Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
mérnökök tervrajzain egy teljesen új gép, a Szaljut-család volt születőben. Olyan, amelyhez hasonló még nem létezett. Tatyjana azt a megbízatást kapta, hogy szerkessze meg az utastérben elhelyezkedő tudományos műszereket. Ennek már 16 éve, és Tatyjana ez alatt az idő alatt átélt sok izgalmas pillanatot. Egyszer az éppen űrhajósok nélkül keringő Szaljut—7 űrállomás váratlanul elhallgatott. Négy hónapig senki sem tudta, mi történik a fedélzeten. Úgy döntöttek, hogy Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih személyében expedíciót küldenek az állomásra. Az irányítóközpontban összegyűltek a szakemberek. köztük Tatyjana is, hogy segítsék az űrhajósok munkáját. A kozmonautákat farkasordító hideg és vaksötét fogadta. Kérdést intéztek a Földre: hogyan és melyik műszerhez nyűljanak, mivel kezdjék a munkát? Másokkal együtt Szmirnova irányította lépésről lépésre az állomáson tartózkodó kozmonautákat, de közben arra is kellett gondolniuk, hogy fogyatkozóban az állomás vízkészlete, és tekintettel kellett lenniök az alacsony hőmérsékletre is, hiszen az űrhajósok keze még a gyapjúkesztyűben is meggémberedett. Észre sem vették, hogy közben késő este lett. Addig vártak, amíg az állomás vezérlőasztalán kí nem gyulladt az első lámpa. Már késő éjszaka volt. Az űrállomás feléledt, de teljes helyreállítása hat napig tartott. üzemanyag: 4 020 kiló benzin) papírsárkányként hánykolódott a légörvényekben, nehezen viseltük az álmatlan éjszakákat, az utazás okozta betegséget, a négykézláb történő közlekedés kényszerét, mert a fülkében a motor olajellátását, az eldugult üzemanyagcsövek és a berendezések javítását csak ilyen testhelyzetben végezhettük. Szép időben is féleielmetes volt a repülés, mert a gép vékony, 33 méter hosszú szárnya 12 métert lenghet ki fel és le. Leszállás után segítség nélkül hagytuk el járművünket, egyedül tettünk néhány bizonytalan lépést. Jó volt hazatérni. Paula Paula Stewart. A kanyarokban e/i sem a fekpedalt taposom.. . Amikor megláttam őt a budapesti Hungaroringen, amint kiszáll a hatalmas kamion kabinjából, nem akartam hinni a szememnek. A hófehér bukósisak alól szinte kiomlott hosszú szőke haja. — Paula Stewart — mutatkozott be. — Egy tizenegy és egy hétéves kisfiú anyja vagyok, a kisebbik Budapestre is elkísért. — Csodálom a bátorságát és a helytállását a férfiak között, Stewart asszony .. . — Ó, semmiség az egész, hivatásos sofőr vagyok, méghozzá egy ilyen hatalmas vontatókocsinak vagyok a gazdája. Persze, kicsit más mint a kollégáké, van benne tükör és különféle női kellékek. Különben a férjem is távolsági sofőr. Angliában jól ismernek bennünket, és főleg engem nagyon gyakran kisegítenek a kollégák. A versenyzésben nincsenek gazdag tapasztalataim, tulajdonképpen tavaly száguldottam első ízben versenypályán a kocsimmal. Más, hát perszehogy más a vezetés az autópályán, és más a versenypályán, az utóbbin bátrabban lehet használni a gázpedált! — Észrevettem, hogy nagyon is szívesen használja, remekül tartotta az iramot. — A kollégák csak a pályán kívül vannak tekintettel arra, hogy nő vagyok, a pályán egészen más a helyzet. Amint a kamionok nyergébe ülünk, versenytársakká válunk, bár az is igaz, ha csak lehet, a kanyarokban én sem a fékpedált taposom. Az idén már volt egy harmadik helyezésem, remek érzés volt felállni a dobogóra, persze csábítóbb annak a legmagasabb foka azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor