Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
törzsfönöké. A kunyhók többnyire köböl és anyagból épülnek, kör alakúak, a tetejük kukoricaháncs, amelyet kilyukasztott lavór vagy más alkalmatosság tart össze, ezekre pedig díszül különféle állatok állkapcsait aggatják. A legszebb díszítések, sokszor „emeletesek", a törzsfőnöki kunyhókon ékeskedtek. Az alsó körben például lóállkapcsok voltak, fölötte bárányokéi, aztán macskákéi, kutyákéi. A falubeliek csaknem barátságosan fogadtak, de ebben valószínűleg annak is szerepe volt, hogy Stephanus volt a kísérőnk, akinek sok rokona lakott a községben. Egy néger kislány barna rudacskákkal kínált meg bennünket, ez összezúzott földi mogyoróból és égetett cukorból készül, vendégnek kijáró csemege. Miközben békésen ropogtattuk a barna rudacskákat, kísérőink meg akarták mutatni a falu egyetlen, harminc méter mély kútját. És akkor váratlanul kitört a baj. Mi éppen a kút kávája fölé hajolva néztük a vizet meg ahogy két fiatal lány éppen megmeríti a vödrét, amikor a szomszédos földecskéről egy idősebb asszony rohant hozzánk, kapával a kezében, és szélesen gesztikulálva kiáltozni kezdett ránk. Mi elléptünk a kút mellöl, de főleg a kiabáló öregasszony kapájának a közeléből, s a szóáradatból csak egyetlen szót vettünk ki, a „bature"-t, ami fehér embert jelent. Stephanus aztán megmagyarázta, hogy a nénike attól félt, hogy a fehér emberek ellopják a kút szellemét és a falu víz nélkül marad. Kísérőink közben megnyugtatták a nénit, hogy nekünk ilyesmi eszünkbe sem jutna. A forrástól visszatérve a faluba, Stephanus felhívta a figyelmünket arra a néhány férfira, aki az egyik törzsfö különösen szép állkapcsokkal díszített kunyhójánál álldogált. Egyikük a falu bírójának a helyettese volt. Nigériában a közigazgatás a bírák rendszerén alapul. Minden falunak van bírája, annak pedig két felettese. Az egyik a járási bíró, akit a katonai kormányzat nevez ki, a másik pedig a hagyományos uralkodót, az emírt képviseli, aki még az angolok előtt uralkodott az országban. Érdekes módon ez a rendszer jól funkcionál, a bírák és az emírek több téren is együttműködnek. Ezek a „nagyurak" Lagoszból, a fővárosból bizonyos összegű pénzbeli támogatást kapnak, s ezért a kiváltságért éberen őrködnek a rend és a törvények betartása felett. Az itteni bíró helyettese igen kedvesen fogadott bennünket, és kellemes ott-tartózkodást kívánt. Közben, úgy látszik, az aggodalmaskodó néni is megbékült, két fiatal lánnyal ajándékot küldött, az egyik kosárkában földi mogyorót hozott és kis tálcán édes gombóckákat, a másikban a már ismert ropogós rudacskákat. Aztán ő is megjelent, átöltözve, egyszerű mintás ruhában, most már mosolyogva, s mindenkihez volt egy kedves szava. Nem értettük persze, és a kísérőink sem voltak mellettünk, meglátogatták a családtagjaikat, Így hát mi is kedvesen mosolyogtunk, és angolul meg szlovákul válaszolgattunk. Miután ilyen szépen elbeszélgettünk, a néni elköszönt, s mi tovább pihentünk a nagy fügefa lombsátra alatt. Azért szerettük volna tudni, hogy mi lágyította meg a néni szivét: a banán, amivel Agneska megajándékozta, vagy a bíró intette mérsékletre ... Amikor kísérőink visszatértek, illendően elköszöntünk a körülöttünk bámészkodó gyerkőcöktől. „Szánul" mondtuk haussza nyelven és integettünk, s megkezdtük a viszszafelé utat. Stephanus most más útvonalat választott, hogy megmutassa nekünk azt a szakadékot, ahová állítólag a tetten ért tolvajokat vetik. Állítólag ilyen esetben nincs bíráskodás, a falu közmegegyezéssel ítélkezik: a tolvajt összekötözik és bevetik a szakadékba. A szakadék körülbelül a félúton van Guduf és Gava között, s valószínűleg mindkét falu igazságtevését szolgálta. Valóban nagyon mély volt, a meredek sziklafalon itt-ott megkapaszkodott egy-egy bokor, s az aljában kiszáradt patak medre húzódott, ami csak a nagy esőzések idején telik meg vízzel. Az áldozatok csontjait azonban hiába kerestük, még messzelátóval is. Stephanus szerint hiába is keresnénk, mert amit nem végeznek el a keselyűk, azt eltakarítják a hiénák és a kóbor kutyák. Szinte hihetetlen, hogy Afrika mennyi mindent megőrzött távoli múltjából. Vannak területek, amelyeket a huszadik századi civilizáció szinte érintetlenül hagyott. Guduf falut és más településeket a nigériai-kameruni határvidéken olyan törzsek lakják, amelyek ma is ragaszkodnak évszázados, pogány szokásaikhoz. Itt még a varázslóknak is igen nagy hatalma van, sokszor döntenek élet és halál fölött. így például az ősi szokás szerint ők döntik el, hogy egy anya nyolcadik (miért éppen a nyolcadik, ki tudja ...) gyermeke életben maradhat-e. Ez az önkény nagyon sok nőt érint, mert Nigéria félreesőbb területein egy-egy asszony életében tíz gyermeket hoz a világra, az országos születési arány 6,4 százalék, s csak a nagyobb városokban valamivel kisebb. De térjünk vissza a nyolcadik gyermekhez! A varázsló különböző titkos jelekből megállapítja, hogy az a bizonyos