Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-03 / 10. szám
nem könnyű. Mert emlékszem, mikor az egyik évben kézitáskát kaptunk ajándékba, „harcok” folytak a színekért; aki feketét kapott, az pirosat szeretett volna. Mindezek ellenére én inkább az ilyen vitának állnék elébe, mintsem kiosztanék egy cédulát ajándék gyanánt, így mindenki azt választ, ami neki legjobban tetszik, amihez éppen kedve van — mondták annak idején, mikor a vásárlási utalvány mellett döntött a szakszervezet. És mit vásároltak a nők? Mosóport, tálat, fazekat, ami hiányzott a háztartásból. Ez nem ajándék, amely örömöt szerez, emlék marad és emlékeztet. A múlt évet kivéve étteremben, kávéházban, táncmulatsággal egybekötve ünnepeltünk. Szerintem kell az ilyen összejövetel. Szüksége van minden asszonynak legalább egyszer egy évben kikapcsolódásra. Ismerem kolléganőim életformáját. Legtöbbjüknek a nőnap volt az egyedüli alkalom, mikor munkaidőn túl „elszabadult” a családtól. Egyedüli alkalom, hogy báli. ünneplő ruhát ölthessen. Új ruhákat varrtak, vásároltak, beszéltek a divatról, egyszó■ al lelki megnyugvást, kielégülést is jelentett számukra az az icipici tény. hogy azon a napon nem munkaruhában vagy utcai ruhában jelennek meg a kollégák előtt. Sokszor halljuk, hogy a munkatársak egymásról, egymás gyáron kívüli életéről alig tudnak valamit. Esetleg csak annyit, kinek van vagy nincs háza, autója. Kedvteléseiről. éppenséggel családi problémáiról vajmi keveset. A nőnap volt többek között alkalom arra is, hogy egymást közelebbről megismerjék. Feszültségmentes hangulatban. idegen környezetben beszélgessenek, szórakozzanak. Én mindenesetre egy olyan nőnapot szeretnék, ami ünnep lenne a szó legszorosabb értelmében. Szívesen lemondanék a tárgyi ajándékról is. Olyan napot vagy legalább délutánt kellene szervezni, amely gazdagabbá lenne mindenkit. Valamilyen műsoros délutánra gondolok. de nemcsak egy vers erejéig az óvodásoktól, hanem színvonalas műsorra, amely élményt jelentene, lehetne táncmulatsággal is egybekötve. ség szokott lenni. Szívesen vettek részt rajta a nők. Jól érezték magukat, soha senki sem részegeden le. A múlt évben azonban „felsőbb” utasításra a tanácsteremben mindössze fél órát ünnepeltünk. Természetesen kevesen voltak, akik elégedetten mentek haza. Igyekeztünk az ünnep tekintélyét megtartani, de nem nagyon sikerült. Egyszer egy évben sem szórakozhatunk egy kicsit a kollégákkal, kolléganőkkel? Március nyolcadika volt rá az alkalom, ettől is megfosztottak bennünket. A többségnek ez volt a véleménye. A Kelet-szlovákiai Nyomda korrektora: — Március 8-án méltatják, dicsérik, elismerik a nők munkáját. Mindenki figyelmes, előzékeny, maximálisan udvarias. Még az a kolléga is. aki egész éven keresztül annyira sem méltatja a kolléganőit, hogy reggelente köszönjön nekik. De miért csak ezen az egy napon ? Még a férjek is virágot adnak a feleségüknek. De miért csak ekkor, hiszen máskor, piros betűs ünnepnap híján is jólesne a virág, ünnepnappá tenné a feleség hétköznapját. Az az érzésem, hogy az ünnep méltósága, jelentősége valahogy ellaposodott. Meg kell szervezni a március 8-ai ünnepséget, mert muszáj. Kényszerűségből. és nem kedvvel. Munkaidő után ünnepi gyűlés, az ünnepi beszéd minden