Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
megengedi, kiegészíteném azzal, hogy a gyerekek mindenekelőtt annak az órájára készülnek, akit szeretnek. Amelyik tanítói nem kedvelik, vagy még ennél is sötétebb érzelmekkel viszonyulnak hozzá, annak az órájára elsősorban a félelem, s csak másodsorban az akarat révén készülnek föl. — Az sem lebecsülendő, hogy a szülői értékrend egyedül akkor nyer érvényességet, ha elfogulatlanul értékeli a gyermekek teljesítménye közti különbséget is. így lesz igazságos is, amire a gyermeki lélek nagyon érzékeny, fogékony. Ez természetesen nem jelentheti azt. hogy a gyermekek képességei közti különbség befolyásolja vonzódásomat. Mindhármukat egyformán szeretem, hiszen az ember nem azért szeret valakit, mert az a valaki Einstein. A szülőnek minden helyzetben őszintének kell lennie. Az őszinteség mint érték, nélkülözhetetlen a családból. Ha nincs jelen az őszinteség, akkor annak a közmegegyezésnek, hogy mi család vagyunk, nem vagyunk teljes értékű részesei. — A Bánó család egyik kulcsszava tehát az őszinteség. — Megítélésem szerint az őszinteség mint érték családunk minden tagjában tudatosodott. Erre neveltük gyermekeinket. — Őszintének lenni annyit jelent, mint igaznak lenni. S ez már csak azért is érték, mert hiszen ez még rengeteg emberben nem tudatosodott s ha mégis, valamilyen oknál fogva képtelen így élni. Szerintem nagyon sokan vannak, akik nem érzik, őszintének lenni annyit jelent mint tudni, ki vagyok, kinek születtem, milyen gazdag kulturális hagyományt birtokolok, nemzetem, családom szokásrendjétől személyiségem viszonylaFeleségemmel néha kételyekkel találgatjuk, mi lesz velük, mi lesz belőlük. aztán hát mindig ott kötünk ki. hogy bízunk a családban uralkodó kölcsönös őszinteség nevelő hatásában. Az olyan emberek, akik nem tudnak egymással őszinte kapcsolatot teremteni, nem juthatnak el az együttérzés mélységéig. És ezen a ponton nincsen kimondottan apai erény vagy anyai erény. Az ember komplex lény, erénye ebből a komplexitásából fakad, és nem kizárólagosan apaságából. Ha nem teljes emberként él a családban, hanem csak apát vagy anyát játszik, könynyen abba a zsákutcába juthat, hogy saját maga megvalósítatlan terveinek megvalósítását kéri számon a gyermekén. És ez kész vereség. Amit a szülő átadhat, amit kötelessége átadni, az főleg az etikai és a kulturális magatartás, nemzeti szokásrendszer. Ezeket soha nem lehet kikapcsolni. s ezek más nemzetek kultúrájának megismerését is befolyásolják. Aki ezeket kikapcsolja és nem adja át, az értékzavarban él és értékzavart fokoz. Talán ebből adódik. hogy nekem valahogy eszembe sem jutott, hogy gyermekeim ne magyar iskolába járjanak. Nikola már gimnazista, s engem büszkeséggel és reményekkel tölt el. hogy alma materének természettudományokat oktató gárdája is erős. Néhány éve például ennek a gimnáziumnak a diákja nyerte a nemzetközi matematikai olimpiát. — Gyermekei a humán vagy a természettudományok felé fordulnak-e nagyobb érdeklődéssel ? — Balázst az elektrotechnika érdekli. a két idősebb viszont tőlem örökölhette a természettudományi hajlamot. Mindemellett jól énekelnek. Tavaly Nikola is, Gergely is tagja ma például Gergellyel a belső energiáról beszélgettünk, és nagyon jó gondolatai voltak, hanem arra is ügyelek, sőt, ügyelünk, hogy ennek a történelmileg jelentős városnak ne csak a jelenkori levegőjét érezzék. Ugyanis úgy látom, az igazán jó természettudósok mind foglalkoztak társadalomtudományokkal is, hiszen a modem ember világképébe nemcsak az atomkutatás, hanem a filozófia is beletartozik. — Bizarr szójátékkal élve, nemcsak a maghasadás, a tudathasadás is. Mint magfizikustól, hadd kérdezzem, tart-e az atomkatasztrófától. Tart-e attól, hogy több, a csernobilihez hasonló baleset éri még az emberiséget? Nem tartok az atomkatasztrófától, mert bízom abban, hogy az akkora esztelenség, amit senki sem vállalhat magára. Ami Csernobilt illeti: amikor megjelentek az első gőzgépek, akkor is rengeteg baleset történt. Hajók pusztultak el, sok-sok emberrel a fedélzetükön. Az atomreaktorokkal, szerintem, hasonló