gyermek, ha megszületik, nem hoz-e szerencsétlenséget a falura. Ha úgy döntött, hogy igen, akkor az újszülöttet elvitték a bushba és ott hagyták a ragadozóknak. A mostani törvények ezt tiltják, azonban annyi engedményt mégis tettek, hogy az ilyen gyermeket oda lehet ajándékozni bárkinek, de a falut el kell hagynia. Mert — úgymond — a benne lakozó szellem csak a szülőföldjére hozna szerencsétlenséget és csapásokat, máshol ártalmatlan ... Persze, kérdés, hogy milyen ember a varázsló, s azt Stephanus sem tagadta, hogy a módosabb anya egy bárányért vagy egy kecskegidáért megválthatja nyolcadik gyermekét ... A szegényebb pedig kénytelen alávetnie magát és gyermekét a könyörtelen hagyománynak. A moszkvai kongresszus előtt Az elmúlt év végén járt hazánkban Natália Berezsnova, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség titkára éppen a Moszkvában idén júniusban megtartandó nagy esemény, a Nők IX. Világkongresszusa előkészületeinek ügyében. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg: Milyen visszhangot váltott ki világszerte a Világkongresszus összehívása? Minden világrészről beleegyező válaszok érkeztek. A legtöbb országban — mint Kanadában, az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Japánban, Dániában, Angolában, Mozambikban — már működnek is az előkészítő bizottságok, amelyek a különböző célkitűzésű szervezeteket összesítik. Természetes, hogy valamennyi szervezet nem képviselteti magát, de számításunk szerint sok olyan jelentős egyéniség is részt vesz a tanácskozáson, aki a rendkívül nehéz körülmények között is kitartóan harcol a békéért és a nemzetek közti barátságért. A jelzések tehát arra ' engednek következtetni, hogy a kongresszus komoly szerepet játszik a világ nőmozgalmában. Miként körvonalazódik az elképzelés a kongresszusi tanácskozás tartalmát illetően? A kongresszus programja mindmáig számos regionális tanácskozás tárgya. Az NDN kezdeményezésein számos olyan szervezet is részt vesz, amely nem szerepel tagjaink sorában. De örülünk neki, mivel célunk, hogy Moszkvában a világ nőmozgalmának minél több képviselője találkozhasson. A kongresszus mintegy kapcsolódva az ENSZ évtizedéhez figyelmét az előző világkongresszus dokumentumainak teljesítésére és a nairobi záróanyag — A nők fejlődésének távlati lehetőségei 2000-ig — ellenőrzésére összpontosítja. A tulajdonképpeni tanácskozás tíz központban és nyolc bizottságban folyik majd. Megtárgyalásra kerül itt a nők egyenjogúsága kérdésének sokféle változata, mint a műveltség, szakképzés, részvétel a fejlődésben, a nemzeti felszabadító mozgalomban, a vidéki és városi nők számos sajátos kérdése. Az előkészületek során több szervezet fejezte ki igényét az iránt, hogy külön tárgyalás témáját képezze a leszerelés gazdasági oldala és az atommentes övezetek létesítésének kérdése. Más szervezetek viszont azt kifogásolták, hogy túlpolitizáljuk a kongresszust, hogy több figyelmet fordítanánk az olyan, nőket érintő kérdésekre, mint az egészségügyi gondoskodás, a válás, a terhességmegszakításra való jog. Mi ezeket a kéréseket természetesen nem utasítjuk el, viszont nem téveszthetjük szem elől a legfontosabbat: feloldani az emberiséget az atomháborútól való félelem alól. Az eddigi előkészület ismeretei általában azt mutatják, hogy a nők felismerik: egyenjogúságuk, jobb gazdasági és társadalmi helyzetük javulása a leszereléstől, a háborús hajsza megszüntetésétől függ. Milyen feladat hárul az előkészítési munkálatokban a szocialista országok nőszervezeteire? A kongresszus sikere nem kis mértékben az ö helytállásukon múlik. A figyelem középpontjába kerülnek azért, hogy miként oldottuk meg mi a szocialista országokban a nőket érintő problémákat. Helyzetképet nyújtunk a résztvevőknek a Nö és a szocializmus elnevezésű bizottságban, ahol tapasztalatainkról tájékoztatjuk az érdeklődőket. A kapitalista országokból érkezőkre rendkívüli hatást gyakorol, hogy nálunk nem jelent problémát egy nőnek tovább képeznie magát, nem jelent problémát a munka, az egészségügyi gondoskodás, a szociális biztonság, hogy nálunk nincsenek hajléktalanok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Nyíltan szólunk majd gondjainkról is, amelyek ugyan másfélék, mint a kapitalista vagy a fejlődő országokban élő nőkéi, mégsem hanyagolhatjuk el ezeket. Gondolok itt a nők túlterheltségére, és azokra a hiányosságokra, amelyek nemegyszer állják útját képességeik teljes kibontakozásának. A szovjet nők és a Szovjet Nötanács nevében elmondhatom, hogy felkészülten várjuk vendégeinket és megteszünk mindent annak érdekében, hogy a világ nőmozgalmának valamennyi képviselője jól érezze magát nálunk s minél több alkalma nyíljon megismerni a szovjet nők életét. Szeretném még hozzátenni, hogy teljes mértékben támaszkodni fogunk azokra a gazdag tapasztalatokra, melyeket a csehszlovák nők mint az ezerkilencszáznyolcvanegyben lezajlott Világkongresszus vendéglátói átadtak nekünk. D. B. (nŐ9)
