Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-03 / 6. szám
KUCKÓ INDONÉZIAI MESÉK Színi ma Szidaja hercegnő Volt egyszer egy király, annak meg egy gyönyörű szép lánya: Színi ma Szidaja hercegnő. A hercegnő olyan csodálatosan szép volt, hogy a király kénytelen volt elrejteni, nehogy elrabolják. Építtetett hát egy magas torony tetejére egy szobácskát. oda záratta a lányát két társalkodónőjével együtt. Az egyiket Manuru-telának. a másikat Manuru-dének hívták. De hiába rejtette, hiába záratta el a király Színi nta Szidaja hercegnőt. Szi Kuduru-Karanaj herceg mégis beleszeretett. Annyira szorongatta a szerelem a dali herceg szívét, hogy végre is nem tudott parancsolni magának. Éjnek idején felmászott a toronyba, hogy meglátogathassa szíve választottját. Nem vitt magával mást, csak* aranyhüvelyű drágaköves tőrét az övébe dugva. Amint felért, fel akarta az alvó hercegnőt ébreszteni, az álmából ébredő lány azonban azt hitte, hogy egyik társalkodónője ébresztgeti, s ráparancsolt, hogy maradjon csendben. A herceg azonban tovább ébresztgette. s közben véletlenül a tőr kicsúszott az övéből, és olyan szerencsétlenül esett le. hogy hegyével á hercegnő keblébe fúródott, és átütötte a szívét. Hiába kötözte be a herceg a sebet, hiába követett el mindent. Színi ma Szidaja már halott volt. Másnap eltemették a hercegnőt, szobácskájábán pedig megtalálták a herceg tőrének hüvelyét. A város minden tőrét belepróbálták a hüvelybe, egyik sem illett bele. míg végül a herceget is felkeresték, és — legnagyobb megdöbbenésükre — a herceg tőre beleillett. Halálra ítélték, kivégezték, és a hercegnő mellé temették. Megtartották a gyászszertartást. és a hetedik napon — soha ilyen csodát! — nevetést hallottak a sírból. Felnyitották a Sírt — hát uramfta. Színi ma Szidaja hercegnő élt. és szebb volt. mint valaha, Szi Kuduru-Karanaj herceg is a legjobb egészségnek örvendett. Örvendezve, nevetve léptek ki a sírból, és a királyi udvarban azonnal megkezdték az előkészületeket a lakodalmi ünnepségekre. Hét nap, hét éjjel tartott a zene, tánc. eszem-iszom. A majom és a teknős jó barátok voltak, és elhatározták, hogy kertet ültetnek, banánt termesztenek benne. Úgy is tettek, a kertet felosztották egymás között, hogy mindketten saját ízlésük szerint művelhessék. és tarthassák rendben. Napok, hónapok múltak el, a két állat minden reggel szorgalmasan járt a kertbe. Egy reggel a majom megkérdezte: — Nos, teknős barátom, hogy nőnek a banánfák? — Szépen fejlődnek — felelte a teknős. — Hát a tieid? — Az enyémek is szépen hajtanak — felelte a majom. Később a majom ismét megkérdezte: — Hogyan fejlődnek a banánfák? — Már jó magasak, szép leveleik vannak — felelte a teknős. — Hát a tieid? — Az én fáimon nincsenek levelek, csak a puszta törzs és az ágak — felelte a majom. A majom ugyanis levágta a leveleket, így fái csak senyvedtek. A teknős szépen gondozta a fákat, és várta a termést. Egy szép nap a majom kénytelen volt elismerni, hogy a fái elpusztultak. Ugyanekkor a teknős büszkén jelentette, hogy az ő banánja beért. A tigris tükörképe Volt a dzsungelben egy sózó, melyet az erdő minden vadja szíves örömest felkeresett. De egy idő óta még a közelébe se mertek menni, mert egy vén tigris ütötte fel a tanyáját arrafelé, s naponta megöli egyet közülük. Egy szép napon aztán Pelanduk. a törpeszarvas így szólt a tigrishez: — Kedves bátyám, én szívesen hozok neked naponta élelmet, ellátlak remek sültekkel, nem kell vadászattal fáradoznod! Tetszett a tigrisnek az ajánlat, összehívta hát Pelanduk az erdő vadjait, hogy megtanácskozza velük a dolgot. De az erdei vadak nagyon megrémültek a törpeszarvas vakmerőségétől, és nem mertek segítségére lenni. Csak Kuvis, a kis mókus vállalkozott nagy bátran, hogy elkíséri barátját a vén gyilkoshoz. A tigrishez érve. ígv szólt Pelanduk: — Nagyon szégyellem magam, kedves bátyám, de nem tudtam hozni neked semmit, mert az utat egy hatalmas, vén tigris ellenőrzi, és senkit át nem ereszt errefelé. Arról lehet felismerni, hogy egy kis mókus üldögél a fején. Amint ezt hallotta, felkapta a fejét a tigris, és így kiáltott: — Ejha! Akkor hát induljunk! Megkeressük és elkergetjük. Amint elindultak, a mókus nagy vigyázva a tigris fejére ugrott. így érkeztek, meg hárman a folyóhoz. A törpeszarvas a tigris vízi tükörképére mutatott; — Ha nem tudnál a fáidra felmászni a gyümölcsért, szívesen segítek. Én remekül tudok mászni — ajánlkozott a majom. Fel is mászott a teknős fáira, de csak a banánhéjat adogatta le a barátjának, a húsát mind befalta. A teknős nagyon mérges lett. Beleszúrt egy hegyes bambuszbotot a földbe az egyik fa alá. Mikor végül a majom éppen arról a fáról akart leugrani. így szólt hozzá: — Ne ott ugoij le! Ott éppen egy gödör van, tele szeméttel. Ugorj inkább ezen az oldalon. A majom, aki nagyon elégedett volt. mert sikerült teleennie magát banánnal, vidáman ugrott le, és felnyársalta magát a hegyes bambuszbottal. Meg is halt. így szüretelte le saját cselekedetei gyümölcsét. A majom banánt szüretel — Nézd csak! Ott van az a hatalmas vén tigris, akiről beszéltem. Amint ezt a tigris meghallotta, beleugrott a vízbe, saját tükörképét akarta szétmarcangolni. Meg is fulladt azon nyomban.
