Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
gyógymód épp nekem volt ilyen szerencsém és hogy az én betegágyam mellett virrasztónak orvosprofesszorok. ha a szükség úgy kívánta. 10—12 órán át is. Hát nem tudom, de nagyon haragudtam volna magamra, ha mondjuk ott. a műtőasztalon, vagy már akár a gyógyulás időszakában meghalok..." Március elején délcegen lépte át vratimovi háza kapuját, azét a házét, amelyet két kezével épített. Hetente járt ellenőrzésre Prágába, később kéthavonként és végül 1984 augusztusában kezelőorvosai azt ajánlották, hogy ha csak négy órára is, de már munkába állhat. A kohómü igazgatósága felajánlott neki egy irodai munkakört, de ő hallani sem akart róla. visszatért régi munkahelyére, vállalva a hengermű huzatos, poros csarnokát, azzal, hogy épp eleget élt üvegházi körülmények között. Azóta is dolgozik, egyetlen egyszer sem volt beteg. Nem húzódozik semmilyen munkától, nem kíméli a szívét, azt mondja, az vállalta, hogy hordozza, élteti őt egy életen át, hát akkor igyekezzen! Ami kissé megváltozott, az az életmódja; és ami nagyon: az az életfelfogása. Örül az egyszerű földi örömöknek, az éjszaka bimbóba szökött rózsának, de a napsütéses fagyos reggeleknek is. Az életmódja? Reggel ötkör ébred, kis testmozgás után megreggelizik, majd ellenőrzi a testsúlyát, amely nem szabad, hogy meghaladja a 75 Otthonában — jobbra a vrtkovicei kórház kardiológusa, dr. fíubácek, balra a belgyógyászati osztály főorvosa, dr. Procházka kilogrammot. Nyáron kerékpáron jár munkába (hét kilométert!), diétás étteremben ebédel, csak enyhén sózott ételeket fogyaszt, sok baromfit és borjúhúst, főtt marhahúst, sonkát, naponta legalább fél kiló almát vagy narancsot, egy citromot, és a gyümölcsök közül különösen ajánlott a kajszibarack frissen és befözve, magas kalciumtartalma miatt. Le kellett mondani kedvenc uzsonnájáról, a zsíroskenyérről, de a fokhagymás oldalasról, sőt a sörről és valamennyi alkoholról is. Három órakor, a munkaidő leteltével otthon tesz vesz a ház körül és a kertben. Este kilenc órakor már az ágyban van, nem nagyon bírja tovább. Tizenhatféle gyógyszert szed annak ellenére, hogy jól érzi magát. Ezeket különben egész életén át szedni fogja, hogy szervezete ne vesse ki magából az idegen szivet. Ha három óránál hosszabb ideig tartó hőemelkedése van, azonnal orvoshoz kell fordulnia. Rendszeresen jár vérvizsgálatra, elsősorban a T-tymphocyták, a nyirokszövetben képződő fehér vérsejtek számát ellenőrzik, de több mint negyven endomyocardium vizsgálaton átesett, amelynek során a szívizomból kórmegállapitás céljából egy apró darabkát kicsípnek. Korlátok közt ugyan, de él. Hazánkban eddig tizenhárom szívátültetést hajtottak végre, valamennyit a prágai orvostani kísérleti intézet kórházában. Ugyanitt csaknem 800 veseátültetést és 18 kombinált (vese és hasnyálmirigy) szervátültetést végeztek. Ezek a műtétek már nem kísérleti szinten folynak, orvosi körökben a legkorszerűbb radikális gyógymódnak számítanak, természetesen csak ott, ahol azt a feltételek lehetővé teszik. Az európai kardiológiai társaság felmérései szerint egymillió lakosra évente 4—5 szívátültetést kívánatos elvégezni. Ezt a számot azonban egyetlen ország sem éri el azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs elegendő donor (szervadományozó). Az utóbbi időben azonban jelentősen javult a nagy kórházak anesztezio/ógiai osztályainak együttműködése és úgyszintén jelentős eredmények születtek az átültetendő szerv hosszabb távolságokról történő szállításában, konzerválásában is. Az intézetben jelenleg három súlyos szívbeteg vár műtétre, olyanok, akiken sem belgyógyászi, sem egyszerű sebészi beavatkozással, hagyományos gyógymóddal már nem lehet segíteni. N. ZÁCSEK ERZSÉBET ó4z ünnejiidl Dr. Eduárd Sirotny nőgyógyász főorvos auri* Én olyan ember vagyok, akinek a boldogságból, ünnepből — erről meg vagyok győződve — sokkal bővebben jut, mint más halandónak. Olyan munkám van, amely teljesen kitölti az életemet, s az öröm, a boldogság „szövetségesévé" tesz. Hiszen nincs szebb dolog egy nő életében, mint amikor anyává válik, s ennél az örömteli pillanatnál nagy ünnepnél naponta asszisztálni — igazi boldogság. Nem tudom, hogy 36 év alatt hány apró emberkét segítettem világra. Egyszer egy baráti társaságban az éves statisztikákban található szülések számából valaki kiszámította. hogy ez eddig körülbelül tizenkétezer volt. Jómagam is elámultam. Ez már egy közepes nagyságú városra való gyerek! * Hát igen! Gyönyörű foglalkozásom van, s a többi orvos kollégámtól eltérően a munkám eredményének azonnal örülhetek. Mondjuk egy sebész számára nem sikerélmény a kioperált gyomorfekély, a szemétkosárba dobja, de az én császárvágásom „eredménye" beleüvölt a világba, él és mozog! A legnagyobb ünnep az volt számomra, amikor a világra segítettem két kisunokámat. A fiaim születésénél is jelen voltam, de egy barátomat kellett megkérnem a szülés levezetésére. Talán, hogy „fedve" legyek, ha valami nem sikerűi. Nem tudtam volna józanul dönteni. De az unoka, az más! Azt, hogy boldog embernek vallhatom magamat, nagyban a családomnak köszönhetem. Hisz nélkülük nem tudtam volna kivel megosztani ezt a sok örömöt. A magány számomra ijesztően borzasztó dolog. Éppen ezért a karácsony számomra nem a fényes fenyőfát, nem az ünnepi vacsorát jelenti, hanem azt, hogy ilyenkor az egész család együtt van, mindenki igyekszik a másiknak legalább egy pici örömet szerezni. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben rejlik a karácsony varázsa. Hivatásomból kifolyólag, sajnos, sokszor ügyeletes voltam karácsony este, de azért ha csak lehetett, mindig igyekeztem inkább Szilveszterkor szolgálni. Tizenegy új évet köszöntöttem egymás után a kórházban, csakhogy karácsonykor otthon