a helyzet. Századunk emberének meg kell tanulnia együttélni azzal a minimális kockázat-tudattal, amely mindig is adott volt, amióta az emberiség elindult a műszaki fejlődés útján, csak hát nem figyeltek rá annyira. Az emberiségnek egyszerűen nincs más lehetősége, mivelhogy energiára szüksége van. A jövő energiája pedig a reaktorokban van. Ezek a reaktorok ugyanúgy fejlesztési folyamatban tökéletesednek, amiként, mondjuk, a gőzgépek fejlődtek. Megnyugtatásul hadd mondjam el, hogy a víz-víz reaktorokat, amelyek nálunk épülnek, hasonló baleset nem érheti, de természetesen ez sem a végső atomreaktor-változat. Sőt... Én nem féltem a világot, ninŐSZINTESÉG gosságáig. És aki őszintén él, az szinte minden helyzetben arra a kérdésre is válaszolni képes : Mit tegyek ? — Többször fölmerült bennem a kérdés, vajon sikerül-e jól nevelni a gyermekeinket? Tudom, a gyermek gyermekkorában ez még nem mondható meg. Igazából majd akkor mondhatjuk el, jól láttuk-e el szülői teendőinket vagy sem, amikor leválnak rólunk, s elhagynak minket. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy Kassán maradjanak, az életben úgyis oda mennek majd, ahová a munka vagy a szerelem viszi őket. volt az iskola országos hírű Csengettyű vegyeskarának. Nikola azonban, mint már említettem, gimnazista lett, és Gergely is kilépett. Erőszakolni meg nem akarjuk, ő tudja, mit tesz. Talán a hangja miatt, talán más miatt, talán már nem érdekli annyira az éneklés. Ami ezt a humán és természettudományos érdeklődést illeti, nos, nálunk ez a kettő természetesen vegyül. Nekem nem csak arra terjed ki a figyelmem, hogy a lányom hogyan oldotta meg a matematikai feladatát, hogy a fiaimmal fizikai kérdésekről folytassak párbeszédet. csenek ilyen eredetű szorongásaim. Az ember életre született, arra, hogy tudásához méltón éljen, hogy keletkezett konfliktusait megoldja. És én remélem, hogy nincsenek végzetes, megoldhatatlan globális problémák. És a családunkban felmerülő problémák? Ha mégis adódnak, még aznap megoldjuk, addig nem fekszünk le. SZIGETI LÁSZLÓ Hrapka Tibor felvétele 64: unne ijiidi Adolf Born, grafikus 1 Most, ahogy kinézek a műterem ablakán, s látom, milyen bensőséges színekben pompázik az ősz, akaratlanul is a karácsony idéződik elém. A bensőséges - ség, a befelé fordulás ünnepe. Az ember karácsonykor kétszeresen is befelé fordul. Először a családi fészekbe, másodszor: önmagába. Sajnos, úgy látom, az utóbbi időben ez a befelé fordulás sok embernél elmarad. Valahogy nem futja az időből, vagy talán belső szükséglet sincs rá, hogy ilyenkor félre vonuljanak. s számba vegyék, mi az, amiben a jövőben változni kell. Pedig a lélek igazi ünnepe az, amikor képes befelé figyelni, a belső hangokra, önmagára. Ehelyett a karácsony nagyon sok helyen gasztronómiai kiruccanássá fajul, étkezési ceremóniává. Emiatt aztán nem marad energia arra, hogy átgondolja egyéb ünnepeit. Nekem nagyon nagy ünnep, amikor egy grafikai ciklust befejezek, vagy amikor kiállításom nyílik. Ilyenkor úgy érzem, megérte, s még az sem szomorít el, hogy e munkát követően a köztes idő látszólagos tétlenséggel, felkészüléssel teli szakasza következik. Akadnak, akiknek azért kevés a jól végzett munkából fakadó öröme, mert túlontúl elnyújtják a köztes időt. Prágai műtermemben járva láthatta, sok a kalapom. Azért említem őket, mert ezek jelentik nekem a hobbit. A világ minden tájáról vannak kalapjaim, sőt, mostanában már vissza kell utasítanom őket, mert alig van egy babafejnyi helyem, mégis ünnep számomra, ha ajándékba kapok egy-egy fejfedőt. El sem hinné, hogy milyen beszédes kalapok vannak. Szerények és hivalkodók, soványak és kövérek, törtetők és meghunyászkodók, szóval, ahány kalap, annyi ember. Annyi játék. Mert a legnagyobb ünnep mégis az, amikor játszunk. Amikor felébred bennünk, felnőttekben a játék vágya és ami fontosabb, a játék képessége. Mint a gyermekekben. Csak ilyenkor nem szabad elpirulnunk magunk előtt. Amikor a felnőtt játszik. az a gyermek legnagyobb ünnepe. Kiváltképp, ha vele együtt teszi. És karácsonykor mindig adódik alkalom erre. (szigeti) ______,...
