Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
KUCKÓ MARIA DURICKOVA Havas mese — Tegnap igen-igen messze jártunk Marinkával — kezdte a mesét a kis majom. — Olyan messze, azt hiszem, hogy az már csak az én szülő Afrikám lehet. Csakhogy mi nem a meleg irányában mentünk, hanem a hideg felé. — És mit csináltatok ott? — kérdezte türelmetlenül a bohóc. — Szánkáztunk a hóban. Tudjátok, mi az a hó? — Az a fehér foltocska, ni, ott fönn a tetőn! — mutatott fel a tetőre a bohóc. — A havat Marinka édesanyja a sütemény tetejére szokta szórni — mondta a játékbaba. — Csakhogy abból kevéske van LANGSTEIN ERZSEBET illusztrációja — legyintett hetykén a majom. — De ebből a hóból rettenetesen sok volt. Mindent teljesen ellepett, és nagyon fehér és nagyon hideg volt. És tudjátok, hogy mi az a lenyomat? Marinka, a mamája és az apukája lenyomatot is csinált a hóban. Belefeküdtek háttal a hóba és széttárták a kezüket. Ott maradtak a hóban a bábulenyomatok. Nekem is ott van a lenyomatom. Hadd tudja meg mindenki, hogy ott jártam. — Én is szoktam lenyomatokat csinálni — mondta a formacsibe. — De én nem a hóban szoktam otthagyni a lábnyomokat, hanem a homokban vagy a sárban is. — Nos, engedjétek szólni majom barátunkat, hadd meséljen ő — szólt a hintaló. — Egyszer, amint szánkóztunk — folytatta a kis csimpánz —, hirtelen nyomom veszett, egyszeriben eltűntem. A ródli ugrott egyet és én kirepültem Marinka zsebéből, és belefúródtam a puha hóba. Nézek ide, bámulok oda, és találjátok ki, mit látok? — Mit láttál? — Semmit! Az égvilágon semmit se láttam. Rettenetes! Még csak azt se láttam, hogy merre van föl és merre van le. Egészen elveszettnek éreztem magam. Isten áldjon. Marinka! Isten veled, kedves szobácskánk! Isten veletek, barátaim! Abban a percben, telkemre mondom, valamennyien eszembe jutottatok. Mindnyájan meghatódtak. A hintaló meg akarta kérdezni, hogy valóban ö is eszébe jutott-e, ám a majom már folytatta a mesét: — És azután egyszer csak hallom, hogy valaki sír. Képzeljétek, a mi kedves Marinkánk sírt. Engem siratott! — Engem is biztosan siratna — jegyezte meg a baba. — Engem is — mondta a bőrdob. — Téged nem nagyon, mert te igen hangos vagy — vetette ellen a baba. — Folyton közbeszóltok — feddte meg őket a labda. — És aztán Marinka megtalált. Mindketten igencsak megörültünk egymásnak. Aztán elmentünk szárítkozni. Mert a hó nemcsak fehér és hideg, hanem kellemetlenül nedves is. — És hogyan szántkoztatok? Szárítózsinegen? — kérdezte a fehér pöttyös függöny. Valamennyien meglepetten kapták fel a fejüket: nézzük csak, ki nem kapcsolódik még be a beszélgetésbe! Ám a csimpánz illedelmesen eképpen felelt neki: — Ó, dehogyis! A díszes karú hintaszékben ültünk és a tűzbe bámultunk. A tűz gyönyörű, vöröses sárga színű és fával táplálják. Számtalan forró nyelve van, amelyekkel állandóan nyaldossa magát. Közben — szinte észre sem vettük — megszáradtunk és elindultunk haza. Marinka egész úton a tenyerében tartott és szorongatott. Csoda,-hogy meg nem fulladtam. v KÖVESD/ JÁNOS fordítása KMECZKÓ Utánuk a A hetedik Kilencedik A harmadik Fut az első így hát ez az Ó, a tíz láb (Irma, Vilma, MIHÁLY biceidejobbrafogvasebbeleszegindje-Csillabóca oda halra cogva lobbal veszett gondja billa — ötödik csámborog, tántorog, ugrándoz, egyedül — kutatás nagy volna, mindenki! — sántikálva, minden jámbor. fájdalmában sípcsontjából térdén a bőr nem egyéb, ha a feje nagyon kértek: setehuta aligsötétpihemint — kerek segítsután kutya alig séget puhán képtelen perec — setek. küszködik. rámorog. vánszorog. sugároz. hegedül. képmegvolna! im\ neki!) mutatás. Azt a betyár Hatodiknak A nyolcadik A tizedik Másodiknak Mind a tíz láb S mert a tíz láb (Dóra, Flóra, csimpifurcsa girbebúvaliszketsaját Mert hát ennyi saját Csilla, csáinpás karcsú görbe bélelt , viszket fejét gyönyörfejét Szilárd, mindenit: bokája úton jár. nyekeri: a talpa; keresi. ködtetni, nem leli — szép Éti — három lábon táncot járva révedezve kilenc társát menet közben de hát szegény ennyi szájat fejetlenül segítsetek. fut a iregcsiszegálldoitt is. soha éjjelközös segítlusta pörög csoszog. gálva ott is sehol nappal fejét setek negyedik! magába'. meg-megálL követi. vakarja. nem leli. megtömni...! keresi... még neki!)
