Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
lönben is, ő sem kapta, hanem a saját pénzén vette — mondta egy másik anyuka. — Igen, ez igy igaz, a nővérek és az orvosok is gyakran kénytelenek saját pénzükön toalettszereket vásárolni, mert az a mennyiség, amit kapunk, nem elég. Két hónapra 23 ember, plusz két fő az éjszakai ügyeletén 30 darab szappant és 40 tekercs toalettpapírt kap. Világos, hogy egy szappan két hónapra egy személynek nem elegendő. Akárhogy kellene, ebből a mennyiségből nem jut a vécékbe — mondta Zelmíra Suchanová. A felnöttosztályokon az illemhelyekre jobb be nem menni, mert... A bűz, a többhónapos (netán éves) kosz, az összetört vécé- és mosdókagylók leírhatatlanok. A fogászati osztályon vécé ugyan van, de mosdó nincs. (Itt nem kell kezet mosni?!) Olyan szűkösek a mellékhelyiségek, hogy nincs is hová felszerelni... Dr. Miroslav Martini, a rozsnyói járási egészségügyi intézet igazgatóhelyettese a látottakhoz nem sokat tehet hozzá. Legfeljebb az okokat tárhatja elénk, s reménykedését. — Orvosi rendelőink rossz állagú, régi épületekben, szétszórtan, a város több pontján vannak. Annyira rossz házakban, hogy rendet tartani sem kicsiség bennük, átépítésről, felújításról pedig szó sem lehet. .. Mindent megold majd az új épület, az új rozsnyói kórház, de amíg az el nem készül, nem lesz változás. És milyen nehéz takarítónőket, méghozzá jókat, találni! Ez is szinte lehetetlen. A munkájukat pedig nem érdemes bírálni. Ami a toalettcikkeket illeti, tény, hogy mindenütt kellene lenni elegendőnek, de a rendelőintézetek költségvetése is véges összeg, és sokfelé kell osztani... Az elosztás, persze ellenőrizhető, és fogjuk is ellenőrizni. S az igazat bevallva, nem tudtam, hogy a betegek részére kijelölt illemhelyekbe, mosdókba nem tesznek toalettpapírt, szappant, törülközőt. Majd intézkedem, hogy rendszeresen tegyenek, de a véleményem az, hogy ezek egy-kettőre eltűnnek majd onnan ... Nagykaposon (Vel'ké Kapusany) és Királyhelmecen (Kráfovsky Chlmec) már igazán meg sem lepődtünk azon, amit láttunk. Nagykaposi tapasztalataink semmivel sem lettek jobbak, mint a rozsnyóiak. A rendelőintézet itt két épületben van, s az egyik roszszabb, mint a másik. Az „örökségbe kapott” felvonulási épület (fabarakk) se kintről, se bentről nem hasonlít egészségügyi intézetre. A várótermek dermesztőek, a falak — méghozzá váltakozva — sötétzöld, barna, sárga színűre mázolva, fehér sehol. A már sehol sem használatos, ütött-kopott fapadok és közönséges kerti falócák sem keltik azt a benyomást, hogy itt gyógyítanak, itt minden az emberért van. Találgatjuk, a sok egyforma ajtó közül melyik az illemhelyé. Végül az egyik nővér segít, kulcsot hoz, és nyitja a sok ajtó egyikét. Ha a beteg netán hasznaim szeretné az illemhelyet, előbb a kulcsot kell felkutatnia, majd a vécét... Mindkét épületben csupán egy-egy vécé használható. Ha a földszinten lévő éppen jó, akkor az emeleti biztosan rossz, és zárva van. Persze a „jó" vécében sincs minden rendben. A vízcsapokat állítólag folyton ellopják, és hiába szerelnének föl újakat, újra ellopnák ... Hogy kik? Állítólag a betegek ... Azok a csapok, amelyeket még nem loptak el, vagy nem nyithatók, vagy nem zárhatók tökéletesen. A királyhelmeci rendelők várótermei — csekélyke túlzással — zsúfoltak, mint a nagyvárosi autóbuszok. És bizonyára itt is inkább azt tanácsolják egymásnak a betegek, hogy bírják ki hazáig. A valaha fehér vécékagyló