Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
és meghatározó a gyermekeink jövője, erkölcsi, érzelmi élete szempontjából a folyamatos szülői jelenlét. Az aktiv odafigyelés. Az, hogy érezhetik, velük vagyunk. És három gyerekkel mindig van mit tenni-venni... Mindig a három gyereket tartottam optimálisnak. Az, ugye, nyilvánvaló, hogy egykét kimondottan káros vállalni, mert biztos, hogy az egyke árvának érzi magát az életben. A kérdés tehát az, kettőt vagy több gyereket? Két gyerek között törvényszerűen nagy a feszültség, s ezt még az sem vezeti le. ha a szülök mint pár, példát mutatnak nekik tapintatból, türelemből, engedékenységből. Két testvér között csak a harmadik semlegesíti a feszültséget. Áltatja magát az a szülő, aki azzal érvel, hogy ő vagy a felesége pótolhatja gyermeke meg nem született testvérét. Élhetnek a legfölfokozottabb bizalmasságban, a szülő képtelen pótolni a testvért. Ismerek néhány többgyerekes családot, és egykéset is. persze. Az az érzésem, ahol több a gyerek, ott közösségibb szellemben nőnek föl. aktív bennük a részvét, a szolidaritás, az önzetlenség. A többgyerekes család olyan magatartásformák elsajátítását kínálja, amelyek később nemcsak Bánó Miklóssal Kassa (KoSice) főutcáján, a Smer színházi stúdió bejárati kapujánál van találkám. Városban nem nagyon ajánlatos egyedül sétálgatni sötétben, hát még esti előadásra engedni egy tizenhárom éves gyereketl Gergely pedig, mint az itteni magyar iskolának egykori karénekese, osztálytársaival operába ment. Amíg ő odabent ámul, édesapjával a Kis Mukkhoz címzett presszóban teázunk. Energikus, ugyanakkor megértő ember benyomását kelti. Prágában, a Károly Egyetem matematika-fizika karán szerzett diplomát; kandidátusi munkáját magfizikából írta, 1981-ben. Nikola akkor nyolcadik, Gergely hetedik, Balázs negyedik évében járt. Felesége naponta bejárt fogorvosi rendelőjébe; egyiküknek sem lehetett könnyű. Mára a Szlovák Tudományos Akadémia kassai fizikai kísérleti intézetének önálló tudományos munkatársa. A biofizikai laboratóriumban a molekulák életjelenségeinek tanulmányozásával foglalkozik, konkrétabban: molekuláris biofizikával. Jelenleg a membránok és bizonyos fehérjék tulajdonságait vizsgálja. A területen járatlan lelket nyomban eltölti a kíváncsiság, vajon a gyakorlatban hol kamatoztathatók e kutatások eredményei? Az orvostudományban és a gyógyszerkutatásban bizonyosan, ám az alapkutatásokkal akként áll a tudomány, mint Curie asszony a radioaktivitással, vagy Faraday úr az elektromossággal. Ök sem tudhatták előre, fölfedezésük mi mindenre lesz alkalmazható. Erről az 1944-ben Lőcsén (Levoöa) született tudósról a honi magyar szellemi berkekben az járja, hogy családapának, tudósnak egyaránt gondos, előrelátó. Az egyikről most az beszél szótlanul, hogy Gergelyt képes volt behozni a színházba, holott neki nincsen jegye, a másikról meg az vall, hogy éppen a közelmúltban szabadalmaztatta azt a műszerét, amelyet differenciális diiatométemek keresztelt. A molekulák térfogatváltozása mérhető vele. Természetesen, szüntelenül figyeli a szakirodalmat, bizonyára nem véletlenül tagja a Prágában megjelenő tudományos-ismeretterjesztő lap, a Vesmlr szerkesztőbizottságának, ugyanakkor házi könyvtárukban a klasszikus és a kortárs magyar irodalom számottevő művei is megtalálhatók. Négyszobás lakásukban hatan élnek a Dargói-hősök lakótelepen, mert most éppen náluk lakik a bizonyos időközönként családjuk oltalmát élvező, fekvőbeteg anyósa is. A nagymama. Apaszerepben: BÁNÓ MIKLÓS fizikus — Azt hiszem, az ember majdani viszonyát a családjához gyermekkora határozza meg. Én ötéves koromig Komáromban (Komámo) éltem, csak 1949-ben költöztünk keletre, egy szlovák faluba. Öten voltunk testvérek, és szüléink nagyon sokat törődtek velünk. Szép, harmonikus házasságban éltek. Amit két egymással élő ember képes volt megtenni és megoldani, azt ők megtették és megoldották. Gyermekkoromban gyakran érezhettem, hogy szeretik egymást, és ez rendkívüli, máig tartó biztonságot adott. És értékrendet. Meg példát. Példát arra, hogyan kell családban élni, családot tartani. Olyan ez, amit gyermekfejjel nem tudatosít az ember, felnőttként viszont, visszanézve, látja: értékrendje összetevőit otthon csipedte össze, otthonról leste el, s őrzi magában. — Vagyis nem mindegy, a szülő miként viselkedik otthon. Munka után leereszt-e, mint egy elhasználódott, meglékelt gumicsónak, vagy a felszínen marad, helyes irányban tartva utasait — A pszichológusok azt mondják, a legfontosabb, hogy az ember megingathatatlan morális értékrenddel bírjon. Aki családja rovására munkáját helyezi előtérbe, vagy megfordítva, az mindkét területen adósa marad a kiegyensúlyozottságnak. Vagy ebbe, vagy abba az irányba, de állandó mulasztásképzete lesz. Számomra nagyon fontos a munkám, de ugyanolyan fontos a családom is. Nem állítom, hogy min-A dig mindenben megfelelek önmagam vagy a családtagok esetleges elvárásainak, hiszen tökéletes ember nincsen, de úgy gondolom, eddig sem a családomat, sem a munkahelyi teendőimet nem hanyagoltam el. Az biztos, nincsen időm mulatozásra, szórakozásra, kávéházakra. Mindig van egyéb tennivalóm, amit nem is bánok, hiszen tudom, gyermekeim tisztában vannak azzal, mennyire fontos, hogy édesapjuk a munkában is helytálljon. Ugyanekkor én és a feleségem azzal vagyunk teljesen tisztában, mennyire fontos hogy megkönnyíthetik a gyermek kapcsolatfelvételeit, hanem megértőbb, belátóbb emberré is érlelhetik őt. — Ugyanakkor minden gyerek más képességű, s kizárólag a saját erőfeszítésén múlik, hogy az elvileg megtanulhatókból mit tanul meg. Ez azonban nem megy akarat nélkül. És éppen ez a legnehezebb: akaratot ébreszteni a gyermekben. — Ez nagyon is a szülőktől függ, hiszen a gyermek magatartásának, eredményeinek értékelésében automatikusan benne van a szülő értékrendje, elvárásai. És ha a gyermek-szülő kapcsolat a bizalmon és a szereteten nyugszik, akkor a gyermek minden akaratlagos képességét mozgósítani fogja, hogy szeretete tárgyának elvárásait komolyan vegye. — Ezt én is tapasztaltam, s ha kulcsszó:
