Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
A hagyományos utcaképbe beletartoznak a libák is a tócsákkal együtt még a század derekán, amint a karácsony előírásait is megtartották, és nem szűkölködtek jeles napokban, ünnepekben az esztendő további szakaszaiban sem. De mint annyi más, a népi tudásnak ez a rétege is lassan elhalványult. S ha a karácsonyi asztalra a kenyér mellé még a legutóbbi időkben is felkerült a dió, az alma, a fokhagyma és a méz, ha a pásztorok karácsony vigíliáján a legtöbb faluban még a negyvenes években is végighordozták az „aprószenteki" vesszőt, hogy a gazdasszony azzal a teheneit megvesszözhesse s hogy a tavaszi szántáskor a gazda az ekéjére tűzhesse, már nem tudták, nem tartották számon a szokás lényegét. Azt, hogy miért is cselekszenek éppen így, mi a jelentése a hagyománynak. Az Ipoly menti hagyományoknak, benne a népszokásoknak kiváló ismerője, jeles gyűjtője és feldolgozója Csáky Károly. Az idén könyve jelent meg a Madách Könyvkiadónál az esztendő jeles napjairól és a hozzájuk fűződő hiedelmekről, szokásokról „Hallottátok-e már hírét?" címen. Korábban pedig a szélesebb táj, a történelmi Hont vármegye nevezetesebb helyein és a helyhez kapcsolódó szellemi örökségen vezette végig olvasóit a Honfi barangolások-ban. De hosszú évek óta kitartóan végzett munkája során felgyüjtötte már szülőfaluja Kelenye (Klenany) személy- és utónévanyagát. Legújabban pedig a Kelenyével szomszédos Födémes (Ip. Úfany) személyneveinek gyűjteményével jeleskedik majd, reméljük. Az esztendő ünnepnapjainak szokásait mintegy húsz faluból gyűjtötte egybe, az Ipoly jobb partján Bussától (Busince) egészen Pereszlényig (Presetany nad Iplőm). Most ezen a szelíd, lankás tájon barangolunk. Csáky Károly gyűjtőútjait járva — az ő személyes kalauzolásával —, hogy a néphagyományok szellemiségéből meríthessünk. A környék legnagyobb faluja Palást (Plásfovce). Nincs ugyan egészen kétezer lakosa, de errefelé már ez is soknak számit. Mellette még Ipolynyék és Balog (Balog nad Iplőm) lélekszáma haladja meg az ezret, a többi 400 —600 lelkes kisfalu. Palást mélyen lent fekszik a Korpona-patak völgyében. Határában a patakmeder mentén legelő és szántó, feljebb a lankás domboldalakon erdők és szőlöskertek foltjai váltogatják egymást. Igen szép, kies táj. Érzékelték ezt a régiek is. A Palásthy család a XIII. századtól birtokolta a területet, kasté-Egy régi parasztház A szelíd honfi táj a palásti háztetőkről ilyenkor. A kíváncsiabbja este kilopakodott a disznóólhoz, megzörgette az ajtaját, s ahányat a disznó röffent, annyi gyereke lett. A Luca napját követő tizenkét nap a következő esztendő időjárását jövendölte meg. Ha Luca után egy nappal esett az eső például, akkor esős januárral számolhattak. Ha a másodikon fújt a szél, az szeles februárt jelzett. És Így tovább. És hogy mért kellett Luca napján fokhagymával bedörzsölni az ólak és a ház ajtaját, s hogy mért kellett ezen az estén fokhagymás kenyeret enni, korábban azt is tudták errefelé minden faluban. Dörzsölték is a fokhagymát, rázták az ereszt Novemberben már fénytelenek a nappalok. Sűrű köd üli meg a mélyen fekvő völgyeket, és nem száll föl hetekre. Ez a csönd időszaka és a várakozásé. A legalkalmasabb arra, hogy az ember számot vessen az elmúlt esztendöveL és megpróbálja látószögébe befogni a következőt. Az öregek emlékezetében az Ipoly mentén még sok hiedelem, tilalom, jóslás és mágikus cselekedet él, amelyeket a karácsony előtti hetekben végeztek, hogy megtudják, milyen időre, mekkora termésre számíthatnak a jövő évben, hogy gazdaságukban bőséges legyen a szaporulat, hogy a rossz csapásokat elhárítsák maguk felöl. És persze nemcsak a gazdák voltak kiváncsiak a jövőre. Fiatal lányoknak se ártott a bizonyosság, hogy az új esztendőben férjhez mennek-e, s az uruk gazdag lesz-e. Ezért aztán András napján este a fonóból hazajövet guzsalyukkal megveregették a zsúptetőt. Ha a kötényükbe búzaszem esett, akkor gazdalegény kérőre számíthattak, ha rozs, zsellérre, ha meg döglött légy, akkor kőművesre. Legalábbis így tudták Ipolynyéken (Vinica). S aki özvegyemberhez ment feleségül, az is számolhatott vele már előre, mert neki András-napon biztos, hogy árpaszem esett a kötényébe. Nagycsalomiján (Vefká Calomija) nemcsak a lányok, hanem az asszonyok is jósolgattak (nős)