bizonyára felfigyelnének eredf..Csak India képviselője előzött meg. " A huszonegy éves, kétszeres ifi világbajnok elegáns szürke kosztümben jött a megbeszélt találkára. Azon ágazat, amelyben e cím viselője, talán sohasem fog az olimpiai sportágak között szerepelni. Silvia Bublavá, a Chirana vezérigazgatójának titkárnője ugyanis gépíró-világbajnok. — A középiskola első osztályában nehézségeim voltak a gépírással, de másodikban már országos ifibajnokságot nyertem. Azóta naponta legalább két órát edzek, természetesen. azon kívül, hogy munkahelyemen is sokat gépelek. Valamennyi eddigi versenyem közül a legdrámaibb volt az idei olaszországi Intersteno világbajnoság. Második lettem — már felnőtt kategóriában —, de azt a tízperces küzdelmet sokáig nem fogom elfelejteni. Amint megkaptam az átírandó szöveget — ezt különben minden versenyző az anyanyelvén kapja meg — átolvastam, és nyugodtan ültem le az írógéphez. A versenyzők együtt versenyeztek, gongütésre, népes közönség jelenlétében. Már az első mondatban hibáztam és ez kizökkentett a lendületből. Egy pillanatra megálltam, ezáltal időhátrányba kerültem, ideges lettem, mire ismét hibáztam. De mint észrevettem, versenytársaim sem voltak jobb idegállapotban. Az értékelésnél minden hibás leütésért leszámítanak ötszáz helyeset. Tíz perc után a gongütésre magasba kell tartanunk a kezünket, és jobb előbb, mint egy másodperccel később, mert a bírák gondolkodás nélkül kizárják a késlekedőt. Én a tíz perc alatt 3 313 betűt és írásjelet írtam le helyesen és ez elegendő volt a második helyhez. Csak India képviselője, Singh Rajinder (férfi!) előzött meg, aki hibapont nélkül végzett. Egyelőre csak hagyományos írógépen versenyzem, de úgy gondolom, hogy a jövő az én munkaterületemen is az elektronikáé. A Szovjetunió, a Világjáró Magazin, a Vlasta és a S/ovenka nyomán összeállította : N. ZÁCSEK ERZSÉBET Jeana ményeimre a teherkocsigyárak, mert egyelőre kölcsönzött kocsikon futok, önálló versenyzőként. Nem panaszkodom, de azért jobb lenne, ha lenne saját kocsim, mert lenne ki pénzelje a versenyeimet, esetleg szükség szerint műszaki beavatkozásokat is végrehajtana a kocsimon. Silvia A Voyager két pilóta/a, /óbbra Jeana Jeana Yeager, a 32 éves amerikai sportrepülő részt vett a XX. század utolsó igazi kalandjában, amikor Dick Rután pilótával egy különleges repülőgép, a Voyager fedélzetén leszállás nélkül, kilenc nap alatt körülrepülte a Földet. — Ugye, a Voyager pilótái több világrekordot is megdöntötték ... — Hármat: a repülési távolságét, az egyenes vonalú repülési távolságét és a Föld körüli repülés világcsúcsát. Sokan kételkedtek a sikerben, azt mondták, nem fogom bírni, mivel egy ötnapos próbarepülés után a sajtóértekezleten a kimerültségtől elájultam. A motorok zaja, az állandó rázkódás, a normális életritmusból való kizökkenés, a kemény ülések rendkívül megterhelték az idegeimet. Úgy érzem, hogy nemcsak a műszakilag tökéletes csodarepülőgép — amelyet pilótatársam, Dick testvéröccse, Búrt Rután tervezett —, hanem elsősorban Dick kivételes tudása segített valamennyi nehézség leküzdésében. Nem adódott olyan helyzet, hogy használnunk kellett volna a könnyű mentőtutajt, amely két embert egy napig a viz felszínén tart. és szárazföld feletti kényszerleszállásra sem volt szükség. — Melyik volt a legnehezebb napjuk? — Valamennyi. Kilenc rendkívül nehéz napot töltöttünk együtt, gyakran szorongásban, mert a Voyager könnyű súlyánál fogva (teljes súly 836 kg, plusz az (nŐ2s)
