Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-03 / 10. szám
Még ennél is több megtakarítást érhetnének el, ha a családok minden szolgáltatást is igénybe vennének — így egy családban hetente átlag hat-hét órával több lehetne a szabad idő. A jól működő szolgáltatások évente 20—22 milliárd munkaórát takaríthatnának meg a háztartásoknak. (Az inproduktiv háztartási munkákra fordított munka jelenleg a Szovjetunióban évente nagyjából 180—200 milliárd munkaórának felel meg.) TÖBB SZABAD IDŐ - NAGYOBB KERESET — JOBB NEVELÉS A dolgozó nők szabad ideje tehát a Szovjetunióban egy harmadával kevesebb, mint a férfiaké. Márpedig a tudományos-műszaki forradalom korában a szabad idő mennyisége fontos gazdasági tényező: jórészt ettől függ. hogy a dolgozó (nemétől független) milyen előrehaladást képes elérni szakmájában, van-e lehetősége arra. hogy tovább képezze magát, vagy új szakmát tanuljon stb. nak, vagy hajlandók elhelyezkedni. A munkavállaló nők döntésükben például sokszor kénytelenek figyelembe venni, hogy a munkahely milyen messze van az otthonuktól, van-e a vállalatnak bölcsődéje, óvodája, miképpen tudja megoldani a család étkeztetését és így tovább. Ugyanezek a körülmények játszanak közre abban is, hogy a nők többsége nem szívesen vállal vezető beosztást, még akkor sem, ha ehhez meglenne a szakképzettsége. A női munka társadalmi hatékonyságát nemcsak a háztartási munkák, családi kötelezettségek vagy szabad idejük kevésbé racionális struktúrája befolyásolja, hanem még számos más tényező is. Ezeknek egyike maga a munkaidő. Ha nem is ismeretlen fogalom, de egyelőre kihasználatlan lehetőség a női munka világában a rugalmasan kihasznált, illetve módosított munkaidő, vagy a rövidített, illetve részmunkaidő. Ez utúbbi a szükségnek és a lehetőségnek megfelelően vonatkozhat a napi vagy a heti munkaidő beosztására. Mindezeken kívül figyelembe kell venni azt is, hogy ma még éppen a háztartásbeli munka, a gyermeknevelés erősen akadályozza a nők szabad pályaválasztását, befolyásolja azt is, hogy milyen munkahelyen, milyen beosztásban tud-EGYENJOGÚSAG — DE NEM EGYENLŐSÉG A Szovjetunió alkotmánya szavatolja a nők és a férfiak egyenjogúságát a munka világában is. Az egyenjogúság azonban távolról sem jelenti azt, hogy egyenlőségjelet lehet tenni a női és a férfi munka között. A gazdasági átalakítás során mielőbb meg kell oldani a női munka alkalmasabb megszervezését és normázását. Az utóbbi években a szovjet közgazdasági szaklapok sokat foglalkoztak ezzel a nyitott kérdéssel. Ez elsősorban a fizikai megterheléssel járó munkákra vonatkozik, ezeken a munkahelyeken még mindig egyenlő a férfi- és a nődolgozók normája, kövekezésképpen ilyen esetekben nem érvényesülhet az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve sem, mert a nők fizikai adottságuknál fogva eleve nem érhetik utol férfi munkatársaik teljesítményét. Azokon az ipari munkahelyeken, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és más ágazatokban, ahol már bevezették a megkülönböztetett teljesítménynormákat, a számadatok egész sora bizonyítja, hogy megnövekedett a munka gazdasági és társadalmi hatékonysága. A szovjet közgazdászok véleménye megegyezik abban, hogy a női munkára vonatkozó új intézkedéseknek, szervezési kérdések megoldásának stb. a legfontosabb célja: elérni, hogy a nők több szabad időhöz jussanak. Ez egyformán érdeke a társadalomnak, a családnak és természetesen maguknak a dolgozó nőknek is. Feldolgozta: LÁNG ÉVA A NŐI MUNKA „Pont, pont, vesszőcske..." , é Óvatosan, tapogatózva, ide-oda csúszkálva forogtak a busz kerekei. Belül csaknem valamennyi ülőhely megtelt. A legtöbb utas álmatagon, elgondolkozva nézett maga elé, de az is lehet, hogy magában a telet szidta. Fagyosan csikorgóit még a fék is. Az egyik megállóban zajos gyermekcsapat szállt fel az utazók lélegzetétől párás autóbuszba. A négy ajtón csak úgy tódult be a sok nebuló. Egyszerre tele lett velük a csuklós busz. Jelenlétük kissé felmelegítette a fagyos légkört. Nevetgélve dülöngéltek a kanyarokban azok, akik sehol sem tudtak kapaszkodni. Az egyik kislánynak, aki éppen az ablaknál állt, hirtelen valami eszébe jutott. Levetette vastag egyujjas kesztyűjét és meleg ujjáva! kört rajzolt a jégvirágos üvegre, majd még egyet, miközben halkan dúdolta: „Pont, pont, vesszőcske..." A mellette álló kislány először csak figyelte munkálkodását, majd ő is csatlakozott hozzá: „... készen van a fejecske..." A törökbasák keze összefonódott. Az első kislány folytatta a játékot és megrajzolta a harmadik figurát is. „... kicsi nyaka, nagy a hasa ..." Szeretett volna még több alakocskát is rajzolni, mert egészen megtetszett neki a játék, de tovább nem ért el a keze. így a mellettük álló kisfiú folytatta a láncot. .. készen van a törökbasa." Most a következő ablaknál álló gyerek kötötte össze a kész törökbasák kezét egy újabbéval. A busz egész hosszában sorozatosan születtek az egymás kezét fogó törökbasák és már szinte harsogta a gyereksereg: „Pont, pont, vesszőcske..." A felnőttek mosolyogva figyelték a játékot. Az egyik ablak mellett ülő bácsi megrajzolta a hiányzó „láncszemet" ott, ahová a gyerekek sehogyan sem tudtak odaférkőzni. Szinte minden utas megfeledkezett a tomboló zord télről. Talán arra gondoltak, milyen nagyszerű, hogy a gyerekek minden kellemetlenségben találnak valami mulatságosat. Amikor a következő megállónál a tanító néni szavára, mintegy varázsütésre kiürült a busz, újra csend lett és eluralkodott a Tél. Csak az ablakok őrizték még jó ideig nyomát, hogy itt jártak Jégtündér udvarhölgyei. P/eva Éva (nos)
