Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
KOVESDI SZABÓ MARIA ... olyan főrendező, illetve művészi irányító kerülne felszínre, aki képes lenne mind művészileg, mind erkölcsileg hitet adni a most induló ifjú gárdának... ami részben a színházvezetés koncepciótlanságának. részben az utóbbi évek dramaturgiai jellegtelenségének rovására írható. Persze, azért már tettünk lépéseket Tavaly szeptembertől vagyok itt. s azóta már mindnyájan megbizonyosodhattunk arról, közönségünk nem vállal olyan játékot, amely távol esik tőle. Ezért a DUDÁS PÉTER Fotó: HRAPKA TIBOR pesszimista vagyok. Az fáj a legjobban. hogy nem látok magam után fiatalokat. Bosszant az is, hogyha van egy jó fiatal színészünk, néhány idény után vagy itthagyja a Tháliát, mert kevés a pénze, vagy főiskolára megy, s onnan Komáromba viszik. Pedig színész nélkül nincsen színház, amiként szakember nélkül sincs." KMECZKÓ MIHÁLY, a színház dramaturgja: „A színészi utánpótlás? Tudjuk, hogy Magyarországról, Holocsy kivételével senki nem jött POIHE IS IVAN ... azokból, akik harmincöt év alatt elhagyták színházunkat, két táblás házat lehetne összehozni ... PETRÉCS ANNA haza, sőt már azokból is dolgoznak odaát, akik nem ott végeztek. A most végzettek közül igazán csak Skronkára lehet számítani. Házi Tánya például Budapestre ment férjhez. Mikula is magyar állampolgár, bár még itt van, és örülnénk, ha itt maradna. Évente két emberünk tanulhat a Szlovák Színművészeti Főiskolán. Tíz év alatt ez húsz ember két társulatra, ahonnan, meglehet ennél többen mennek nyugdíjba. Megoldást mégis találni kell, mert csak akkor tehetjük színvonalasabbá a szlovákiai magyar színjátszást, ha több társulatot hozunk létre, minél több színésszel. Bár a gyermekszinház működését úgy is elképzelhetőnek látom, hogy ebben az épületben, amatőr gyermekszinészek közreműködésével tartaná előadásait. Ehhez viszont az kell. hogy saját épületünk legyen. Azzal, hogy több társulatunk lenne, mindegyiknek feladnánk a leckét. Világszerte a versengéssel segítik elő a minőség BORÁROS IMRE NEMETH ICA (35 éves a Matesz) darabválasztásban nekünk kell igazodnunk a közönséghez. Mindemellett nem mondhatunk le a művészi igényességről. Egyesek nehezményezik, hogy műsorpolitikánk úgymond igénytelen, gondolnak itt a szórakoztató darabokra. Ezt azonban csak azok mondhatják, akik nem akarják látni, milyen a közönségünk, s ennek megfelelően színházunk küldetése. Nem utolsósorban a színészállomány is meghatározza, mit játszhatunk. Kritikusainknak mindezeket figyelembe kellene venniük, amikor produkcióinkról írnak." GYURKOVÍTS MIHÁLY, a kassai társulat színésze, nyugdíjas: „Színházunk jövőjét illetően nagyon fokozását s ennek ránk nézve is érvényesnek kellene lenni." NÉMETH ICA a komáromi társulat színésze: „Nálunk a színész rendkívüli módon ki van szolgáltatva azáltal, hogy nincs hová mennie, ha valami miatt a színházban lehetetlenné válik az élete. Színházunk elereszt, könnyen eljátssza, hogy nincs rám szüksége, mert monopolhelyzetben van. Tudja, máshová nem mehetek, akárcsak azt hogy színésznő vagyok, szükségem van a színházra. Hogy ez megszűnjön, sokkal emberségesebben kell viszonyulnunk egymáshoz, sokkal jobban kell dolgoznunk. Minden részlegnek nagyobb színvonalon kell eNégeznie a feladatait Beleértve a színészeket, természetesen, önmagamat is. Hogy jó, egyre jobb színházat csinálhassunk. Hogy mi a jó színház kritériuma ? A jó darab, a jó színész és a jó rendező. Csakhogy én színészként hasztalan teszem ki lelkem, ha a darab nem rólunk szól. s a rendező az utolsó pillanatig nem tudja, mit akar mondani vele. A szövegre meg ránk bízza az egészet Alibi-munkát végez. 