arról árulkodott, hogy nem nagyon törődnek a tisztításával. Hogy itt mikor takaríthattak, azt csupán találgathattuk ... Egy éve, vagy talán régebben? Természetesen: toalettpapírt, szappant, kéztörlőt sehol sem találtunk. — Mindkét városban rossz, nem megfelelő körülmények között dolgoznak orvosaink. Igaz, ez még nem ok arra, hogy rend, tisztaság ne legyen, de ez is befolyásolja, hogy van-e. Végleges megoldás csak akkor lesz, ha Királyhelmecen felépül az új rendelőintézet, ahol mind a körzeti, mind a szakorvosok megfelelő helyet kapnak majd. A tervek már elkészültek, az építkezés is hamarosan elkezdődik — mondta a királyhelmeci kórház és rendelőintézet igazgatója, dr. Gyimesi György. Végezetül és tanulságul: úgy látszik, az egészségügyben is minden mindennel összefügg. Rozsnyón sürgetően kell az új kórház, melynek építése már időtlen idők óta húzódik, s ugyancsak kell az egészségügyi és gyógyászati szempontoknak megfelelően tervezett épület Nagykaposon és Királyhelmecen is, mert ehhez — ezekhez a gondokhoz — mérten valóban részletkérdés, hogy van-e toalettpapír, szappan, törülköző, mosdó az orvosi rendelők mellékhelyiségeiben, s az is, hogy ezeket valóban lopják-e, vagy csak — merthogy „fogyóeszközök” — elhasználják... Mielőtt nyomdába adtuk volna ezt az írást, még egyszer megnéztük, mi újság Tornán és Szepsiben (Moldava nad Bodvou). Azt tapasztaltuk, van minden illemhelyen toalettpapír, a mosdókban szappan, törülköző ... Előfordulhat, hogy azóta valaki valahonnan ellopott egy szappant, egy tekercs toalettpapírt, egy törülközőt, de az is, hogy nem tűnt el semmi. Mert sem a vélt, sem a valós rossz tapasztalat nem indokolja, hogy meg •se próbáljuk megtenni azt, ami alapvető kötelességünk és érdekünk is. MILICKY JOLÁN Utazunk, utazgatunk... Rövidebb, hosszabb távolságra szinte naponta. És naponta bosszankodunk kisebb-nagyobb hiányosságok, hanyagságok miatt. Csak azért, mert valaki felelőtlenül végzi munkáját, nem teljesíti kötelességét. Elromlik a kedvünk, figyelmetlenek. idegesek leszünk, ami pedig a mi munkánkban is tükröződik. így megy ez körbe, megállás nélkül. Ahelyett, hogy éppen az ellenkezője történne, kellemes hangulatot, megelégedést teremtenénk magunk körül, kénytelenek vagyunk a panaszkönyvet kérni. Ha a valóságban nem is. legalább gondolatban. Meddig várjunk még? A baj ott kezdődik, hogy egyszerűen elvették tőlünk az esti kisegítő autóbuszjáratot. Kettő helyett most már csak egy autóbusz jár, pedig néha a két járat is kevés volt. Ez az egy rendszeresen késik, mindig túlzsúfolt. Az egyik nap vonattal utaztunk a hetényi (Chotin) vasútállomásig, onnan busszal akartunk tovább menni. Hideg eső szemerkélt, mi egyre türelmetlenebbül vártuk az autóbuszt, amely csak nem akart megérkezni. Hosszú késés után végre megjött. De hogyan! A sofőr ugyan kinyitotta a hátsó ajtót is, de itt már a lépcsőkön is lógtak az emberek, alig tudtunk föltolakodni. Úgy álltunk ott egészen hazáig, mint aki merevgörcsöt kapott A komáromi (Komárno) Autóközlekedési Vállalat vezetői ismerik ezt a helyzetet, mégsem tesznek semmit. Még gondolni is rossz arra, mi történne, ha az utasokkal túlterhelt autóbuszt — a túlterhelés következtében — baleset érné ... Ki vállalná magára a felelősséget? Lehet, hogy a kirándulók szállítása kifizetődőbb a vállalatnál, mint a munkásbuszjárat, de kérdem én: az egésznapos munkája után haza siető munkás nem érdemli meg a kényelmes, biztonságos utazást? Pintér