Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
Fotó: NAGY LÁSZLÓ „Egy szem búza. kél szem rozs. most csókojj meg. most, most. most! Ha most nem, soha nem. esztendőre még úgy sem!” Mialatt a páros táncot járták, a legény addig-addig aviskodoltamíg el nem kapta a lány fejét. Ekkor arcon csókolta őt. átadta neki a zsebkendőt, pénzt dobott a tányérban elhelyezett égő gyertya mellé, s elhagyta a kört. Utána a lány kezdte elölről a játékot. Ő egy másik legényt hívott a körbe. A tánc addig tartott, amíg valamennyi legény és lány sorra nem került. A kendőstáncot a ,,padegatta” és a „gólyatánc” követte. Az összegyűjtött pénz a zenészeké lett. mert tói hallottam, hogy ..Aki nem vöt egész cíhos leginy, asztal nem hatlak a többiek, hogy járjon velük a faluba, a kocsmába vagy akarhova”. Az ilyeneknek mulatságkor kellett a rokonságból vagy az ismerősök közül keresztapát hívni. Ipolybalogon (Balog nad Iplom) farsang vasárnapján a legények „farsangi hívogatóval” jártak a lányos házakhoz, hogy elkérjék a lányokat a táncra. Hívogatásuk így hangzott: „Legyenek szívessek elbocsájtanyi Marit a mulaccságra. AhoUyan tisztességvei elbocsássák, ollyan tisztessígessen vissza is bocsájtyuk. E szó mondás kegyelmeteknek. ” Három napig tartott valamikor a farsang Ipolyvarbón is. Két helyen is volt mulatság: egyiken a felnőtteknek, másikon — valamelyik pajta alatt — a gyerekeknek. „Egy szem búza, két szem rozs . . . (Farsangi bokréta, farsangi mulatságok) A farsang a közelgő tavasz régi örömünnepeként él idősebbjeink emlékezetében. Az ünnepkört egykor termékenységvarázsló cselekedetek, zajos mulatságok, adománygyűjtő és dramatikus játékok tarkították. Ezek közül itt most a farsangi mulatságok hagyományait mutatjuk be. Az utolsó nagy téli mulatság a Középső-lpoly mente valamennyi falujában farsangvasámap kezdődött, s kedd este tíz-tizenegy óra tájban ért véget. A fiatalok életében különösen jelentős esemény volt. Az ilyentájban rendezett mulatságokra a pereszlényi (Preselány nad Ipfom) lányok például már napokon át készültek. A farsang előtti héten kiszemeltek maguknak egy-égy legényt, akinek szép bokrétát küldtek. Ezt általában a lány keresztanyja vitte a legénynek. A bokrétát aztán a legény farsang vasárnapján a kalapjához tűzte, úgy ment a táncra. Ipolyvarbón (Vrbovka) a lány rokonai „mán előre beszélték, hogy ehö meg ehö lenne jó hozzámennyi, ennek meg ennek köllöne bokrétát küdenyi”. A lány keresztanyja farsang szombatján vitte el a díszes bokrétát a kiszemeltnek, hogy „máj az horgya keresztgyerekit táncónyi”. Előfordult, hogy egyeseknek öten is küldtek bokrétát. A legénynek ebben az esetben azzal a lánnyal kellett kezdenie a táncot, akitől az első bokrétát kapta. A mulatság Pereszlénvben vasárnap litánia után. négy órakor kezdődött. Az „első légiinek”, a „jobb módúak” rendezték azt. A falu valamelyik házánál béreltek egy nagyobb helyiséget, ott ropták a táncot hétfő hajnalig. Aki már álmos és fáradt volt. az hazament, kicsit pihent, majd másnap délután újra folytatta a mulatozást. Dudára vagy cigányzenére táncoltak. A századforduló elején az Ipoly menti falvakban meg több dudás is tevékenykedett. Manga János írta 1933-ban azipolyhídvégi (Ipcíské Predmostie) Lőrincz Vince dudásról, hogy utoljára hat évvel azelőtt dudált Ipolyfödémesen (IpeLské Úlany), és három farsangi napra 50 csehszlovák koronát, illetve enni- és innivalót kapott. Lehet, hogy ő húzta a talpalávalót Pereszlényben is, ahol rendszerint a táncot is az „első leginyek ” kezdték. A faluban egyszerre négy első legény és négy első lány volt. A farsangi mulatság első napján Pereszlényben „kendős-tánccal” kezdték a hosszantartó vigadalmat. A teremben ilyenkor csak gyertyák égtek. A zenészek fölé. a mestergerendára egy hosszabb lécet akasztottak, s erre telték az égő gyertyákat. Az első legények közül az egyik aztán elkiáltotta magát, hogy: „Mekkezgyiik a kendőstáncot/” Utána a zenészekhez ment. nótát rendelt, a gyertyák közül pedig levett egyet. Ezt tányérba helyezte, s azzal együtt a lányok