Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
POSTALÁDÁNKBÓL Munka közben (A szerző felvételei) Az aranybrigád és Adler Magdaléna .civilben " Már tíz éwel ezelőtt az ezüstfokozatnál tartott az a szocialista brigád, mellyel annak idején megismerkedtem a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) körzeti egészségügyi intézet laboratóriumi részlegén. Akkor ugyanúgy, mint ma, egyedüliek voltak a járásban, akik az egészségügyben elérték ezt a minősítést. Akkor a laboratórium s egyben a szocialista brigád vezetője dr. Gyimesi György volt. És ha tíz év nem is számit az ember életében „nagy időnek", vannak dolgok, melyek ilyen vagy olyan formán mégis hoznak némi változást. Hogy mi történt az említett kollektíván belül, ez adta apropóját annak, hogy újból felkeressük régi ismerőseinket. A kollektíva létszáma tulajdonképpen nem változott. Változott viszont a brigádvezetö, ugyanis közben Gyimesi doktort kinevezték igazgató-főorvossá, s a laboratórium élén Kúsek doktor áll, aki szintén támogatója a mozgalomnak. A brigád élére Kiss Lászlóné került, aki már harminc éve dolgozik e munkakörben. Közben nyugdíjba ment „Magda néni", azaz Adler Magdaléna, a kollektíva köztiszteletben álló tagja, aki harminc évnél is többet töltött az egészségügy szolgálatában. De özv. Pokol Gyuláné a maga huszonegy munkás évével, vagy Juhász Árpádné a maga 19 esztendejével sem tartozik az újonc munkaerők közé. Miklovics Mariánné pedig tizennégy éve tartó munkaidejével az „aranybrigád" legfiatalabb tagja. Ők hatan aranyérmesek, közülük négyen ma is a „labiban" dolgoznak. A kollektíva további öt tagja az ezüst-, három pedig a bronzfokozat büszke tulajdonosa. A létszám annyit változott az eltelt tíz év alatt, hogy a „régiek" közé két új munkaerő jött. Hárman továbbképző tanfolyamon növelték szakmai képesítésüket. A tizenhat fő közül egyetlen férfi a részlegvezető orvos, a többiek nők, anyák, mindennapi gondokkal, örömökkel. A brigádvezetö, Kiss Lászlóné megkapta az ágazati minisztérium „Az egészségügy példás dolgozója" kitüntetését, illetve az ágazati Központi Szakszervezeti Tanács bronzérmét s ő az üzemi szakszervezet alelnöke is. A kórház hatvantagú ifjúsági szervezete élén szintén egy brigádtag áll, Miklovics Mariánné, aki a közelmúltban vette át a SZISZ Központi Bizottságától az aktiv munkáért járó oklevelet. Ö a „labi" ifjúsági kollektívájának vezetője is. De a másik két „aranytag" sem marad el mögöttük: özv. Pokolné a berendezések, műszerek „mindenese", Juhászné az agitációs-propagációs munka területén jeleskedik. A szocialista kötelezettségvállalások skálája sokrétű. Az eszmei-politikai nevelésben való részvételtől, a szakmai továbbképzésen, gyógynövénygyüjtésen, önként vállalt társadalmi munkán keresztül a tömegsportig sok minden megtalálható benne. Épp e gazdag brigádtevékenységért kapta három évvel ezelőtt az aranyfokozatot dr. Gyimesi György, Adler Magdaléna, Kiss Lászlóné, özv. Pokol Gyuláné, Juhász Árpádné és Miklovics Mariánné. A kötelezettségvállalások teljesítésével nincs baj, mert amint mondják, „ha szól a brigádvezetö", senki sem keres kibúvót. Egyik erényük éppen ez. Ez a közösségi szellem, hisz maga a laboratóriumi munka is csapatmunka, ahol egy-egy vizsgálati anyag a legtöbbjük kezén keresztülmegy. Mindenki pontos, szakszerű munkája egyaránt fontos, mely alapul szolgál ahhoz, hogy az orvos pontosan felállítsa a beteg diagnózisát. S mindezt naponta végzik a mi állandó zsörtölődésünk, türelmetlenségünk közepette, ráadásul rég idejét múlt, elavult műszerekkel, berendezésekkel, eszközökkel. Egyhangúlag mondják, hogy a műszaki lemaradást nagyon megérzik, mert közben a betegek száma állandóan növekszik, és az intenzív osztályon, mely közben létesült, a hiányzó, olykor alapmüszerek nélkül nehezen teljesíthetők a feladatok. Ha lépést akarnak tartani az egészségügy fejlődésével, sürgősen ki kell cserélni az elavult műszereket, berendezéseket. Ezt egyébként így látja az igazgató is. Beszélgetésünk során tapasztaltam, hogy jó, egymással szemben megértő