Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
Z.-éknek egy kisfiúk van. Az egész heti hajsza után, vasárnaponként a papa és a mama kézen fogják őt és sétálni mennek. Akik ilyenkor, a közös családi séta alkalmával látják őket, nem is sejtik, hogy néhány hónapja milyen viharok dúltak életükben. Napirenden voltak a viták, veszekedések, amelyek odáig fajultak, hogy Z, a férj, egyik este egyszerűen kidobta a lakásból feleségét és alig kétéves kisfiát. A kétségbeesett asszony teljesen tanácstalan volt. Egy-két éjszakára még meghúzza magát gyermekével valamelyik rokonnál, kolléganőnél, de mi lesz azután? Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetük, de akkor megemlítette neki valaki, hogy van a városban egy ház, ahol átmenetileg kisgyerekes anyákat helyeznek el. Érdeklődött, utánajárt, s valóban, ideiglenes otthonra talált kisfiával. Közben múltak a hetek, hónapok. Z és Z-né most már higgadtan, nyugodtan átgondolták a sorsukat, tisztázták magukban, mit rontottak el, egy szép napon Z eljött feleségéért és kisfiáért, s együtt hazamentek. A Z család életének e viharos szakasza happy enddel zárult. Az ideiglenes szállást, otthont adó ház többi lakójának sorsára azonban nem jellemző az ilyenfajta végkifejlet. — 1985-ben hoztuk létre a kisgyerme kés anyák otthonát, a Szociális Szolgálta tások Járási Intézetével közösen — tájé koztat Emilia Cernáková, az Érsekújvárt (Nővé Zámky) Járási Nemzeti Bizottság szociális osztályának dolgozója. — Az ezekre az otthonokra vonatkozó előírások szerint olyan nőknek adhatunk itt szállást, akik bármilyen okból magukra maradtak, nehéz szociális helyzetbe kerültek, saját erejükből nem tudják megoldani gondja ikat, s háromévesnél fiatalabb gyermeket nevelnek. Ez utóbbi az egyik legfontosabb feltétel. Kivételesen terhes nőknek is ki utalhatunk szobát, ha olyanok a körülményeik. Azoknak az anyáknak a kérvényét viszont, akiknek gyermeke háromévesnél idősebb, el kell utasítanunk. Volt már több ilyen esetünk. — Hány anyukát tudnak elhelyezni az otthonban ? — A létesítmény egy régebbi családi házban van, a közös helyiségeken — konyhán, fürdőszobán, társalgón — kívül, három szoba van benne. Igaz, az egyik most le van zárva, mert beázik, hullik a vakolat, igy csak a másik két szobát lakja egy-egy anyuka a kisgyermekével. Ez egyelőre, úgy tűnik, elég is, bár szó van róla, hogy esetleg majd bővítjük az otthont, illetve, hogy egy új lakóházban próbálunk két lakást venni ilyen célra. — Hogyan kerülnek be az arra rászorulók az otthonba ? — Az anya vagy a helyi nemzeti bizottság a lakhelyén kérvényezheti az elhelyezést. Mi a kérvény beadása után alaposan megvizsgáljuk a helyzetet, igazolást kérünk Ketten — az anya jövedelméről, egészségi állapotáról. Az otthonban elhelyezett anyák addig maradhatnak, amíg megoldódnak a gondjaik, pénzbelileg rendbe jönnek, s önállóan is tudnak gondoskodni gyermekükről. Közben segítünk nekik abban, hogy gyermeküket felvegyék a bölcsödébe (természetesen, előnyben részesítik őket), hogy lakáshoz jussanak. A határozatot úgy hozzuk, hogy legtovább a gyermekük hároméves koráig maradhatnak itt az anyák, de ha addig nem oldódik meg a lakásügyük, akkor természetesen egy újabb határozattal meghosszabbítjuk az ott-tartózkodást. — Fizetnek valamit az anyák a kiutalt szobáért ? — A szobák bére, nagyságuktól függően 200 korona körül lenne havonta, de a hat anyuka közül, akik eddig itt laktak, egyiknek sem kellett fizetnie. Szociális helyzetük ugyanis olyan volt, hogy anyagi támogatásra szorultak, így teljesen ingyen lakhattak az otthonban. Az anyák egyébként csak személyes holmijukat hozzák ide. a legszükségesebb bútorral, edénnyel, ágyneművel fel van szerelve a ház. Arra is föl vagyunk készülve, hogy ha megbetegedne valamelyik anya vagy gyerek, akkor gondozószolgálatunk sietne a segítségére; ha az anya kórházba kerülne, a gyereket is rögtön el tudnánk helyezni, megfelelő helyen. De ilyesmire, szerencsére, eddig még nem volt példa. — Meg vagyunk elégedve a lakóinkkal — teszi hozzá az elmondottakhoz Magdaléna