alkotta kör közepébe lépett. A mestergerenda alatt, a gyertyák mellett volt egy „slingelt” zsebkendő is, amit a legény szintén leveti onnan. A kör közepén aztán lassú léptekkel kezdte a táncot, erre a nótára: „Lennek, lennek, én oda nem megyek. Lennek, lennek, én oda nem megyek. ” Amíg a zenészek ezt kétszer-háromszor eljátszották, a legény körbejárta a lányokat, egyet kiszemelt közülük, rádobta a zsebkendőt, s csalogatta őt a körbe. Ott a zsebkendőt addig-addig húzogatta a lány lába előtt, amíg az ügyesen rá nem lépett. Ezzel aztán véget ért a csalogatás: karra kapta a lányt, s kezdődött a páros tánc. amit az alábbi ének nótájára jártak: ez már előre szerepelt az egyezségben. Kedd este tíz órakor a mulatságon megjelent a bakter. Csatlakozott hozzá a harangozó is, aki ezzel a szöveggel lépett a terembe: „Mostfölmegyek a toronyba, mekhúzom a harangot, mer húshagyó kedd este tíz óra van. Illő minden keresztény hívőnek abbahagyni a táncot-mulacscságot!” Miután a harangozó elhúzta a figyelmeztető „verset”, az éjjeliőr illedelmesen köszönt, s ezt mondta: „Kedves fijatalok, öregek! Vége a mulaccságnak, mer holnap lessz a nagyböjt első napja, hamvazószerda. Fére a vígságval, az iszákosságval, a húsokval és a sok zsírokval! ” A bakter ezután a muzsikusokhoz fordult. egy jó magyar csárdást rendelt, melyet ő maga is eljárt. Végül elvette a zenészektől a vonót, jó éjszakát kívánt mindenkinek, s eltávozott. Tanácsát valamennyien megfogadták: a farsangolók befejezték a mulatozást, a gazdasszonyok kimosták a zsíros lábasokat, a férfiak pedig abbahagyták az ivást. Böjtben senki nem ivott egyetlen pohár bort sem. Ipolyhídvégen a két „első leginy” intézte a mulatságot. A kendőstáncot itt is ismerték. Czibulya Lászlóné így elevenítette ezt fel: „Eggv gyertyát meggyujtottak, a fődre tették, oszt eggy leginy, aki a cigányokat fogatta, elkeszte a táncot. Kéccer-háromszor körőjárta a gyertyát, akkor oszt zsebkendííjjivel mevvákta a jányt. Ha vöt szeretőjje. osztat. Avval oszt láncót eggy kévésig. Akkor a leginy féreát, a jány meg maga táncól. Osztókkor a jány megint hit másik leginyl. Mikor megunták, akkor föltelték a gyertyát. ” Ipolvnyéken (Vinica) két „leginbíró vét”, ők fogadták a zenészeket. A fiatalabbaknak ilyenkor be kellett állniuk „égisz cíhos leginyeknek”. Ez amolyan legényavatás volt. be kellett nekik „kérész tök önnyi a leginysigbe”. Sokét István-A vigalom vasárnap délután öt óra tájban kezdődött. Ez éjfélig tartott, de másnap ebéd után már újra kezdtek „az emberek hullonganyi” a táncra. Az első nap csak a fiatalok szórakoztak, a másodikon már a házaspárok is ott voltak. Kedden pedig megjelentek az idősebbek is. „ollyan szoros vöt, hogy alig fértek”. A zenészcigányokat a „leginybíró” fogadta. A rendezésben még négyen-öten segítettek neki. A lányok nem fizettek a táncra. Szokásban volt itt a kitáncoltatás is. Ha valamelyik lány nem akart táncolni. vagy nem tetszett neki a legény, aki ..horta”, akkor „a leginy odament a cigányho, kimuzsikálatta. jó kitáncótatta. oszt a végin kipofoszta a jányt”. Ilyenkor a lánynak gyorsan el kellett menekülnie, mert a legény haragjának egyéb következménye is lehetett. Kedd este tizenegy órakor itt a templombíró zárta be a mulatságot. „Elszedte” a vonót a zenészektől, de azok még előbb kikönyörögtek egy hosszú nótát, ami éjfélig is eltartott. Ekkor aztán végleg befejeződött a lánc. bár a legények még tovább maradtak. Igaz. hogy a cigány már nem húzhatta a talpalávalót. Manga János közléséből ismerünk egy régebbi szokást is. Az Ipoly mentén egykor farsang szombatján a legények sorra járták a lányos házakat, ahol kolbászt, szalonnát, hurkát, tojást gyűjtöttek a cigányzenészek részére. Szokás volt .ugyanekkor, hogy a leggazdagabb lánytól selyemkendőt is kértek. Ezt vasárnap annak a háznak a födelére függesztették, ahol a táncmulatságot tartották. Hogy a zsebkendőből készült „zászlót” el ne lopják. a legényeknek felváltva kellett azt őrizniük. Erre a szokásra mai adatközlőink már nem emlékeztek. CSÁKY KÁROLY
