Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-03 / 10. szám
CSALÁDIKOR Szét Kedves olvasóim! Engedjék meg, hogy idézzek néhány tipikus és gyakori mondatot, melyeket még a múlt év folyamán olvashattak különböző lapok hasábjain. ......a válások számarányának növekedése káros és fájdalmas jelenség ...” ..... lakótelepeinken vészesen szaporodnak az olyan negatív jelenségek, mint az ifjúsági bűnözés, alkoholizmus, a válási arányszám megugrása.. .. Szlovákiában a férfiaknál sorrendben a válást kiváltó tényezők között az alkoholizmus áll az első helyen, azt követi a hűtlenség, majd a jellembeli különbözőségek .. ......a hűtlenség komoly vétségnek számit és a házasságok megbomlásának leggyakoribb oka ..." ......jelenleg a civilizált ember a válások tömeges divatjával a többnejüség-többférjüség valamiféle modem formáját éli". „Az elvált szülők gyermekei gyakran neurózisban szenvednek, elveszítik családfenntartó képességüket, s ez későbbi családi életüket is veszélyezteti." Azért is idéztem ezeket a kijelentéseket, mert amennyire egyoldalúak, leegyszerűsítettnek, sőt hamisnak hatnak, éppenséggel annyira leegyszerűsített, torzított az a kép is. amit kialakítanak bennünk ezzel a témával kapcsolatban. Főbb ismérveik a következők: 1) — a válást a priori — kizárólagosan — káros, sőt patologikus jelenségnek állítják be; 2) — felcserélődnek bennük a válásokat előidéző tényezők a válások végleges okával; 3) — hamisan tolmácsolják a valós statisztikai adatokat; 4) — hamis képet adnak a tartós házasságok összetevőiről, eltúlozzák a szerelem jelentőségét, és traumatikus légkört teremtenek az ilyen családokból származó gyermekek számára — jó előre. Szeretnék még hozzáfűzni néhány megjegyzést az egyes pontokhoz: — A gyakori kijelentés (mely szerint nálunk minden harmadik házasság válással végződik) alapja a válási index, mely harminckettőt tesz ki. A válási index lényegében az a mutató, mely az egyazon időben felbomlott és megkötött házasságok kölcsönös arányát fejezi ki. Tehát más populáció van a számlálóban és nem más a nevezőben is. Ez lényegében csak olyan segédmutató, mely kimondja, hány házasságkötés végződik majd válással, ha ugyanilyen intenzitású marad a házasodási kedv és a válási hajlandóság. Azonban ezek alapján nem mondhatjuk ki teljes határozottsággal, hogy hazánkban minden harmadik mutató értéke itt negyven, ezt a számot nagymértékben befolyásolja a lakosság atipikus kor szerinti összetétele — nagyon magas a fiatal házasok száma — és az a tény, hogy az itteni lakosok nagy része még nem ebben a körzetben kötött házasságot, de a válókeresetet már itt nyújtotta be. Ennek a két összehasonlíthatatlan számcsoportnak az aránya aztán „szörnyűséges végeredményt" produkál. Ezzel nem azt mondom, hogy a válások magas száma itt nem probléma, sőt! Csak éppen a megoldás keresésekor valós adatokból kell kiindulnunk! Újabban a sajtóban a válások magas számarányát kutatva kritikusabb és tárgyilagosabb hangnemet ütnek meg. Ez azonban nem elég! Nem elég, mert mindennek dacára az értelmezésnél a bírósági kimutatásokat használják fel, igy a végső okot vagyis a valódi okozati tényezők eredményét mint egyedüli kiindulópontot említik. S még ez is szubjektív módon eléggé behatárolt, sok esetben elferdített, kitalált. — A legnehezebb, de legfontosabb feladat ; a válásnak mint szociális jelenségnek a minőségi besorolása. Elméletileg és módszertanilag is zsákutca a két szélsőséges nek történelmileg elkerülhetetlen következménye. Eredetileg a monogám házasság mint egy magasan intézményesített és konvencionális kapcsolat jött létre, melynek legfőbb célja az utódok nemzése volt és amely szorosan összefüggött a családi és vagyoni kötelékek állandó erősítésével. Azonban távolról sem szorgalmazta a nő-férfi kapcsolat kölcsönösségének kiteljesítését. A házasság látszólagos (formális) tartósságát a társadalom i maga módján biztosította. A nő gazdaság szempontból kifejezetten függött a férjtő (esetleg kölcsönösen függő viszonyban vol tak), a közvélemény élesen elítélte a házas társi kötelék bármiféle megbontását, az egy ház az egész kérdést pedig dogmaként ke zelte: „Amit isten összekötött, ember több' szét nem választhatja!" Szocialista társadalmunk éppen a szemé lyíség szabadon való kiteljesítését és a ehhez szükséges feltételek megteremtésé tűzte ki célul, nemre és fajra való tekinti nélkül. A kiteljesedés és kiteljesítés vágy természetesen nem kerülheti ki a háztartá és a családi kapcsolatok szféráját sem. így házasság eredeti céljához csatlakozik ec újabb: a férfi-nő kapcsolat kölcsönös < választhatja ? mindennemű kiteljesítése. Ez azonban m gában hordozza a szakadás lehetőségét ha a kölcsönös kiteljesedés lehetetlenné \ lik. F. Engels már száz évvel ezelőtt leírta:,. csak a szerelemből fogant házasság erk esős, akkor az a házasság számít erkölcsi nek, amelyikben él a szerelem.... ha az< ban ez meghal, s a hajlandóság elmúlik, vj felváltja egy másik szerelem, a válás mind fél számára és a társadalomnak is újjászt tés." A válás lehetősége tehát a monog típusú házasságok továbbfejlődésének e< természetes velejárója. Lényegében úgy r ködik, mint egy szelep, mely megakadály za, hogy még tovább fennmaradjanak a zasságon belüli nem kívánatos jelenségei kapcsolatok, melyek Európában főképi kereszténység válásellenes magatarl folytán gyülemlettek föl a családi életi Manapság, míg a házasság külső, form jelentősége szűkül, szubjektivizálódás épphogy megnövekszik vonzereje és b jelentősége az emberek számára. Már i ezért sem sorolhatjuk a válást a romt negatív jelenségek körébe, hanem tarth; éppen a házasság minőségi krfejezöjé Megszűnik a házasság eszköz szerepre | redukciós eszköz szerepe), hiszen gyér két házasságon kívül is lehet nemzeni, c< tékké válik: összeköti és egybefűzi a ni a férfit mint szexuális partnert, feleségi férjet mint szociális partnert, apát és e mint közös gyerekeik szülőit. (folytatása kövert PETER GURÁN SZOCIOLÓ házasság válással végződik, mert hol is bújdosnának ezek az elvált emberek, mikor a második mutató azt állítja, hogy minden ezer emberre 2,42 válás jut és házas népességünk nyolcvan százaléka még első házasságát éli stb?! Hasonlóképpen áll a helyzet az ötvenszázalékos válási arányszámmal, melyet Ligetfalun (Petrzalkán) mutattak ki. Habár a válási pólusban — pozitív, negatív — való gondolkodás, mivel letérit bennünket a helyes útról. Megállapíthatjuk, hogy a válás mint vaíóság egyáltalán nem sorolható társadalmunk patologikus jelenségeinek sorába, hanem kifejezetten egy prrobtémás gócpontról van szó, melynek azonban számos negatív következménye él, létezik. Lényegében tehát a válás a házasság és a család intézményes fejlődésé(nőío)