Haraátová, a Szociális Szolgáltatások Járási Intézetének igazgatója. — Néha meglepjük őket, este is, de igazán nincs velük semmi baj. Azt hiszem, méltányolják a nekik nyújtott segítséget. A kis füves udvaron hinta, néhány pad, a szélén kis kupacban az összegeegyedül reblyézett őszi levelek. A jnb és a szociális szolgáltatások intézetének dolgozói — akikhez egyébként is tartoznak az itt lakók — vállalták, hogy rendben tartják a ház udvarát Az udvarból a konyhába lépünk be, onnan balra nyílik a lezárt szoba, jobbra, a fürdőszobán át jutunk a társalgóba, abból nyílik az egyik szoba, a társalgó másik végéből nyíló folyosóról a másik. A berendezés célszerű, a közös helyiségben asztal, székek, tévé, a szobákban szekrények, heverő, kiságy. Érződik, hogy lakói átmeneti megoldásnak tekintik ittlétüket. L-né munkásnő az egyik gyárban. Nyolc hónapja lakik itt kislányával. Csöndesen beszél, szemében szomorúság bújkál. — Hogyan került ide? — A kislányom nem volt még kétéves, mikor a férjem elhagyott bennünket, disszidált. Az anyósoméknál laktunk, onnan el kellett jönnünk. A szüléimhez mentünk falura. Nem kaptunk semmi pénzt, munkába kellett állnom. De onnan nem tudtam volna bejárni Újvárba, a gyárba, elmentem a jnb-re, hogy segítsenek. Ott kaptam ezt a lehetőséget. A szülés előtt is a gyárban dolgoztam. — Hogyan alakította ki az otthonban az életüket? — Nagyon nehéz volt megszokni. Eleinte csak egyedül voltunk itt, de aztán a másik szobába is beköltözött egy anyuka a gyerekével, akkor már jobb volt volt kivel beszélgetni. A nap hamar elmúlik. Héttől dolgozom, délután négykor megyek a kislányért a bölcsődébe. A kislány játszik, én takarítok, mosok, és már este is van, kész a nap. Mit csináljak ? Nehéz így egyedül, de hát elhagyott minket, pedig nem éltünk rosszul. A kislányom eleinte sokat kérdezősködött, de most már lassan ' elfelejti az apját — Úgy tudom, hamamsan elhagyja az otthont — Igen, kiutaltak nekünk egy egyszobás lakást. Most megyek majd megnézni. Kétszobásat kértem, de most nem volt. Egyelőre jó lesz ígérték, ha lesz majd, adnak nagyobbat A kislányom most volt hároméves, de a költözködésig még maradhatunk. Mosógépem, hűtőm van, bútort majd vennem kell. — Közeledik a karácsony. Hogyan fogják tölteni az ünnepeket ? — Anyáméknál leszünk, hogy ne kelljen az új lakásban kettőnknek egyedül lennünk. Hogy milyen ajándékot szeretne kapni a kislány? — neveti el magát beszélgetésünk alatt először L-né. — Mindent szeretne, és sok mindene is van, mert most mindenki őt szereti. De babakocsit mindenképpen veszek neki! A kisgyermekes anyák otthona lakóinak számát tekintve nem tartozik azok közé az intézmények közé, amelyek látványosan bizonyíthatják; a társadalom nem hagyja magára a bármilyen okból nehéz helyzetbe került embertársainkat. Egyelőre, szerencsére, a járásban nincs is rá igény, szükség, hogy jelentős mértékben bővítsék a férőhelyek. szobák számát. Mert ez csupán végső megoldásként fogadható el, olyan esetekben, amikor az anyának nincs kire támaszkodnia, nem tudják befogadni sem szülei, sem rokonai, nincs, aki a kezét nyújtsa, kivezesse a zsákutcából, s gyermekével együtt hajlékot adjon neki. A kisgyermekes anyák újvári otthonába azonban csak a járás területéről helyezhetők el az arra rászorulók. Jelentkező — nem is egy — viszont volt már más, szomszédos járásból is. Az ő kérvényüket el kellett utasítani. A jnb szociális osztálya vezetőinek, dolgozóinak véleménye megegyezik abban, hogy kötelességük segíteni azokon, akik rossz családi kapcsolataik miatt kerültek ide. hogy ezek a kisgyermekes anyák nem kerülhetnek az utcára, hogy valóban rá vannak utalva a segítségükre. Mégis akkor lennének a legboldogabbak, ha egyre kevesebb felbomló család lenne, ha nem kapnának egyetlen olyan kérvényt sem, amelynek irója az otthonban kéri elhelyezését. L-né nem sokkal beszélgetésünk után elköltözött kislányával a kiutalt lakásba. Szobájuk nem maradt üres. Egy lányanya talált benne menedéket kisgyermekével. BERTHA ÉVA Z. MINÁCOVÁ illusztrációs felvétele V____ (nő 14)
