett közösségi érzés tanúje­le, a közös dolgok megbecsülése, amit jószerivel mi is lépten-nyomon tapasztal­tunk ebben a távoli országban. Az új, korszerű lakótelepek uniformizált­­sága is már a múlté, s nem egy európai város megirigyelné a háztömbök közötti virágos oázisokat, az ötletesen kiképzett, színesre festett homlokzatokat. Szemet gyönyörködtető látvány a sportcsarnok hi­permodern épülete éppen úgy, mint a Nagy Népi Könyvtár, a hagyományos építé­szeti stíluselemekkel, parkjában a nagy műgonddal kiképzett dombocskákon emelkedő lugasokkal, kilátókkal, s a dom­bokon a hagyományosan szabályos fenyő­ligetekkel. Ezeket is mind-mind a háború után ültették. JOZEF BRAUN Szép fehér telünk volt... Túl szép és túl fehér. Sportolóknak, hóembert formázó gyerekeknek, meglehet örömére szolgált, napi munkáját végző, dolga után igyekvő embernek sok viszontag­ságot. Lábtörést, kéztörést, bevá­sárlási gondokat. A problémákat előidéző, életet megnehezítő hó­viharok, hótorlaszok síkos utak nem könnyítették a vasúti forgal­mat sem. Rozsnyói (Roznava) ba­rátnőm menetidőtől eltérően töl­tött órákat a nyílt pályatesten, közbeeső állomásokon veszteglő hideg gyorsvonatban. Bécsbe igyekezvén, átszálláskor a bratis­­lavai főpályaudvaron megérdek­lődte az információs irodában, mikorra várható csatlakozás az osztrák főváros felé. Illetékes iro­dában, illetékes hivatalnoktól azt a felvilágosítást kapta, hogy az időjárásra való tekintettel pontos válasszal nem szolgálhatnak, de figyelje az utas a hangosbemon­dót, úgy majd idejében értesül róla. Az „utas" — rozsnyói barát­nőm — reggel hat órától kezdve (akkor érkezett) figyelmét a hangszóróra irányította, fél tízkor meg is tudta, hogy a hatodik vá­gányra beállta kívánt szerelvény, sőt azt is kihirdették, hogy né­hány perc múlva indul. Rohant hát a pénztárablakhoz (két hatal­mas bőrönddel) menetjegyet vál­tani, amit a bizonytalan körülmé­nyekre való tekintettel addig nem mert megkockáztatni. Szeren­cséje volt, a külföldre szóló jegye­ket kiadó pénztárablak előtt nem állt senki. Zord időben csak az vállalkozik ilyen útra, akinek fon­tos dolga van, vagy nagy beteg ro­kona. (No meg akinek a vízuma lejár, ha elhalasztja az utazást.) Méltán örült tehát, hogy nem kényszerül a pénztár előtt sora­kozni, hisz csupán néhány perc állt rendelkezésére a vonat indu­lásáig, neki pedig csomagokkal megterhelve, lépcsőkön is fel kell haladnia a külső vágányon indu­lásra készülű szerelvényhez. Ért­hető idegességgel figyelte hát a pénztárablak mögé beosztott dol­gozót, milyen unottan böngészi az útlevelét, kényelmesen készül menetjegye kiállítására. Ismerő­söm, „az utas", hot az órájára ve­tett ideges pillantást, hol a pénz­tárosnő lelkinyugalmát figyelte még idegesebben. Végül udvaria­san megkérdezte, nem lehetne- e az „ügymenet" valamivel gyor­sabb. Az útlevele — tudtával — rendben van, és amennyiben az elvtársnő az ablak mögött nem fokozza a tempót, ő aligha éri el idejében a hatodik peront, lema­rad a vonatról, amelyikre négy óra hosszat várakozott. Topogva, hidegtől agyon fázva ... A válasz, amit kapott, tömör volt és kifejező: „Engem az nem érdekel..." — mondta az ablak mögé beosztott hivatalnoknő... És e felvilágosítás birtokában, Bécsbe igyekvő barátnőm lihegve integethetett az Usztria felé tartó szerelvény utolsó kocsija után ... Más. Nem állomás, újságos­bolt. Külföldi lapokat árusító üzlet a város szívében, sok alkalmazot­tal. Mindannyian nők! Odakint süvít a szél, fújja az ónos esőt, síkos a járda, hófúvás... Koros nőismerősöm, a város külső kerü­letéből, a cudar idő ellenére neki­vágott az útnak — lábtörést, bordatörést kockáztatva —, mert érdekelték a napi események, no meg magányában talán a re­gényfolytatás is... Azonkívül szerette a betűt... Az üzletben azonban közölték vele, hogy a lapok, éppen a rossz időjárás miatt nem érkeztek meg. A koros asszony ekkor megkér­dezte, hogy mit gondolnak, befut-e még a nap folyamán az áru ? Vállvonogatás volt a felelet, ami azt jelenthette: vagy igen, vagy nem... Ismerősöm a síkos útra gondolt, amelyre hazulról elindul­ván nem számított. Sem a befa­gyott villamosokra, sem a ritkán járó és túlzsúfolt autóbuszokra. Megkérdezte illő udvariassággal és alázattal: vajon megérdeklőd­­heti-e telefonon az eredményt? A válasz, amit kapott, itt is tömör volt és félreérthetetlen :„Mit gon­dol a vevő, mi itt telefonszolgála­tot is tartunk ? Jól is néznénk ki!' Mit tehetett a kedves vevő? Sarkon fordult, nekivágott a hó­fúvásnak, hogy a bolt dolgozói, az üres üzlethelyiségben a néma te­lefonkészülék mellett zavartala­nul meditálhassanak... Figye/getek! i

Next

/
Thumbnails
Contents