Attila Alsópéter (Dolny Peter) Ki adja az információt? Rozsnyón (Roznava) az autóbuszra várakozva figyelmesen olvasgattam a hatalmas, kézzel írott menetrendet. Rövid idő múlva a menetrend szerint megérkezett a Nyitra—Kassa (Nitra—Kosice) útvonalon közlekedő távolsági busz. Hárman akartunk felszállni rá. Szepsibe (Moldava nad Bodvou) utazni vele. De a vezető kijelentette: „Oda nem megy". „Miért? Hiszen a táblán az van kiírva, hogy oda is megy" — bátorkodom megkérdezni. Ám a sofőr durván rám förmedt: „Engem nem érdekel, mi van a táblára Írva'"Bezzeg engem érdekelt, miért nem érdekli öt. Megkerestem hát a palánk mögött lévő irodát, ahol a tenyérnyi előszobában megtaláltam az Informátor tábla alatt a becsukott és bemázolt ablakot A szomszéd helyiségben, a Pénztár feliratú ablaknál egy autóbusz-vezető számolt el bevételével a pénztárosnönek. Mély lélegzetet vettem és bátorkodtam feltenni a kérdést: „Kérem szépen, hol kaphatnék információi?"A. sofőr hátrafordult és tömören válaszolt: „Ott vagy itt". Nagyszerű, választani is lehet, gondoltam magamban. Beléptem hát a másik helyiségbe, ahol a falon nyomtatott menetrend függött, amelyet böngészni kezdtem tüstént. Meg is találtam amit kerestem: 11,15 — Moldava. Amikor a pénztárosnő végzett az elszámoltatással, megkérdeztem tőle, miért nem megy be a Nyitráról érkező autóbusz Szepsibe, ha a táblán ez fel van tüntetve, és itt, a nyomtatott menetrenden is ugyanez áll? Meglepetésemre készséges és udvarias volt. Nem kell neki bemennie Szepsibe. Igaz, az előző évi menetrend szerint még bejártak, de most már nem. A menetrendbe hiba csúszott, dehát az előfordulhat. Igaz. De ez a hiba hány embernek okózott bosszúságot, tette kellemetlenné a napját? Lehet, csak éppen azon múlott, hogy az a készséges fiatalasszony elfelejtette kijavítani a hibát. Mert ha ezen az áll, hogy az autóbusz nem megy Szepsibe, nem kell rá várakoznunk, nem kell kérdésünkkel a sofőrt bosszantani és végül a fiatalasszonyt sem kell megkérdeznünk. Lám, néha milyen csekélységen múlik sok-sok ember közérzete ... Győri Sarolta Szepsi Pro és kontra Egyórás késéssel érkezem autóbuszunkkal a stúrovói állomásra, hogy innen folytassam tovább utamat Zselizre (Zeliezovce). Ismerőseim szerint a vonatom 15 óra körül megy. A jegykiadótól szeretném megkérdezni, hányadik vágányról indul a vonat. Félvállról válaszol: „Nézze meg, ki van írva!". Mit tehetek? Rááldozom azt a pár percet, még azon az áron is. ha közben elmegy a vonatom. Szerencsémre van még 8 percem az indulásig. Elég ez egy kávé felhörpintésére is. Rohanok hát az állomás büféjébe, megiszom a kávét. Majd ismét sorba állok, kérek egy pohár vizet, hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót a kezdődő migrénem ellen. A szőke kiszolgálónő egy pohár dzsúszt tol elém. „Én csak vizet kértem" — bátorkodom megjegyezni. „Fogyassza egészséggel!" — volt a válasza, s látva, hogy mindjárt indul a vonatom, még az aprópénzt sem hagyta elökotorni a táskámból. A vonaton aztán gondolkodni kezdek. Ha a jegykezelő megmondta volna, hogy a 3-as vágányról indul a vonatom, szívességet tett volna nekem. E helyett csupán idegességet, bosszúságot szerzett. A büfésnö viszont kedves és gyors volt, mintha megérezte volna, hogy most ebben a pillanatban semmire sem vágyok jobban, mint a kávéra és a szép szóra. Figyelmessége megörvendeztetett. De vajon miért nem volt ilyen figyelmes és kedves a jegykiadó is? Hovan Mária (női)