1961-tő! vagyok, ötéves megszakítással, a színháznál. Láttam és látom, mik történnek itt ezért amondó vagyok, az lenne a legfontosabb, ha az igazgatótól a takarítónőig mindenki százszázalékosan végezné a dolgát. Ezt persze fékezi, hogy a százszázalékos munkát nem tudjuk százszázalékosan megfizetni. És most nemcsak az alacsonyabb keresetű színészekről, hanem főként a műszaki gárdáról beszélek. Szép szavakból ma már nem él meg az ember. Más dolog a hit a színházban. Én nem hagyom, hogy ezt a hitet bárki letörje bennem, hogy bárki elvegye tőlem. BORÁROS IMRE, a komáromi társulat színésze: „A jövőben kreatív színháznak képzelem el a miénket, amely minden műfajban magas művészi fokon elégítené ki a közönséget. Olyan színháznak, amely nem ilyen vagy olyan centrikus, hanem az őszinteségre összpontosít. Azzal, hogy minden látható és láthatatlan, minden nyihános és kulisszák mögötti tettével, minden választott és bemutatott darabjával az őszinteséget szolgálja. Harmincöt év alatt annyi, de annyi mindent kinyilatkoztattunk a profilunkról, holott a jó színháznak egyetlen ismérve van:az őszinteség. Az. hogy közönségének úgy tálalja az igazságot, hogy az elfogadja. Ez a modern színjátszás, s én ilyennek szeretném látni mindkét társulatunkat" PETRÉCS ANNA. a komáromi társulat szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke, színész: „A hatvanas évek derekától vagyok a színháznál, s igazolhatom, rengeteg olyan darabot kellett eljátszanunk, amelyben nem rólunk volt szó. Ezt a jövőben el kell kerülni. Voltak időszakaink, amikor egyik-másik rendező kimondottan nem akarta, hogy a színész gondolkozzon és gondolkoztasson. Ezt is el kell kerülni. És ha a jövő színházánál beszélek, harmadsorban azt kell kimondani, hogy fel kell adnunk végre albérlői státusunkat amiről nem is egy szakszervezeti gyűlésen beszélgettünk, vitatkoztunk. Hogy valóban rangunk legyen... NÉMETH ICA a komáromi társulat színésze: „Amikor 1983-ban visszajöttem, a sajtótermékekben megjelent állítások és ígérgetések ellenére már eldöntött tény volt. hogy ez az épület két intézmény lesz. A köztudatba mindenesetre úgy építették be. hogy a második világháború után ez az első színház Szlovákiában, amit az is igazol, hogy buszokkal jönnek távoli járásokból előadásainkra, hogy megnézhessék az új Magyar Területi Színházat Közben nem a miénk. Itt ez az öltöző. Nem merünk itthagyni semmit mert ha a kultúrház rendez akciót, jönnek a „vendégművészek", feltörik fiókjainkat, szekrényeinket. Bár mostanában ezt már megelőzik azzal, hogy lepecsételik őket Nem folytatom, könyvet lehetne írni. A színház attól színház, hogy légköre van, hogy szentély. Na és társalgója is van. amely az otthon érzetét kelti. Ez az épület nem annyira színház, mint amennyire kultúrház " PÖTHE ISTVÁN, a komáromi társulat pártalapszervezetének elnöke, színész: „A pártgyűlésen már foglalkoztunk ezzel a problémával, s a párttagság egyhangúan felszólította az igazgató elvtársat, tegyen hathatós lépéseket hogy a színház dolgai ilyen értelemben is rendbe jöjjenek. Mert az hogy ketten lakjuk az épületet, egy átgondolatlanságból ered, amely, természetesen, korrigálható. Meglehet senki nem láthatta előre, hogy ilyen nehézségek támadnak majd, de a nehézségek itt vannak, és meg kell szüntetni őket" VÁRADY BÉLA. a kassai társulat pártalapszervezetének elnöke, színész: „Nálunk egyetlen dolog javult az utóbbi időben, a gyártás, mert a Kassai Állami Színházhoz került Már nem négyszáz kilométerről szállítjuk a jelmezt és a díszletet, a premier előtti héten. Nem lett drágább, néha inkább olcsóbb, mert a funduszukat is használhatjuk. Ők is a miénket amit a Miskolci Nemzeti Színháztól kaptunk. Hatalmas jelmeztárat adományoztak nekünk. Ez a racionalizálási folyamat azonban nem folytatódott tovább, mert nem folytatódhatott hiszen mind a színészutánpótlás, mind a szervezési problémák megoldása már nem külső, hanem belső ügy. Ebben sem az Állami Színház, sem a miskolciak