légkör van a laborban. Adler Magdaléna, a „veterán", akit találkozásunkra szintén meghívtak, elmondta: — Nagyon figyelmesek és aranyosak a lányok. Képzelje, amikor annak idején egy ízben kórházi kezelésen voltam, az almát hámozva hozták tányéron az ágyamhoz! Egyébként ma is gyakran eljárok közéjük egy kis beszélgetésre. Ránk mindig a közösségi szellem volt a jellemző. Mindig többet dolgoztunk, mint beszéltünk. Az előbbieket Kiss Lászlóné is megerősíti: — Harminc éve dolgozom ezen a munkahelyen, ebben a kollektívában, de ha néhanapján — hisz minden munkahelyen adódnak problémák — a feszültség a tetőfokára hág, s azt mondjuk, hogy „én ezt itt hagyom", soha nem gondoljuk komolyan. Ezt az itt eltöltött évek bizonyítják. — A lényeg az, hogy köztünk a megértés valóban példamutató — fűzi hozzá Juhász Árpádné. — Közösen veszünk részt minden rendezvényen, tömegszervezeti munkában. S ha olykor-olykor időnkből futja, közös családi összejöveteleket is tartunk. Mindezt legjobban a magára maradt Pokol Gyuláné igazolja : — Nagyon jó a kollektívánk: Én ezt külön is értékelem, mivel nemegyszer el kell látnom a férfimunkát, teendőket is fiaim körül. Még egyszer sem történt meg, hogy személyes ügyeim intézése elé akadályt gördítettek Szakközépiskolában tanító magyar és történelem szakos pedagógusok gyakori panasza, hogy az ő tantárgyuknak nincs becsületje az iskolájukban. A szaktantárgyakat oktató kollégák a szakma elsajátítását tartják fontosnak, és ezt sulykolják a diákokba is. A gyerekeknek meg sem az idejükből, sem az érdeklődésükből nem futja, hogy a nem érettségi tantárgyakkal is foglalkozzanak kicsit bővebben. Az a magyar vagy történelem szakos pedagógus persze, aki mégsem olyan egykönnyen adja meg magát a közönynek, csak kitalál valamit, hogy felkeltse szeretett tárgya iránt az érdeklődést. Például szövetkezik a könyvtárral. és úgymond, rendhagyó irodalom- ill. történelemórákat tart, vendégeket hív, kötetlen beszélgetéseket, klubdélutánokat szervez. Majd csak eljönnek a fiatalok! El is jönnek, hogy Zalabai Zsigmond íróval. Bödők Zsigmond csillagásszal találkozhassanak. hogy értő vezetés mellett járhassák végig volna. Sőt, ilyenkor vállalják a munkát is helyettem. Az „arany-tagok" legfiatalabbja, Miklovics Mariánné így beszél a kezdetekről. — Magda nénire úgy emlékszem, hogy nagyon szigorú, következetes volt. Hogy erre szükség volt, ennek eredményét ma látom. Lehet, ha annak idején nem lett volna ilyen szigorú, ma nem lennék itt. Mind szakma, mind emberség terén sokat tanultam tőle. S bár a „labi" a biokémiai és hematológiai részre tagolódik, a munkatársak közt nincs különbség, ha kell mindenki mindenes. Hogy az egészségünkről gondoskodó királyhelmeci kórház dolgozóinak felelősségteljes munkájuk mellett a szocialista brigádmozgalomba való bekapcsolódásra is van ereje és ideje, ezt a további osztályokon dolgozó brigádkollektívák is bizonyítják. A nőgyógyászati osztályon ezüstfokozat tulajdonosa a brigád, a sebészeti osztályon az „ezüstre várnak", a gyermekosztályon pedig a „bronzfokozatosok" vannak. Mindez persze a kórház vezetőinek példamutató eszmei-politikai munkájáról is tanúskodik. Deregnyői Varga László a Csallóköz műemlékeit és hagyományos népi kultúrájának maradványait. Vagy akár csak azért is. hogy együtt elemezzenek végig egy versek olyan eszközök segítségével, vagy olyan megközelítésben, amilyenre a tanítási órán nem futja sem az időből, sem az erőből. Nos. egy ilyen rendhagyó irodalomórán vettünk részt a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Könyvtárban. Bordásné Molnár Ilona irodalmi klubja a szerdahelyi középiskolások, de leginkább a mezőgazdasági szakközépiskolások számára, már második éve nyitja meg rendszeresen havonta az ajtaját a könyvtárban. Lehet társalkodni. verset olvasni, elemezni, kultúránkról, hagyományainkról beszélgetni, találkozni írókkal, csillagásszal akár. Mindent lehet, ami a jobb értést, a megértést segíti, ami az emberségesebb hozzáálláshoz vezetheti a nyiladozó lelkeket.-sza-Nemcsak gimnazistáknak (nőé)
