Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-03 / 10. szám

KUCKÓ

/meá*(uus

HERVAY GIZELLA

Triciklimese

Kobak azt mondta egyszer mamának:

— Mama, vegyél nekem egy ilyen kicsi kék triciklit! — Mutatta az ujjával, hogy milyen kicsikét.

Mama mindjárt látta, hogy Kobak tulajdonképpen igazi nagy triciklit kér. Icipicit. Ezért aztán mama nem azt mondta, hogy jó, majd kapsz, hanem azt:

— Ha mama minden reggel elmegy dolgozni, és sokat dolgozik, és kap sok pénzt, és Kobak jó fiú lesz, akkor vesz neki mama egy szép kék triciklit.

— Nagyot ? — kérdezte Kobak.

— Nagyot — mondta mama, és tudta, hogy most már Kobak reméli, hogy fog kapni triciklit.

De mama azt is mondta:

— Ha sokat eszel, megnősz, nagy leszel, akkor mész dolgozni, most kicsi vagy, s sétálni mész a nénivel, amíg mama dolgozik.

Másnap Kobak azt mondta:

— Én nagy vagyok — és egyedül megette a levest. Kobak ettől fogva mindennap egyedül ette meg a levest, és mama látta, milyen nagyot nőtt a fia. így hát mikor Kobak kapott egy kék triciklit, olyan nagy volt már, hogy leért a lába a pedálig.

Sokat triciklizett Kobak, tudott már előre is menni, már fordulni is tudott, egyszer aztán mama elvitte sétálni. Megláttak egy autót.

— Trabant! — kiáltott Kobak. — Mama, Trabant! Kék csíkja van. Ez az autó tetszik nekem — jelentette ki, és aznap délután minden autó tetszett neki. Este aztán azt mondta: — Vegyél nekem egy piros autót. És az egyik kereke is piros legyen, és a másik kereke is piros legyen, minden kereke piros legyen.

Aztán gondolkozott egy kicsit, és azt mondta:

— Tudod, mama, ha sokat eszem és megnövök, és nagy leszek, és sokat dolgozok, és sok pénzt kapok, veszek egy olyan szép piros autót, hogy minden kereke piros lesz, te hátul ülsz, én elöl ülök és vezetek.

(nőié)

SINKA ISTVÁN

Szalontán egy ajtó muzsikál

Este tájon, lenn Biharban rozsot darál az én anyám, a haja kibomlik s leng a szélben, szemébe belesír a mező. kicsi malmát körbe forgatja s úgy dalolnak: ő meg a kő.

Az udvaron a lomb árnyéka lassan nő. a nap ellobog s illatok közt ül a szénaboglya.

Aszú a nyár... Anyám elzokogja, hogy a zab és a tengeri kiégett. Magában ő csak ezt siratja, aztán indúl. karján a szakajtó.

S ahogy belép a pitvarba, utána lágyan muzsikál az ajtó.

ÁGH ISTVÁN

Virágosat álmodtam

Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó

virág voltam álmomban, édesanyám.

te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.

JANIGA JÓZSEF illusztrációja

HOGYAN ÜNNEPLI - ÜNNEPELNÉ - A NŐNAPOT?

A nőnapi ünnepségek étről érre gondot, fejtörést okoznak a szakszervezeteknek: hogyan, hol. miképpen, zenével, zene nélkül, mi legyen az ajándék? Ilyen és hasonló kérdések kerülnek terítékre. A válaszok, vélemények meglehetősen különbözőek. A cél viszont egy: az ünnephez méltón ünnepelni, kifejezni a nők iránti megbecsülést, tiszteletet. A fentebb említett kérdésekről, illetve az egyes üzemekben meghonosodott ünneplési formákról adjuk közre néhány dolgozó nő válaszát, véleményét, javaslatát.

A kassai (Kosice) P. J. Safárik Emelem Orvostudományi Karához tartozó Orvostudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa:

— Munkaidő után. esetleg egy órát „lecsípünk” a munkaidőből, így szoktuk ünnepelni a nőnapot. A tanácsteremben gyűlünk össze a terített asztalnál, melyet a hét férfi kolléga készít elő a több mint harminc nőnek. Ilyenkor nagyon előzékenyek, még kávét is főznek nekünk! Az ünnepi beszéd után egy-két órát beszélgetünk, elfogyasztjuk a frissítőt. Mi kevesen vagyunk. úgy gondolom, fölösleges volna valamiféle zenés összejövetelt rendezni. Az ajándékokról meg csak annyit mondanék: bár a szakszervezet vezetősége mindent elkövet, hogy tisztességes ajándékkal lepjen meg minket, mégis az a benyomásom, hogy az áruházak ilyenkor szabadulnak meg a raktárak mélyén heverő áruktól. Értékesebb ajándék lenne a könyvsorsjegy (néhányszor már kaptunk), ha lenne ilyenkor a könyvesboltokban választék. Én még sohasem tudtam a sorsjegyet igazán kedvemre való könyvre beváltani.

A szalámi (Slanec) egészségügyi központ takarítónője:

— Mi a Járási Egészségügyi Intézet többi dolgozójával együtt ünnepiünk Kassán, étteremben, kávéházban. Zene és tánc is van. Szerintem jó, hogy így, közösen ünnepeljük a nőnapot, mert máskor nem igen nyílik alkalmunk más falvakban dolgozó kolléganőkkel találkozni. A fiatalok szívesen táncolnak, mi idősebbek meg szívesen nézzük őket. Az utóbbi években az ajándék mellől elmaradt az egy szál szegfű. Nem tudom miért. Pedig nagy kár. mert akárhogyan van is. a virág jelzi az ünnepet. A virág mindig is a szeretet jele. Az ajándék nem meglepetés. Törülköző, konyharuha, esetleg tűzálló üvegtál, váltakozva, minden évben egyforma. így szinte örülni se tudunk neki.

A kassai Mélyépítő Vállalat 08-as üzemének adminisztrátora:

— Véleményem szerint igazi ünnepnap akkor lenne, ha március 8-án a nőknek szabad napjuk lenne. Más lenne ez a nap, mint a többi, ünnepnap lenne. S ezen a napon, azt csinálna, amihez éppen kedve van. Sokáig aludna, nyugodtan nézegethetné a kirakatokat, kozmetikushoz. fodrászhoz, uszodába mehetne, vagy egész nap olvashatna, s nem kellene a gyerekért rohannia, egyszóval: az övé lenne az a nap. csakis saját magával törődhetne. Azt hiszem, a nők kilencven százaléka egyetért velem. Tudom, ez ellen sokan a népgazdaság érdekeivel érvelnek. Tudomásom szerint a Német Demokratikus Köztársaságban takarításra, a család ellátására havonta van a nőknek egy szabad napjuk. Ha ők képesek ezt megszervezni, gondolom, nálunk is meg lehetne oldani.

Egyébként nálunk a múlt év kivételével zenés ünnep-