évben ugyanaz, ugyanolyan unalmas. Nálunk zenés, táncos ünnepség van, de ezen a második „félidőn” az anyukák már nem vesznek részt. NAGY LÁSZLÓ felvétele Ők ilyenkor is tűkön ülnek, figyelik az órát. Az ajándék sem öröm. sem meglepetés, várjuk, kapjuk, mint a fizetést, mert tudjuk, hogy jár nekünk. Váltakozva három-négy féle hasznos használati tárgy (konyhai felszerelés) az ajándék. Az ember valahogy nem érzi át. hogy ünnepnapja van. Nincs már hangulata, varázsa március 8-ának. mint valamikor. Szinte sokakon látszik, hogy kelletlenül, kötelességből rázzák meg kezünket. Mindenesetre úgy lenne jó, ha a nő számára az év minden napja nőnap lenne. A szepsi (Moldava nad Bodvott) Tesla diszpécsere: — Sajnos, a múlt évben már a nőnap is munkaértekezletté vált. Állítólag központi utasításra betiltották az üzem területén kívüli összejövetel, vagy mondjuk úgy: bálok rendezését Nos, egy évvel ezelőtt a részlegvezetők „beterelték” irodáikba a részleg asszonyait. Elmondták a frázisos. innen-onnan összetoldozott nőnapi beszédeiket. átadták az egy szál virágot és az ajándékot, ha a vásárlási utalványt.egyáltalán lehet ajándéknak nevezni, mindez hozzávetőleg fél óráig tartott, s folytatódtak a dolgos, egyhangú, szürke hétköznapok. Tudvalévő, az effajta nőnapi ünnepség szinte senkinek sem tetszett. A vásárlási utalványt nem tartom célszerű, megfelelő ajándéknak. Tudom, a szervezőknek ez a legegyszerűbb, legkényelmesebben beszerezhető „ajándék”. Az is igaz, hogy több mint háromszáz nő ízlését, vágyát kielégíteni A kassai Városi Útkarbantartó Vállalat raktárosa: — Teljesen felháborodtam, mikor a szakszervezet vezetőségi ülésén néhányan kijelentették, hogy nem kell semmiféle nőnapot szervezni, egyszerűen ki kell osztani az egy személyre eső száz koronát, és el van intézve. Száz korona kifejezné az ünnepet, a forradalmi múltat? Ez nagyon elszomorító, de sajnos, gyakran tapasztalom, csak az anyagi javakon érzékelik egyre többen a világot. Nem kíváncsiak semmire, senkire, egymást észre sem veszik. A múlt évben táncmulatsággal ünnepeltük a nőnapot. Talán már mondanom sem kell, nem volt legjobb a hangulat. Több asszony nem a zenét figyelte, hanem azt, hog^ munkatársnőjén a blúz. a szoknya, a pulóver mennyibe kerülhetett, illik-e neki vagy nem. ezt megvitatták, s hazamentek. Ebben az anyagias világban már nem képesek az emberek feloldódni, szórakozni, másról, mint a pénzről, vagyonról beszélni sem. A köszöntők pedig inkább termelési beszámolók, mint meleg, kedves szavak a nőkhöz. Kell a társas összejövetel. szívélyes, jó hangulatban az ember munkatársának képes olyan jóhiszemű bírálatot is mondani, amihez a munkahelyi környezetben nem volt bátorsága. Előző munkahelyemen ezt tapasztaltam és soha sem volt harag, sőt sokkal jobban megértettük, megbecsültük egymást, mint annak előtte. Ajándéknak meg három szál virággal is beérném, ha tudnám, érezném, hogy az, aki adja, őszinte szívvel, megbecsülése jeléül nyújtja, nem pedig muszájból, megszokásból, előírás alapján. E néhány véleménytöredékkel szeretnénk gondolatokat ébreszteni a nemzetközi nőnap ünneplése előtt vagy éppen közben. Csupán néhány vélemény és javaslat, de biztosan érdemes rajtuk elgondolkodni. MILICKY JOLÁN AZ ELMARADT VIRÁG
