Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-24 / 9. szám

dinand Sabo, a Nyugat-szlovákiai Szénraktárak galántai üzemének igazgatóhelyettese.

Ami pedig a szénellátásban előfor/ dúló sürgős esetek megoldását illeti, országszerte különböző. Mint azt megtudtuk, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az SZLKP Járási Bizottsága és a JNB tüzelőanyag-bizottsága jóváhagyásával a szénraktárak járási üzemének igazgatója jogosult eldönteni, ki kaphat soron kívül szenet. Hasonlóan oldották meg ezt a problémát az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban is.

A DÖNTŐ: ÜZLETI POLITIKÁNK

» **' -t »r- wi—in i'.—t

Miután beszámolunk tapasztalatainkról a Nyugat-szlovákiai Szénraktárak vállalat bratislavai vezérigazgatóságán, Miroslav Kolesár mérnök, a vezérigazgató helyettese a következőképpen nyilatkozik:

— A szénellátás mindig a kalendárium! év kereskedelmi politikájának alapelvei szerint történik, amely a kereskedelmi minisztérium által kiutalt szénalap nagyságából indul ki. Sajnos a szénalap sem a mennyiség, sem a minőség szempontjából nem elégíti ki teljes mértékben a fogyasztók igényeit. Ezért azon fáradozunk, hogy az adott szénmennyiség a fogyasztók szükségleteinek megfelelő arányban osztódjon el. Vállalatunk 1986-ban például összesen 2 104 000 tonna szénnel rendelkezett, a szükséglet pedig 2 350 000 tonna lett volna. Ebből a mennyiségből korlátozott árusítás mellett 1 330 000 tonna szén illette volna a háztartásokat.

— A szénellátásban azonban nem az össz-szénmennyiség fokozatos csökkenése a legnagyobb gond, hanem ezen belül az egyes szénfajták mennyiségének kedvezőtlen aránya. Tavaly például egyharmadával csökkent a brikett mennyisége, a darabos barnaszénből a központi fűtéssel felszerelt háztartások szükségletét csak 50 százalékban tudtuk kielégíteni. A hiányzó részt gyöngébb minőségű diószénnel voltunk kénytelenek

pótolni. Ezenkívül rontja a szénellátást az „A" kategóriájú barnaszén rovására forgalmazott „B" kategóriájú is, mely körülbelül 43 százalékát tette ki az összmennyiségnek. Tudomásul kell viszont vennünk, hogy a szén kedvezőtlen strukturális megoszlásáról nem a kereskedelem tehet. Ennek okát a kibányászott szén minőségében kell keresni.

A vezérigazgatóhelyettes őszinte szavaihoz aligha szükséges kommentárt fűzni. A szén világszerte fogyófélben levő energiahordozó. Annyi szénnel és olyan minőségűvel kell gazdálkodnunk, amennyi és amilyen a rendelkezésünkre áll. Hogy ez nem túl biztató tény, már saját bőrünkön érezzük, tüzelőanyag gondjainkból tudjuk. S hogy a klasszikus tüzelőanyagok kora letünőben van, aból is láthatjuk, hogy tűzifa sincs elegendő. Annál sürgetőbbé válik hát a nem hagyományos energiahordozók kiaknázása ; hogy egyre több atomerőmű épüljön, egyre több helyen hasznosítsuk a napenergiát, a termálvizeket, s nem utolsósorban az éghető ipari és mezőgazdasági hulladékokból, bio-eljárásokkal készíthető tüzelőket. Mindez persze nem az átlagember feladata, hanem egész társadalmunk műszaki-tudományos fejlesztésének alapkérdése.

BARANYAI LAJOS

A jutalom

Ziar nad Hronom hazánk egyik legfiatalabb járásának a székhelye. Banská Stiavnica, Kremnica és Nová Bana volt járások összevonása után 1960-ban alakult. A Garam mente és egyúttal a Szlovák Szocialista Köztársaság legfiatalabb szocialista városa.

Az említett három, szabad királyi bányaváros hajdanában jelentős politikai, gazdasági és kulturális település volt. Európai viszonylatban is jelentős arany-, de elsősorban ezüstbányái idecsábították a környékbeli feudalista urakat, sőt a török hordákat is.

A mai Ziar nad Hronom-i járás haladó forradalmi hagyományai a szlovák nemzeti felkelésben csúcsosodtak ki, jóllehet gyökerei a nehéz munkát végző bányászdinasztiák számos felkeléseiben keresendők. Ezerkilencszáznegyvennyolc februárja jelenti a vidék intenzív fejlődésének kezdetét. Már áprilisban megkezdik a Garam Menti Gépgyár építését Hliník nad Hronomban. Korszerűsítik a vyhnei üzemet. 1949-ben elkészül a Hronská Dúbravát Banská Stiavnicával összekötő — a fiatalság lelkesedésének bizonyítványaként — ifjúsági vasút. Két évvel később lerakják a mai SZNF üzem alapjait. A Ziar nad Hronom-i 3lumíniumgyár egyetlen hazánkban, ahol ezt a keresett könnyűfémet gyártják. Hét és félezer dolgozója joggal büszke: eddig minden évben teljesítették az állami tervet. Vajon milyen szerepe van a munkásőrségnek egy ilyen gyárban? Jelentős. Megvédeni mindazt, amit a dolgozók közös erőfeszítéssel kitermeltek. Szemléltetésképpen egy mozzanat a munkanapok sokaságából.

Juraj Berio, a munkásőrség parancsnoka egy, a közelmúltban megtörtént epizódot mesél:

„... a hőmérő higanyszála egyre lejjebb süllyed. A Garamot jégpáncél borítja. A csurgókon vészt jelző jégtorlaszok keletkeznek. A gyár vízellátása veszélyeztetve van, hiszen az ipari vizet a Garam szolgáltatja. Elkészült az egész gyár fokozatos leállításának terve. A közeli lakótelep fűtését már le is zárták. A következményeket, a kiesést, a leendő károkat akkor még senki sem számolta. Elsősorban a berendezést kell megmenteni. A munkásőrség önkéntesei, élükön parancsnokukkal az elsők, akik segíteni sietnek. Talán csak akkor tudatosítottuk, hogy az életünket tettük kockára, amikor éjjel két órakor, csonttá fagyott ruhában az igazgatóhelyettes lakásán megittunk egy pohár pálinkát, de még annál is jobban esett az az egyszerű köszönöm, amit kaptunk!" — mondja Juraj Beöo. A kéznél levő legegyszerűbb eszközökkel távolították el a jégpáncélt a szivattyúház „bejáratából". A kazánokat nem kellett leállítani.

A munkásőrség tagjait felkészülésében nem akadályozza a hideg, a térdig érő hó sem. Önfeláldozó munkájukat számos oklevél, elismerés méltatja. Az SZNF üzem munkásőreit az egész év folyamán ott találjuk a legkülönbözőbb rendezvényeken, legtöbbször a fiatalok, közülük is a szakmunkástanulók körében. Ottjártunkkor lázasan készültek a hagyományos „Fehér Nyom" sífutóversenyre. Feladatuk az összeköttetés megszervezése. Nem kis feladat. Mindezt önként vállalják és teljesítik.-mnl(nős)