Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 2. szám

NOSZOVETSEGUNK ÉLETÉBŐL A dolgozó nő szociológusszemmel Újabb kézzelfogható eredményt hozott a Szlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottsága és a Szlovák Tudományos Akadémia filozófiai és szocioló­giai intézetének a család- és nőkutatás szerteágazó területét feltérképezni szándékozó, immár tizenöt esztendős együttműködése. „A nő és a munka" elnevezésű tudományos konferenciára gondolok, arra a — sportnyelven szólva — „nagyszabású (adat)maratonra", amely 1986. november 19. és 21. között zajlott naponta kilenc órától este hatig az SZNSZ KB tanácster­mében, s amelynek külföldi résztvevői is voltak a lengyel és bolgár szociológusnők személyében. Amiről szó esett A tudományos tanácskozáson az utóbbi évek kutatási eredményeit, és az elkövetkező időszakra kitűzött feladatok koncepcióit ismertették „A nö és a munka ", „A dolgozó nő és a csatád" valamint a „Szolgáltatások — szabadidő" témakö­rökben felszólaló szakemberek, javarészt szociológusok. Íme néhány gondolat a harmincegy beszámoló és tizenhat vita­felszólalás gazdag anyagából. Bár a nő és a férfi elvben egyenlő félként veszi ki részét a munkából, a valóság mégis más. Hogy csak egy példát említsek: az ugyanolyan teljesítményű nő és férfi fizetése között esetenként tiz százalékos különbség is adódik, termé­szetesen a férfi bérének javára. Az ok ? Dr. Svätopluk Zeman szerint a munka általánossá válásának belső ellentmondása. Vagyis: a munka valóban mindenkié, csakhogy ez a munka belülről gazdagon differenciált, s így egyformán osztozunk ugyan, csak éppen nem egyforma munkán ... S az ebből adódó „megkülönböztetések" a családi viszonyok alakulására is kihatnak, törésekhez vezethetnek . . . Látszólag ellentmond a fentinek dr. Olga Plávková állítása (amit nemzetközi összehasonlító kutatások eredményeivel támasztott alá), miszerint a munkával való belső azonosu­lás foka a nőnél — ellentétben a férfival — nem magától a munkától függ, sokkal inkább házasságának és családi életének rendezettségétől. E tény természetesen nem zárja ki azt, hogy a nö számára a munka, a hivatás ugyanolyan fontos, mint a család. S egyre több nö választ magának nem csupán munkahelyet, hanem életreszóló hivatást. Ezzel függ össze a lányok növekvő jelenléte a közép- és felsőoktatási intézményekben. Ám mint azt Hedviga Ivanőenková mérnök. majd fél órával késöb dr. Ladislav Machácek is elmondta, a lányok négyötöde még mindig inkább humán szakokon tanul tovább, s csak a maradék egyötödük készül termé­szettudományi és műszaki pályára. A következmények? Ta­lán a legkárosabb az. hogy egyes pályák, főként az egészség - ügyi és a pedagógiai, elnőiesednek. Nagy érdeklődéssel hallgattuk dr. Marta Sigmundová „A dolgozó nő vidéken" című előadását, amely egy néprajzi kutatás eredményeit ismertette. Mivel vidéken is egyre kevesebb a többgenerációs család (s egyre több a magányos — főleg idős — ember), megnehezedett az értékátadás folyamata, kimaradt a tapasztalatszerzés időszaka, s így a fiatalok egyre kevesebb mintát kapnak a legfontosabb családi tevékenységek és viselkedésformák terén. Ebből következően vidéken is nö a felbontott házasságok aránya, amelyeket az esetek többségében éretlen fiatalok kötöttek meg Ami elgondolkodtatott Természetesen, szinte valamennyi beszámoló tartalmazott olyan tényt, amelyet érdemes és szükséges végig- vagy legalábbis továbbgondolni (elsősorban az illetékeseknek; bár nagyon sok dolog múlik rajtunk — dolgozó anyákon isi). De ha már úgy adódott, hogy részt vehettem a konferencián, s értékelhetem is azt, hadd adjak közre néhány módszertani (?) gondolatot. Először is talán az „adatmaraton" kifejezéshez térnék vissza. Nem véletlenül választottam. Ugyanis a konferencián rengeteg tényt hallhattunk (olyanokat is, amelyek „kinyomo­zásához" elég kinyitni a statisztikai évkönyveket, s fellapozni a tartalomjegyzékben megjelölt oldalt...). Ám annál keve­sebb összefüggés hangzott el! így fordulhatott elő az is, hogy nem egy felszólalót hallva az volt az érzésem, témájukon kívül mintha légüres tér venné körül gondolkodásukat; mint­ha csupán a valóság egyetlen szelete létezne számukra, s nem maga a bonyolult, sokrétű és összefüggésekben gazdag élet... Természetesen ez nem kérdőjelezi meg a konferencia létjogosultságát, és a szociológiáét, e csodálatosan kemény és gyönyörű tudományét sem. Hiszen a tanácskozás során meglehetősen komplex képet kaptunk arról, hogy is van az manapság a növel meg^a munkájávát-(gs egy kicsit arról is, mi van a családjával). És