Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
MIÉRT FEKETE A SZÉN? A ritka kemény tél enyhén szólva ránk ijesztett. Egyre több embert és egyre szorongatóbban foglalkoztatott a kérdés: mi lesz, ha a zord időjárás tovább tart, mint a téli tüzelő? A széntelepek megrendelőirodái előtt kígyózó hosszú sorok arra utaltak, hogy nagyon sok ember számára vált szinte létkérdéssé: van-e az országnak elegendő szene? Az ország számos helységében, járásában riadalomba csapott át az általános aggodalom. Okkal, vagy ok nélkül? Mi erre a kérdésre kerestük a választ, amikor felkerestük a Nyugatszlovákiai Szénraktárak galántai (Galanta) üzemének helyi és vágsellyei (Sala) megrendelőirodáját, egyik széntelepét és igazgatóságát. Az itt tapasztaltak szerte az országban jellemzőek. ILYEN MÉG NEM VOLT! A galántai széntelep megrendelőirodájának dolgozói, Záreczky Mária és Zuzana Polőáková alig tudnak velem szót váltani, mert az emberek egymás kezébe adják náluk a kilincset, és a telefon is szüntelenül csörög. Csak amikor egy lélegzetvételnyi időre megüresedik az iroda pár négyzetméteres „váróterme", foglalják össze a közelmúltban történteket: — Ilyen még nem volt! Legalábbis az utóbbi évtizedben biztos nem. A járáson belül, a körzetbe tartozó mintegy 9 000 háztartásból már most, január végére 7 500 számára megrendelték a szenet. Minden hivatalos napon 400—500 megrendelést vettünk fel. Elképzelhetik, mi volt itt! Az emberek között először az terjedt el, hogy aki 1986 decemberének végéig nem rendeli meg a neki járó szenet, az 1987-re nem kap. Aztán meg a januári hideg ejtette pánikba a lakosságot. Sok háztartásban valóban fogytán van a tüzelő, de többen vannak azok, akik csak tartalékot akarnak. Most, február első napjaiban kezdtek ritkulni irodánk előtt a sorok, viszonylag nyugodtabban lehet dolgozni. Ezekben a napokban inkább csak azok jönnek, akik megtudták, hogy a szállítási terv szerint már októberre és novemberre ígérhetjük a szenet. S míg ezt elmondják, a kisablak mögött ismét legalább tízen türelmetlenkednek. A várakozók legtöbbjét a szomszédok, a rokonok figyelmeztették, siessenek szenet rendelni, különben nem jut nekik. Van közöttük olyan is, aki hangosan elégedetlenkedik, már csak alig néhány kanna szene van otthon, s nem tudta, hogy az elmúlt, alig két és fél hónapnyi megrendelési időszakban csaknem nyolcezren megelőzték. A galántai járás széntelepeinek igazgatósága persze megtette a kellő lépéseket annak érdekében, hogy hatáskörén belül egy háztartás se maradjon szén nélkül. Igaz, az ügyintézés jóval hosszabb, de így a lehető legigazságosabban oszthatják a szenet. Ha valakinek valóban fogytán a szene, a széntelepen kapott megrendelőlappal a nemzeti bizottságra megy, amely miután meggyőződik ügyfele igazáról, okmánybélyeggel ellátott igazolást ad, s ennek fejében a megrendelő néhány napon belül megkaphatja a tüzelőt. SENKI NEM MARADHAT TÜZELŐ NÉLKÜL! A vágsellyei széntelepen a galántaihoz hasonló a helyzet. Szünet nélkül dolgoznak a rakodógépek, a mázsán egymást érik a szénnel teli tehergépkocsik. Koller István, a telep vezetője mondja, hogy három-négy évvel ezelőtt ilyenkor még általában kínálni kellett a tüzelőt. A mostani igényléseknek meg alig bírnak eleget tenni. A mostoha időjárás miatt a tavalyi év januárjához viszonyítva most két és fél ezer tonnával kevesebb szenet kaptak. S a kemény hideg ma is gondot okoz a szállítóknak. — A lemaradást azonban, ha ilyen folyamatos marad a telep ellátása, már az első negyedév végére behozzuk. Hiszen a sürgős esetekben már most is tudunk segíteni. Csak diószénből és brikettből van egyelőre kevés. Ha annyira rossz lenne a helyzet, akkor bizonyára több lenne a reklamáció. Az itt-ott előfordulók meg általában a szén minőségét kifogásolják. A szén körüli nagy sürgésforgás valódi okát egyszerűen nem is volt eddig időnk kutatni — mondja a széntelep vezetője. — Meggyőződésem, hogy a neki járó szenet megkapja az idén is minden háztartás, ahogy az a múlt évben is történt. A szénellátás helyzetének megítélésekor azonban szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy a járásban 1979-ben még csak 6 951 háztartásban volt központi fűtés, tavaly meg már 12 095-ben, s a lokális fűtésű háztartások száma 28 759-ről 18 936-ra csökkent ez idő alatt. A járásunk számára kiutalt szénmenynyiség 1980-ban 198 000 tonna volt, 1986-ban már 246 000 tonna. A szénszükséglet növekedését azonban nagyban befolyásolja a szén minőségének romlása is — mondja Fér-
