Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 2. szám
Akik november végéig teljesítették az évi tervet pedig már ideje lenne felújítani, de hát minderre nincs pénz — tárja szét karját az igazgatóhelyettes. A bajokat, nehézségeket hallgatva úgy tűnik, mintha már mindezt hallottuk volna valahol. Igen. A Levitexben tapasztalható hiányosságok. problémák nem csupán a lévai vállalatra. hanem az egész hazai textiliparra jellemzőek. A véletlen úgy hozta, hogy épp ottjártunkkor gyülekezett 22 asszony és lány a gyár fonodájából az ülésteremben. A vállalat vezetőségével volt találkájuk. Természetesen érdekel bennünket, hogy mi okból? A magyarázat egyszerű. Ezek a munkásnők kivétel nélkül már november folyamán teljesítették évi tervüket. Nem akármilyen eredmény. Ők a szó legszorosabb értelmében a munka úttörői. A vállalat igazgatója köszönti őket, majd a fonoda vezetője bemutatja az élenjárókat. Bár többjüket felesleges, nem először végeztek az elsők között. Az egy szál szegfű, a száz korona a borítékban nem jutalom, csupán egy kis figyelmesség a vállalat vezetősége részéről. Kedves pillanatok, amelyeket nyílt társalgás vált fel. Nem ünneprontásként, de szóba kerül néhány dolog, ami bántja a fonónőket, ami megnehezíti munkájukat. Mert azt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy beázik a tető. hogy nincs elegendő hely az anyagraktározásra, hogy több helyen feltöredezett a padlószerkezet. és balesetveszélyes, hogy nincs elegendő szállítóeszköz, stb. Az igazgató szorgalmasan jegyzi a hallottakat, s válaszában nem kifogásokat keres. A munka úttörői közül Marta Halabukovát, Mária Cuvarovát és Anna Foltánovát szólítjuk meg. Vajon mit változtatnának meg a legsürgősebben munkahelyükön? A válasz egy udvarias mosoly, mintha csak azt mondanák: NAGY LÁSZLÓ felvételei A hibákat jelezni kell! Rólunk van szó! Hogy lesz.’ Ugyan, minek erről beszélni? Attól még nem változik meg semmi, itt tenni kellene! S Zdena Krumpová mérnök, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke már mondja is. hogyan. — Az utóbbi években sokkal több figyelmet fordítunk a gépek karbantartására. Ez érezteti is a hatását, kevesebb a baj, folyamatosabb a munka, nincs annyi idegesség. Ez idő tájt egy karbantartó-építőipari csoportot szervezünk, hogy a kisebb-nagyobb javítómunkát magunk is el tudjuk végezni, hiszen azokra úgy sem tudunk kivitelezőt találni. A Levitex vállalat vezetőségének ezirányú igyekezete is elismerést érdemel, de aligha helyes, hogy a textilipari vállalatok építőipari munkacsoportok szervezésére kényszerülnek, hogy a textilipari vállalatoknál tapasztalható rossz munkakörülményeket már hosszú évek óta tűrni kényszerülnek a gyengébb nem képviselői, hogy a hibákról, hiányosságokról hoszszú ideje még csak beszélünk! BARANYAI LAJOS
