Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-19 / 51-52. szám

nak „tető alá hozása". E találkozóról lapunkban majd január folyamán számolunk be olvasóinknak.

Az 1987. évi Nobel-békedijat Oscar Arias Sanchez Costa Rica-i elnöknek ítélte oda a norvég parlament képviselőiből álló bizottság. Az indoklás: „A közép-amerikai béketerv fő kezdeményezőjeként Arias elnök kiemelkedő mértékben járult hozzá a stabilitás és a béke lehetőségének kimunkálásához abban a térségben, ahol hosszabb ideje polgárháború és fegyveres harc dúl." Oscar Arias elnök nem rokonszenvez ugyan Nicaragua sandinista rendszerével, de már megválasztása után jelezte, hogy mindennél fontosabbnak tartja a fegyvernyugvást és a békét a közép-amerikai országokban. Bezáratta a nicaraguai határ közelében a kontrák titkos repülőterét, s általában is korlátozta az ellenforradalmárok mozgási lehetőségét, kihangsúlyozva közben Costa Rica semlegességét. Békejavaslatát a közép-amerikai helyzet rendezésére még idén januárban dolgozta ki, elképzeléseit — némi módosításokkal — augusztusban Írták alá az érdekelt államok Guatemalavárosban. Arias elnök tervéhez szerette volna Washington jóváhagyását is elnyerni, de fáradozásai sikertelenek maradtak. Ennek ellenére továbbra, is igyekszik hatni a Reagan-adminisztrációra, hogy ne keresztezze a békés rendezés esélyeit a nicaraguai kontrák további támogatásával.

Az űrkutatásban is jelentős évfordulóról emlékeztünk meg az idén. Harminc évvel ezelőtt, 1957 szeptemberében bocsátották sikeresen földkörüli pályára az első szovjet műholdat, az első szputnyikot. Az azóta eltelt három évtized alatt, pontosan 1987 augusztusáig 116 starttal 323 férfi és nő jutott el a világűrbe. Közülük néhányan többször is jártak

az űrben. így a pontos szám valójában 202 fő. Az Egyesült Államok 55 emberrel végrehajtott űrrepülést irhát statisztikájába 196 személlyel; a szovjet adatok a kővetkezők: 61 ember irányította űrhajó startolt eddig, 127 kozmonautával. Az űrben töltött időt tekintve nagy a szovjet fölény: meghaladja a 12 évet, míg az amerikaiak időben csak 4 évet és 10 hónapot töltöttek Földön kívül.

Hazánk külpolitikai irányvonalát a CSKP XVII. kongreszszusán meghatározott szellemben vitte tovább ebben az évben is; jellemző adatok tevékenységünkről e téren:

Csehszlovákia jelenleg 133 országgal és a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. Nyolcvannyolc nagykövetségünk, hat állandó missziónk és tizenhárom főkonzulátusunk van külföldön. Kultúránk terjesztését szolgálja nyolc kulturális és tájékoztató központ.

Csehszlovákiában hetven nagykövetség, tizenkét fökonzulátus, valamint hat kulturális és tájékoztató központ működik.

Csehszlovákia 60 nemzetközi kormányszintű szervezetnek tagja, ezenkívül 1 026 kormányon kívüli szervezet tevékenységében vesz részt.

Az elmúlt három év során 432 megállapodást kötöttünk, ebből 359 kétoldalú, míg 73 sokoldalú. Ezzel a világ 126 országával kötött nemzetközi szerződéseink száma meghaladja a 2 800-at. Ezek a tekintélyes szám- és minőségbeli adatok arról tanúskodnak, hogy külpolitikánk jelentős szerepet játszik a szocialista közösség békeoffenzívájában, a nukleáris veszély elhárításáért vívott küzdelemben.

Összeállította: LÁNG ÉVA

64:

ünaetildl

Linhart Gabriella, pszichológus

Munkahelyemen gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akiknek nincsenek ünnepei. Sérült lelkű fiúk és lányok, akiknek a szeretettelen családi hangulat, a vádaskodások hullámai megakadályozzák az ünnepléseket.

Az ilyen emberkéknek mi az ünnep ? Biztosan

nem az, amikor a különféle ünnepnapoknak nevezett keserű délutánokon és estéken az apa vagy az anya leissza magát, és részegen gorombáskodik, megalázza magát. Az ilyen keserűségben élő kiskö/yköknek nagyon titokzatos apróságok jelentik az ünnepet. Egy bizalmas tekintet például, amelyből hetekig táplálkozik, vagy egy meghitt beszélgetés a bizalmas baráttal, ha egyáltalán van ilyen neki. Mert az ilyen gyerekek évekig magányosak, s ha ráakadnak valakire, a végsőkig hűek hozzá. Vagy itt vannak a csonka családok maradékai. Nemegyszer tapasztaltam, szüleik válása után maradéknak érzik magukat a gyerekek. Egy ellobbanó szerelem ittmaradt tárgyának. Nekik bizonyára nagy ünnep lenne, ha együtt látnák szüleiket, testvéreiket. Természetesen, nem marakodásban, hanem reményteli párbeszédben, ebédnél, vacsoránál. Az eNált szülők gyermekeinek éppen a karácsony a legnehezebben elviselhető ünnep. Felháborítanak azok a szülők is, akik tiltják a másiktól a közös gyereket. Nem értem, miért házasodnak az olyanok, akik csak a szerelemre érettek, a házasságra még nem. Nem beszéhe a gyermeknevelésről. Többnyire az történik, hogy a férj rádöbben, felesége képtelen a gyermeknevelésre, a háziasszonyi teendők eNégzésére , az anyaszereppel járó feladatok ellátására, a feleség pedig arra döbben rá, hogy a férje a gyermekében is csak önmagát szereti. Magam sem tudom, mondandómat miért velük kezdtem, hiszen ha ünnep szavunkra szabadon asszociálok, legelőször azok az emberek jutnak eszembe, akiket nagyon szeretek. A hozzájuk tartozás biztonságérzettel tölt el, és hiszem, őket is. Imádom, hogy ünnepeink, a húsvéton át karácsonyig, a név- és szünnapoktól a bizonyítványosztás vagy a házassági évfordulónk napjáig, szertartással járnak. Mi legalábbis szertartást rendezünk hozzá. Különleges figyelemmel terített asztal, kölcsönös egymásrafigyelés, fölfokozott engedékenység és minden porcikánkat átjáró szeretet jellemzi ilyenkor a légkört. Ilyenkor, úgy hiszem, minden ember a másikban tevő szeretetet ünnepli. Mi például minden évben megünnepeljük házassági évfordulónkat de nem kettesben; barátaink körében. Meghívjuk őket. És nem azért csináljuk ezt, mert tudjuk, hogy az ember kapcsolatait a csoportos együttlét rendbe teszi, fölfrissíti. Azért használunk ki minden alkalmat az ünnepléshez, mert szeretjük a közösséget, közösségi alkatok vagyunk. Öregeink vasárnap sem dolgoztak. A vasárnap ünnep volt. Ezeken a közösségi ünnepeken kívül, természetesen, vannak az embernek benső ünnepei is. Nem is nagyon kell beszélni róluk, annyira intimek. Bizonyára elég, ha annyit mondok, a lélek azon ünnepei ezek, amelyektől időről időre feléledünk, újraszületünk, erőre kapunk. Amitől szellemünk újjászületik. Természetesen, ehhez mindig kell egy másik : szerető, társ, barát, az a bizonyos nagy lélek. (szigeti)

(ném)