Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
• -7c ; -húztunk, s én voltam a nyertes. Ugye, nagyszerű? Boldogan feszítette ki a mellét. — No gyerünk. Nem maradhatok soká Ti pedig gyertek vissza, és segítsetek nekem választani. Körültáncolta őket, hol egyikhez hol másikhoz szaladt, s visszaterelte a játékosztályra. Amerre mentek, a sok vásárló megállt, rájuk bámult, s elejtette a csomagjait csodálkozásában. — Hogy fázhat ez a gyerek! Mi is járhat az ilyen szülök eszében! — mondták az anyák, hirtelen szelídre, gyöngére vált hangon. P. L. Travers meg nem állt egy pillanatra sem, s olyan könnyű, kénesö-lépésekkel járt. mintha most is az égen ragyogna. Mary. Jane meg Michael a szemüket sem tudták levenni róla, amint egyiktől a másikhoz szökkent, hogy tanácsukat kérje. — Aztán itt van Alcione. Nehéz kérdés. Csöndes, mélázó teremtés, és úgy tesz, mintha sohasem kellene neki semmi. Talán könnyvet vegyünk. Mary? Micsoda család ez itt — a Svájci Robinsonok? Azt hiszem, ez tetszeni fog neki. Ha nem. akkor is nézegetheti a képeket. Csomagolja be! Karácsonyi — Igazán — mondták az apák —, ilyesmit nem volna szabad megengedni. Ezt kiírom az újságba! — s a hangjuk idegenszerüen nyerssé, csikorgássá vált. Különösen viselkedtek a bolti örök is. Amikor a kis csapat elhaladt mellettük, úgy hajoltak meg Maja előtt, mintha királynő lett volna. De sem Jane, sem Michael, sem Mary, sem Maja nem látott, nem hallott semmi különöset. Túlságosan elfoglalta őket különös kalandjuk. — Itt vagyunk! — kiáltott fel Maja, amint belibbent a játékosztályra. — No, mit válasszunk? vásárlás § Egy segéd összerezzent, s mély tisztelettel meghajolt, amint megpillantotta. — Szerelnék valamit mindegyik nővéremnek: hatan vagyunk összesen. Kérem, segítsen nekem — mondta Maja, és rámosolygott. — Készségesen, nagysád — mondta udvariasan a segéd. — Először is nénémnek — mondta Maja. — Ő nagyon házias. Mit szólna ehhez a kistiizhelyhez ezüstserpenyőkkel? Igen, ez jó lesz. Meg ezt a csíkos nyelű seprűt is megveszem. Annyi bajunk van a csillagporral — örülni fog, ha ezzel söpörgetheti. A segéd elkezdte színes papírba csomagolni a holmikat. — Na, most Taigetának. Az szeret táncolni. Mit gondolsz, Jane, jó volna neki egy ugrókötél? Kérem, gondosan kötözze össze — szólt a segédhez. — Nagyon messzire viszem. Tovább röpködött a játékok között. Odanyújtotta a könyvet a segédnek. — Hogy Celenónak mi kell, azt tudom — folytatta. — Egy karika. Napközben végigketgetheti az égen, éjszaka pedig körben forgathatja maga körül. Ez a piros-kék színű tetszeni fog neki. A segéd újra meghajolt, s kezdte becsomagolni a karikát. — No, most már csak a két kicsike van hátra. Mit ajánlanál Steropé számára, Michael? — Talán egy csigát — mondta Michael komolyan fontolgatva a kérdést. — Búgócsigát? Nagyszerű gondolat! Örülni fog, ha elnézheti, amint búgva végigforog az égen. S mit ajánlanál Meropének, a kisbabának. Jane? — Johnnak és Barbarának — mondta félénken Jatté — kis gumikacsái vannak. Maja felsikkantott gyönyörűségében, s nagyot ugrott. — Ó, milyen okos vagy te, Jane! Erre sohasem gondoltam volna. Kérek Meropénak egy gumikacsát: kék legyen és sárga a szeme. A segéd összekötözte a csomagokat. Maja pedig körülötte szaladgált, segített a papírt összehajtani, s megrángatta a zsinegei, hogv lássa, erősen össze van-e kötve.' — fő! van — mondta végül. — Nem szeretnék ám semmit elpotyogtatni. Michael, aki megjelenése pillanatától fogva állandóan rábámult, most megfordult. és félhangon odasúgta Marynek: — De hiszen nincs erszény nála. Ki fizeti meg ezt a sok játékot? — Az nem a te dolgod — horkant rá Mary. — És sugdosódni különben is illetlenség. — Azzal buzgón kotorászni kezdett a zsebében. — Mit mondtál?, — kérdezte Maja csodálkozástól kerekre nyílt szemmel. — Fizetni ? Senki sem fizet. Itt nem fizetnek semmiért, ugye? Ragyogó tekintetét a segéd felé fordította. — Egy pennyt se, nagysád — jelentette ki a segéd udvariasan, azzal kezébe adta a csomagokat, s újra meghajolt. — Gondoltam is. hogy nem. Látod — mondta Michaelltoz fordulva —, az egész karácsonyban az a fontos, hogy ajándékot adjon az ember. Különben mivel is fizetnénk? Nekünk nincs pénzünk odafönn. — És felkacagott erre a puszta gondolatra is. — No. most menjünk el — folytatta, s kawn fogta Michaeli. — Mindnyájunknak haza kell menni. Későre jár az idő, s hallottam, amikor anyátok azt mondta, hogy uzsonnára otthon legyetek. Mellesleg, nekem is vissza kell mennem. Gyertek! Benedek Marcell fordítása (nŐ33)
