Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-03 / 6. szám
Telihold volt, a kabócák muzsikáltak, a tücskök ciripeltek, volt sátor, amelyikben csend honolt, volt, amelyikből neszek szűrődtek ki, sóhajok ós lihegések. A romantikus lelkületű ember ilyen helyzetben verset Ima, Jankó tudomásul vette a nyári este szépségét de jobban érdekelte a gumicső, amellyel meg akarta öntözni a betont. A cső rövid volt. Akármit is csinált nem ért el a teraszig. De elhatározta, hogy öntözni fog, hát öntözött. Harminc vödör vizet ráöntött a friss betonra, éppen a harmincegyediket vitte, amikor alig tíz méternyire mellette, egy meztelen fiatal 2. varban van, s ezen egyáltalán nem csodálkozott. Jankó pedig sokféleképpen elképzelte az éjszaka hátralévő részét de hogy a szobájában két tizennyolc éves fruskát talál, éppen csak hogy felöltözve, nehogy azt mondhassák, hogy meztelenek, arra végképp nem számított. Stefan behúzta Jankót a fürdőszobába. — Beszólni akarok veled, Johnny. Már két órája itt vagyunk. Johnny... Tudod, hogy képzeltem! Eszembe se jutott, hogy te nem vagy itthon. Három üveg pezsgőt már bedobtunk. A szőke, a Kata, jobban tetszik, de a másikat már megpuhltottam. Nem akarózik elölről kezdeni. Egyikünk itt marad, a másikunk megy a természetbe. Érted, Johnny? A lány jól úszott Jankónak volt mit tennie, hogy tartsa vele a tempót. — Brr, fázom, melegíts meg egy kicsit Au, vigyázz, rettenetesen ég a hátam. Milyen nagy vagy, imádom a magas srácokat. Tudod mit a hálószobámban mindenütt tükör lesz... — Fázol még? — Már nem ... csókolj meg ... S most tegyük félre a józan észt, és éljük magunkat bele Johnny helyzetébe. Mit tettek volna önök az ő helyében? Ugyanazt amit ő. Kivilágos kivirradtig, pontosabban reggel ötig ölelte Katarina telhetetlen testét s tovább is ölelte volna, ha nem kezdenek a tóhoz szállingózni a horgászok ... Jankó apja kőműves volt. Ügyes kőműves. A kékre meszelt hosszú gazdaházakat 6 alakította át fürdőszobás sarok- és kockaházakká, s olyan akkurátusán, hogy más falvakból is odajártak - hozzá ötletekért. MaruSának is tetszett az új ház, hogyne tetszett volna. Emeletes. hét szoba, két fürdőszoba, a falak vörösfenyővel borítva, ahol csak lehetett De ezt már mind Jankó fejezte be egyedül. MaruSa éppen lefektette a gyerekeket a göngyölt húst már másodszor vette ki a hűtőszekrényből, de Janeőko sehol. Nem mintha isten tudja mennyire hiányozna neki, nélküle is elég a dolga. Éppen az ablakot akarta megmosni, de Jankó azt mondta, hogy pénteken biztosan hazajön. Este fél nyolc MILKA ZIMKOVÁ A férfiakról, avagy hogy is áll a dolog velünk, nőkkel lány rohant ki a sátorból, s utána egy meztelen fiatal férfi. Megfogta a lány vállát és megrázta. — A mindenit, Iveta, egészen zavarba hoztál. Én azt hittem, hogy még szűz vagy. — Te ütődött! Hát Danával mi volt? Na, mi? Azt mondta, hogy fantasztikus vagy az ágyban. A kis naiv! — Danát ne keverd ide, Iveta! Én a változatosság híve vagyok. S ha egyáltalán érdekei, férfi is vagyok, érted? — Hm, hm, hm, ezt nem is mondanám. darling. De ha úgy gondolod, hát vedd a hátizsákod, és kopj le. Eszedbe ne jusson visszajönni. Nemsokára foglalt lesz a sátor. Csaó! Jankó derékig megmosdott a tóban, kellemesen elfáradt. Senki sem volt a közelben, meztelenre vetkőzött és sokáig úszott. Tizenegy óra volt... Talán meg kellene néznie, hogy Stefan ... Csak úgy, hogy nem jön-e még haza ... már a turistaháznál volt. A kitárt ablakból messzire lehetett hallani a legújabb slágereket s a hangulatvilágításban érzékien vonaglottak a fiatal, barnára sült lányok. Alighanem bután nézne ki, ha most bemerine. Visszafordult. Az istenit... miért nem ment egyenesen Stefannal? De nem, jó, hogy nem ment. Reggel fél hatkor kelnie kell. — lágy üdvözölve, Johnny! — ugrott fei Stefan, amikor meghallotta, hogy Johnny az ajtót nyitja. — Hol jársz, ember. Legalább tíz órája várunk itt rád. — Jó estét Viera vagyok. — Csaó, Kata. — Jó estét Stefan megfigyelte, hogy Johnny za— Nem értem, s fel nem foghatom, mit akarsz tőlem, Stefan. — Az istenit ne haragíts, Johnny. Azt hittem férfi vagy. Sajnálom a Marydet, aligha van sok élvezetben része melletted ... Arról már beszéltünk, hogy milyen gyönyörű volt az este. Az éjszakáról meg beszélnünk sem kell. A kabócák és tücskök elhallgattak, mindenütt csend honolt A Halásztanya éppen zárt — ... Két hete tart a szabadságunk, Vinco, s két hete iszol, mint a gödény. És minden rendben volt. De ha én a szabadságom utolsó napján megiszom három borovicskát és megmondom az igazat az már nem tetszik ... Nem, Vinco, nem vagyok ostoba. Nehogy azt hidd ... Holnapután munkába állok, és kezdődik minden elölről. Miért akartál három gyereket, Vincko? — Gyerünk inkább a tóhoz, ott csend van. A barátod említette, hogy nős vagy. El sem hiszem. Megyek fürödni, te nem jössz? — Nem, én már fürödtem. — Segítenél lehúzni a cipzárat? A cipzár hosszú volt derékon akii ért. Könnyen nyitódott, de Jankó nehezen boldogult vele. S amikor Katarínka kecsesen leengedte kék virágos fehér pamutruháját és ott állt bugyiban, felül semmiben, Jankó még idegesebb lett. — Borzasztóan szeretek meztelenül fürödni... vigyázz a ruhámra! j... azt hittem, férfi vagy. Johnny...) A farmernadrágjából kiestek a kulcsok, meg valami apró, amikor levetette. — Tudsz háton úszni? — Tudok, de jobban szeretek igy. SZILVA JÓZSEF rajza (nő 14)
