Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
inházunk harmincöt éves. Öreg-e, vagy fiatal, arról meditáljanak a bölcsek, hiszen aki járatos honi berkeinkben, tudhatja, több volt, ami öregbítse, kevesebb, ami fiatalítsa. A színészek itt-ott megjelenő visszaemlékezéseiből tudhatjuk, mindenkit átjáró melegsége csak első évtizedében volt, úgy a hatvanas évek elejéig. Aztán más igazgatások, más külső és belső kényszerek hamvasztgatták tüzét, amit reményekkel teli gyújtottak 1952 őszén. Első bemutatóját 1953 januárjában tartotta, s azóta, a maholnap, vagyis 1989-ben húszéves Thália Színpaddal egyetemben, a háromszázadikat közelíti. Mivel ekkora terjedelemben lehetetlen fölsorolni, mi minden formálta színházunkat olyanná, amilyen, lehetetlen idezsúfolni a mindmáig megíratlan negyvennyolc utáni szlovákiai magyar színháztörténet Mateszra vonatkozó részeit, Kassán (Kosice) is, Komáromban (Komárno) is arra kerestem választ, dolgozói milyennek képzelik el a jövő Magyar Területi Színházát. Az itt nyilatkozóknál jóval több emberrel folytattam párbeszédet erről, egyesek azonban ugyanazt mondták, s mert nem tartottam fontosnak az ismétléseket, ezúton is elnézést kérek a látszólagos mellőzésekért. A végcél tekintetében egyébként sem az a fontos, kinek a neve alatt jelenik meg a vélemény, hanem az a fontos, amit magáénak vall a többség: az újbóli, ki tudja, hányadszori tüzet rakás szükségességét. S most nem arra a tűzre gondolok, amely minden előadás kezdetekor föllobban, ha föllobban, hanem arra, amely egy igazán összetartó társulatban éjjel-nappal lobog. Szüntelenül. Színházban, színházon kívül. Mert színházat csak ezzel a tűzzel érdemes csinálni. Bár másként is lehet, csakhogy a színházban dolgozók többsége éppen ezeket a máskénteket szeretné mihamarabb elfelejteni, ezeket a máskénteket szeretné kiküszöbölni. De erről valljanak ők, maguk HOLOCSY ISTVÁN, a komáromi társulat művészeti vezetője, színész: „Azt szeretném, ha a jövőben képzett szakemberek dolgoznának minden területen. Akiknek nemcsak munkahelye, szívügye is a színház. Profi színházat szeretnék, amatőr lelkesedéssel. Profi alatt a szakmai tudást értem, amatőr alatt a teljes odaadást, a maximális lelkesedést Ez azért fontos, mert sem a komáromi, sem a kassai társulat nem mammutszinház A továbblépést lehetetlen elgondolnom olyan emberekkel, akik nem látják a színház egészét, működési elvét Ha van egy remek, egyébként mindenben kiváló, közgazdászunk, akit a színház nem érdekel, vagy egy filoszunk, aki csak a szövegen lovagol, s nem látja, mi van körülötte, az többet árt mint használ." VÁRADY BÉLA. a kassai társulat pártalapszervezetének elnöke. színész: „Azzal kezdeném, hogy nálunk az idősebb gárda egészségi állapota rohamosan romlik, utánpótlás meg alig van. Évről évre fölveszünk ugyan fiatalokat akik közül a tehetségtelenebb vagy a kevésbé kitartó egy-két év után itthagy minket a tehetségesebbje vagy a szerencsésebbje meg eljut a főiskoláig, vissza azonban nem jön. Mint végzősöket Komáromba viszik őket. megerősíteni a szakembergárdát Skronka Tibor sem jött vissza, Házi Tanya sem. Mikula Róbert sem. bár ő most itt játssza a UHomfit de csak átugrott komáromi törzsállományban van. Egyetlen főiskolásunk sincs. Még szerencse, hogy Miskolcon ott van a testvérszínház Szerződés van köztünk. Gyakorlatilag jobban számíthatunk Miskolcra, mint Komáromra. Nem mondom, elhúzható ez akár az évezred végéig, csak addig jópáran tönkremennek bele. A jelenlegi felállásban nem látok gyógyírt a Thália fölerősödésére. Ugyanis a Matesz belső struktúrájának átalakításához, rövid távon, nem látok reményt. " KMECZKÓ MIHÁLY, a színház dramaturgja: „Úgy képzelem el a Matesz jövőjét, hogy a mostani két társulat helyett több, legalább négy társulat fog dolgozni. Tehát belső átalakításra van szükség. Elsőként: nem lehet figyelmen kívül hagyni, a csehszlovákiai magyar gyermekközönséget azáltal, hogy nincsen báb- és gyermekszínházunk. Évek óta rengeteg gyermekelőadást kérnek tőlünk. nem tudjuk kielégíteni az elvárásokat Ugyanígy állunk a zenés darabokkal. Vagyis szükség lenne egy zenés társulatra is. Az már fogós kérdés, hogyan létrehozni ezeket. Amikor 1975-ben idejöttem, a négy-HOLOCSY ISTVÁN VARADY BÉLA és hatórás munkaerőkkel együtt több mint százhúsz tagja volt a színháznak. Most 99-en vagyunk, 66-an Komáromban, 33-an Kassán, beleértve a színészeket is. Ennek legszembetűnőbb hátránya a túlterheltség, hogy a távlati kérdések megválaszolásához és az alkotó munkához szükséges erőnket kénytelenek vagyunk napi ügyek megoldására áldozni. " PÓLÓS ÁRPÁD, a kassai társulat szakszervezeti üzemi bidijba vonul a Lengyel- és a Váradyházaspár. A középnemzedéket én jelentem, a nőknél meg a feleségem. Kövesdi Szabó Mária. S van még néhány fiatal, kevéske tapasztalattal és főiskolai végzettség nélkül. Ha lesz is lelkesedés, önmagában nem nagyon lesz elég." ... a jövőben hétköznap is legyünk olyan fontosak a csehszlovákiai magyarságnak, a szlovákiai színművészetnek és a társadalomnak, a közönségtől az irányító szervekig, ahogy azt ünnepnapjainkon elmondják ... PÓLÓS ÁRPÁD zottságának elnöke, színész: „Amióta a színháznál vagyok, több mint öt éve, egyetlen darabból sem maradtam ki. Szüntelenül színpadon vagyok, mert bármily hihetetlen, László Géza mellett, aki alkatából adódó karakterszerepeket játszik, egyedüli középkorú férfi színész vagyok a Tháliánál. Vagy egy másik probléma: az állandó beugrások, vagy éppenséggel az, hogy mindjárt főszereppel kell megbízni olyan színészt aki még nem volt profi színpadon. Nagyon kevesen vagyunk, a jövőben ezen kellene sürgősen javítani. Ráadásul, nem tudom, mi lesz velünk, ha néhány éven belül nyug-GYÜRE LAJOS GYŰ RE LAJOS, a kassai társulat művészeti vezetője: „Ha a jövőt nézzük, meg kell vizsgálni a múltat is Társulatunknak mind művészi, mind színházszervezési területen voltak hullámvölgyei, amelyekből már többször leszűrték a tanulságokat Ezért lehetne elvárni, hogy a Thália megizmosodva, teljes erőben várja a jubileumot illetve nemsokára esedékes huszadik születésnapját. Sajnos, ez mégsem mondható el, GYURKOVITS MIHÁLY KMECZKÓ MIHÁLY HÉTKÖZNAP IS .. .
