Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-01 / 49. szám
Az előtérben: Juraj Grig/ák Elbüvölten. . . Zdenék Zdenék a Naima billentyűse Frederic Noren a ..főnök" Billy Cobham a dobok „királya " Fotó: PRIKLER ki. Éjfél után kezdett a világhíres dobos. Billy Cobham. aki a hozzá fűzött reményeket beváltotta. A fúziós zene remek képviselője triójával lázba hozta a közönséget. Az utolsó napot a Hungária Jazz Quartett kezdte meg. Szakcsi Lakatos Béla együttesének expreszsziv zenéje melodikusán hatott, finoman váltva témáról témára. Utolsó előttiként lépett föl a nagy showt Ígérő Sun Ra Arkestra. A csupán négerekből álló big-band vezetője már túl van a hetvenen, ám ez nem akadályozza abban, hogy csillogó-villogó flitterekkel díszített és színes fátylakkal hadonászó együttese egy „korrekt" jazztől a free-ig tomboljon, „belerohanva" a kakofóniába. A produkciót négy táncos (ebből három nő) kísérte végig. A Charlie Parker és John Coltraine hagyatékát ragyogóan folytató Michael Brecker és együttese (USA) mindent és mindenkit fölülmúlt. A fúziós zenét oly magas szinten művelték, hogy az előadás után velem együtt többen vallották: ilyet még nem éltek meg. Elsöprő sikerüknek elsősorban a szaxofonon és a saját talalmányú fúvóshangszerén (szintetizárorra kötve, pedálokkal is irányítva) játszó Michael Brecker volt, aki ragyogóan játszott 8 oktávot „tudó" hangszerén. Méltó társa volt a doboson és billentyűsön kívül Michael Stern, aki precíz virtuozitással kezelte gitárját, frenetikus szólóival olyan fantasztikus produkcióba hajszolta társait, amely méltó befejezése volt a háromnapos eseménysornak. Örömmel várjuk a jövő évi folytatást. ORDÓDY DÉNES attrakkönnyedség és összhang jellemezte. A Frederic Noren Band is (a ainstream képviselői) profi szinten kínálták zenéjüket. A második estét a cseh jazz egyedüli, de annál kitünőbb képviselője, a Naima kezdte. Plasztikus előadásmódjuk magával ragadta a közönséget. A svájci Smoking Band-et a dixiland és be-bop kedvelőiként könyveltük el. Nem úgy a szovjet Tomas Kurasvili bőgős trióját, amely viszont intellektuális, elvont zenéjével gazdagította élményeinket. A java viszont csak ezek után következett. A nagy hagyománnyal rendelkező lengyel jazz legújabb generációjához tartozó Walk Away volt az igazi meglepetés. Egyszerűen kifejezve elragadóan játszottak; különösen a vibrafonista Bemard Maseli tűnt
