Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-19 / 51-52. szám

KOVESDI SZABÓ MARIA ... olyan főrende­ző, illetve művészi irányító kerülne felszínre, aki ké­pes lenne mind művészileg, mind erkölcsileg hitet adni a most induló ifjú gárdának... ami részben a színházvezetés kon­cepciótlanságának. részben az utób­bi évek dramaturgiai jellegtelenségé­­nek rovására írható. Persze, azért már tettünk lépéseket Tavaly szep­tembertől vagyok itt. s azóta már mindnyájan megbizonyosodhattunk arról, közönségünk nem vállal olyan játékot, amely távol esik tőle. Ezért a DUDÁS PÉTER Fotó: HRAPKA TIBOR pesszimista vagyok. Az fáj a legjob­ban. hogy nem látok magam után fiatalokat. Bosszant az is, hogyha van egy jó fiatal színészünk, néhány idény után vagy itthagyja a Tháliát, mert kevés a pénze, vagy főiskolára megy, s onnan Komáromba viszik. Pedig színész nélkül nincsen színház, amiként szakember nélkül sincs." KMECZKÓ MIHÁLY, a színház dramaturgja: „A színészi utánpót­lás? Tudjuk, hogy Magyarországról, Holocsy kivételével senki nem jött POIHE IS IVAN ... azokból, akik harmincöt év alatt elhagyták színházunkat, két táblás házat lehetne össze­hozni ... PETRÉCS ANNA haza, sőt már azokból is dolgoznak odaát, akik nem ott végeztek. A most végzettek közül igazán csak Skron­­kára lehet számítani. Házi Tánya például Budapestre ment férjhez. Mi­­kula is magyar állampolgár, bár még itt van, és örülnénk, ha itt maradna. Évente két emberünk tanulhat a Szlovák Színművészeti Főiskolán. Tíz év alatt ez húsz ember két társulatra, ahonnan, meglehet ennél többen mennek nyugdíjba. Megoldást mégis találni kell, mert csak akkor tehetjük színvonalasabbá a szlovákiai magyar színjátszást, ha több társulatot ho­zunk létre, minél több színésszel. Bár a gyermekszinház működését úgy is elképzelhetőnek látom, hogy ebben az épületben, amatőr gyermeksziné­­szek közreműködésével tartaná elő­adásait. Ehhez viszont az kell. hogy saját épületünk legyen. Azzal, hogy több társulatunk lenne, mindegyik­nek feladnánk a leckét. Világszerte a versengéssel segítik elő a minőség BORÁROS IMRE NEMETH ICA (35 éves a Matesz) darabválasztásban nekünk kell iga­zodnunk a közönséghez. Mindemel­lett nem mondhatunk le a művészi igényességről. Egyesek nehezménye­zik, hogy műsorpolitikánk úgymond igénytelen, gondolnak itt a szórakoz­tató darabokra. Ezt azonban csak azok mondhatják, akik nem akarják látni, milyen a közönségünk, s ennek megfelelően színházunk küldetése. Nem utolsósorban a színészállomány is meghatározza, mit játszhatunk. Kritikusainknak mindezeket figye­lembe kellene venniük, amikor pro­dukcióinkról írnak." GYURKOVÍTS MIHÁLY, a kas­sai társulat színésze, nyugdíjas: „Színházunk jövőjét illetően nagyon fokozását s ennek ránk nézve is érvényesnek kellene lenni." NÉMETH ICA a komáromi társulat színésze: „Nálunk a szí­nész rendkívüli módon ki van szol­gáltatva azáltal, hogy nincs hová mennie, ha valami miatt a színház­ban lehetetlenné válik az élete. Szín­házunk elereszt, könnyen eljátssza, hogy nincs rám szüksége, mert mo­nopolhelyzetben van. Tudja, másho­vá nem mehetek, akárcsak azt hogy színésznő vagyok, szükségem van a színházra. Hogy ez megszűnjön, sok­kal emberségesebben kell viszonyul­nunk egymáshoz, sokkal jobban kell dolgoznunk. Minden részlegnek na­gyobb színvonalon kell eNégeznie a feladatait Beleértve a színészeket, természetesen, önmagamat is. Hogy jó, egyre jobb színházat csinálhas­sunk. Hogy mi a jó színház kritéri­uma ? A jó darab, a jó színész és a jó rendező. Csakhogy én színészként hasztalan teszem ki lelkem, ha a darab nem rólunk szól. s a rendező az utolsó pillanatig nem tudja, mit akar mondani vele. A szövegre meg ránk bízza az egészet Alibi-munkát végez. 