a hallgatóság több tagjának véleményével gdentetben érySzt gondolom, jó. hogy a fiatal (értsd: huszonéves) szakemberek is szót kaptak. Mert nem nyílik sok alkalmuk arra, hogy beszéljenek %■ a szociológia, bár manapság egyre több társadalmi megrendelést kap, még nem vált igazán termelőerővé, ;s talán nincs még egy tömegszervezet az SZNSZ en kívül, amely ennyire komo­lyan venné e fontos tudományágatMeg azután: a fiatalok is tudnak érdemlegeset mondani. Mint például dr. Peter Gurán, aki végre „helyretette" a válásokat. Nem morali­zált, hanem a gyökerekről próbált meg beszélni... A közön­ség nagy része odaítélte neki a „fanatikus ifjú szociológus­nak" kijáró mosolyt, az utána következők pedig nyugodtan érveltek tovább olyan tényekkel, amelyeket „tejfölösszájú" kollégájuk előzőleg mind kiforgatott... v (Na de legyen az írás vége higgadt: a konferencia valóban jól sikerült. S ez a lényeg. Éljen hát a további együttműkö­dés!) LAMPL ZSUZSANNA Dallal, tánccal köszöntötték az ipolysági (Sahy) kisiskolások az SZNSZ városi szervezetének évzáró taggyűlését. Népdalok, mondókák, gyerekdalok, versek, népi- és diszkótánc váltotta egymást a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskola tanulóinak elő­adásában. A nőszervezeti tagok védnökséget vállaltak az ipolybéli (Bielovce) gyermekott­hon harminchat lakója fölött, akiket kará­csonykor, gyermeknapon szoktak megláto-Bellus Imre felvétele t gatni, tanúskodnak a krónikában őrzött ked­ves felvételek is. Most viszont, az évzáró alkalmával, a tízéves Robert és az egy évvel fiatalabb Ondrej jött el Ipolyságra a többi gyerek képviseletében is. Fényes Márta ne­velőnővel és Stojka Ivetta óvónövel. (A ro­konszenves fiatal óvónő egykor maga is az otthonban nevelkedett.) A két fiú énekkel, verssel szerepelt a műsorban. A mintegy nyolcezer lakosú városka nő­(nőe) A szétszórtság nem akadály szervezetének háromszáz tagja van. A város öt alapszervezetén kívül ide tartozik a ’pe­reszlényi (Preserany), a gyerki (Hrkovce) és az évzáró napjától kezdve a tesmagi (Tesmak) szervezet is. A tagság múlt évi tevékenységét értékelték a beszámolóban, amelyet Bélés Valéria tolmácsolt szlovákul, majd a szerve­zet elnöke, Bellus Júlia, magyarul. A tagok minden évben részt vesznek a választási program megvalósításában; idén ötszáz óra társadalmi munkát végeztek, fákat, bokrokat ültettek. A nyári hónapokban honismereti kirándulásokat szerveztek, versenyt hirdettek „A legszebb balkon, a legszebb virágoskert" címért, segítettek a palásti (Pfásfovce) szö­vetkezet gyümölcsösében. Gondot fordíta­nak a tagok politikai nevelésére is. két fiatal látogatja a marxista-leninista esti iskolát. Idén a szervezetbe kilenc új tagot szereztek, ezzel nincsenek megelégedve, a jövőben még több nőt szeretnének megnyerni mun­kájuknak. Tervek közt szerepel különféle tan­folyamok szervezése, egészségügyi előadás, ruhabörze. író—olvasó találkozó rendezése stb. A szervezetnek jó az együttműködése a városi könyvtárral, amellyel közős rendezvé­nyeket is tartanak; az évzáró alkalmából a harmincezer kötetes könyvtár egyik kis helyi­ségének sarkában nyílt kézimunka-kiállítás a nöszervezeti tagok szép hímzéseiből. Nagy Istvánná azoknak az idős tagoknak a nevé­ben mondott köszönetét a gyűlésen, akiket az idősek iránti tisztelet hónapjában, októ­berben, látogattak meg a tagok. Mindnyájuk nevében ígérte, segíteni fognak a szervezet munkájában ezután is. Egy fiatal felszólaló annak a véleményének adott hangot, hogy nagyon szét vannak szóródva a városban, s nem propagálják eléggé az egyes rendezvé­nyeket. Figyelmesebben kellene járnunk az utcán, hangzott a válasz, hiszen a hangosbe­szélőben is bemondják az egyes akciókat, s több plakátot helyeznek el a város különféle pontjain. Volt. aki azt panaszolta, hogy hi­ányzik a cipőüzlet előtt a szeméttároló; a környezetvédelmet ilyen apróságokon kell kezdeni. Szóba került az is, hogy több szóra­kozási lehetőséget kellene szervezni a fiata­loknak, s felügyeletet gyakorolni egyes bü­fékben. üzletekben, vajon nem adnak-e alko­holt az ott üldögélő gyerekeknek. Az évzárón résztvevő vnb-elnök, Olczár József, elmond­ta, hogy városukban, amely határváros, több egyéb gond is akad, amelynek megoldásá­ban továbbra is számítanak a nőszervezet — mint az egyik legaktívabb szervezet — segít­ségére. Az évzáró befejeztével meglepetésként a művelődési központ rendezésében Hatvan­­ger László és lánya, Magda, valamint Bodo­­nyi András és Varga Tamás énekkel, muzsi­kával szerzett kellemes perceket a gyűlés résztvevőinek. —tha—

Next

/
Thumbnails
Contents