1961-tő! vagyok, ötéves meg­szakítással, a színháznál. Láttam és látom, mik történnek itt ezért amon­dó vagyok, az lenne a legfontosabb, ha az igazgatótól a takarítónőig min­denki százszázalékosan végezné a dolgát. Ezt persze fékezi, hogy a százszázalékos munkát nem tudjuk százszázalékosan megfizetni. És most nemcsak az alacsonyabb kere­setű színészekről, hanem főként a műszaki gárdáról beszélek. Szép sza­vakból ma már nem él meg az ember. Más dolog a hit a színházban. Én nem hagyom, hogy ezt a hitet bárki letörje bennem, hogy bárki el­vegye tőlem. BORÁROS IMRE, a komáromi társulat színésze: „A jövőben kre­atív színháznak képzelem el a mién­ket, amely minden műfajban magas művészi fokon elégítené ki a közön­séget. Olyan színháznak, amely nem ilyen vagy olyan centrikus, hanem az őszinteségre összpontosít. Azzal, hogy minden látható és láthatatlan, minden nyihános és kulisszák mö­götti tettével, minden választott és bemutatott darabjával az őszintesé­get szolgálja. Harmincöt év alatt annyi, de annyi mindent kinyilatkoz­tattunk a profilunkról, holott a jó színháznak egyetlen ismérve van:az őszinteség. Az. hogy közönségének úgy tálalja az igazságot, hogy az elfogadja. Ez a modern színjátszás, s én ilyennek szeretném látni mindkét társulatunkat" PETRÉCS ANNA. a komáromi társulat szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke, színész: „A hatvanas évek derekától vagyok a színháznál, s igazolhatom, renge­teg olyan darabot kellett eljátsza­nunk, amelyben nem rólunk volt szó. Ezt a jövőben el kell kerülni. Voltak időszakaink, amikor egyik-másik rendező kimondottan nem akarta, hogy a színész gondolkozzon és gon­­dolkoztasson. Ezt is el kell kerülni. És ha a jövő színházánál beszélek, har­madsorban azt kell kimondani, hogy fel kell adnunk végre albérlői státu­sunkat amiről nem is egy szakszer­vezeti gyűlésen beszélgettünk, vitat­koztunk. Hogy valóban rangunk le­gyen... NÉMETH ICA a komáromi társulat színésze: „Amikor 1983-ban visszajöttem, a sajtóter­mékekben megjelent állítások és ígérgetések ellenére már eldöntött tény volt. hogy ez az épület két intézmény lesz. A köztudatba minden­esetre úgy építették be. hogy a második világháború után ez az első színház Szlovákiában, amit az is iga­zol, hogy buszokkal jönnek távoli járásokból előadásainkra, hogy meg­nézhessék az új Magyar Területi Színházat Közben nem a miénk. Itt ez az öltöző. Nem merünk itthagyni semmit mert ha a kultúrház rendez akciót, jönnek a „vendégművészek", feltörik fiókjainkat, szekrényeinket. Bár mostanában ezt már megelőzik azzal, hogy lepecsételik őket Nem folytatom, könyvet lehetne írni. A színház attól színház, hogy légköre van, hogy szentély. Na és társalgója is van. amely az otthon érzetét kelti. Ez az épület nem annyira színház, mint amennyire kultúrház " PÖTHE ISTVÁN, a komáromi társulat pártalapszervezetének elnöke, színész: „A pártgyűlésen már foglalkoztunk ezzel a problémá­val, s a párttagság egyhangúan fel­szólította az igazgató elvtársat, te­gyen hathatós lépéseket hogy a színház dolgai ilyen értelemben is rendbe jöjjenek. Mert az hogy ketten lakjuk az épületet, egy átgondolat­lanságból ered, amely, természete­sen, korrigálható. Meglehet senki nem láthatta előre, hogy ilyen nehéz­ségek támadnak majd, de a nehéz­ségek itt vannak, és meg kell szün­tetni őket" VÁRADY BÉLA. a kassai társu­lat pártalapszervezetének elnö­ke, színész: „Nálunk egyetlen dolog javult az utóbbi időben, a gyártás, mert a Kassai Állami Színházhoz került Már nem négyszáz kilométer­ről szállítjuk a jelmezt és a díszletet, a premier előtti héten. Nem lett drá­gább, néha inkább olcsóbb, mert a funduszukat is használhatjuk. Ők is a miénket amit a Miskolci Nemzeti Színháztól kaptunk. Hatalmas jel­meztárat adományoztak nekünk. Ez a racionalizálási folyamat azonban nem folytatódott tovább, mert nem folytatódhatott hiszen mind a színész­­utánpótlás, mind a szervezési prob­lémák megoldása már nem külső, hanem belső ügy. Ebben sem az Állami Színház, sem a miskolciak

Next

/
Thumbnails
Contents