Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-01 / 49. szám
KALENDÁRIUM 1887. december 1-jén szüléiéit Királyi György magvar történész és műfordító. 1938. december 3-án hah meg József Attila költő. 1687. december 4-én született Francesco Geminiani olasz hegedűművész, zeneszerző. zenetörténész. 1917. december 5-én született Ludo Zelienka szlovák író. publicista. 1907. december 7-én született Ámos Imre festő. KÖNYV Mit ér az ember hit nélkül? Végh Antalt sokan kedvelik, de bizonyára még több azok száma, akik nem rajonganak érte. Az utóbbiak tábora talán éppen Végh határozott szókimondását, kritikus hangnemét nem tűri. Közismert, hogy a magyar futball problémáiról írt könyvei szinte egyik napról a másikra elfogytak a könyvesboltok polcairól, az utcai könyvárusok asztalairól. Végh Antal legújabb könyve — amelynek alcíme: Riportok, szociográfiák — minden bizonnyal újabb sikerkönyv lesz. És nem csupán azért, mert ismét szóba került benne a magyar foci, pontosabban fogalmazva, Végh Antal magyar fociról Írott könyvei, illetve az ezekkel kapcsolatos vádaskodások, perek a szerző ellen. Sőt! Elsősorban szociográfiai Írásai, falusi problémákkal foglalkozó elemzései alkotják a kötet értékesebb részét. A „Bevezető beszélgetésben" magáról Végh Antalról tudunk meg néhány érdekes dolgot. Például azt, hogy első elbeszélésgyűjteménye 1963-ban jelent meg, s azóta több mint harminc kötete jutott el az olvasóhoz. írt már regényt, riportokat, útirajzot, visszaemlékezést, szakácskönyvet, szociográfiát. írásainak alapvető vonása a jobbító szándék, az igazság leleplezése. Négy művének megjelenése — Állóvíz; Miért beteg a magyar futball; Könyörtelenül; Gyógyit6atlan? — igazi eseményt jelentett. A szerzőt kiváltképpen aggasztja a szabolcs-szatmári almatermesztés jelene és jövője. Ilyen jellegű tudósitást-okfejtést közöl például Dánszentmiklósról, „Mit ér az ember hit nélkül?" című riportjában. „Faluvégí látleletek" című írásában korunk egyik valóban égető problémáját veti fel: a környezetszennyeződést és a természetvédelmet. És megismerkedhetünk Perbállal, a hentes-faluval is. A kötet legrészletesebb Írása a „Viszlói krónika". Van benne történelem, bemutatja a falu legöregebb emberét, egy parasztcsaládot, a viszlói panaszos fákat, az óvodát. A kötet sokrétűségének kifejezője, hogy Végh egy budapesti örömlány életébe is betekintést nyújt. Majd újfent az almafákért aggódik („Az almafákat kitépik, ugye?"). A riportot adatok, viszonyítások garmadája jellemzi, amelyekkel a szerző az olvasónak bizonyítja: a helyzet végképp nem nevezhető rózsásnak. („Az elfogadhatatlan, hogy egy kiló 14 forintért forgalomba hozott almáért a termelő csak négy forintot kapjon".) A szerző többek között a következőket írja könyvéről: „Ez a könyvem sem más, se több, mint bármelyik eddigi: üzenet az olvasónak. Olvasmány és elgondolkoztatás. Én így látom a világot, s vajon ö hogyan? Segítsük egymást a gondolkozásban, legyünk társak a gondolkodás bátorságában. Mert csak így érdemes az írónak tollat fogni a kezébe, és az olvasónak is könyvet — csak ekképpen!" A Népszava 1987-ben kiadott kötete nálunk a prágai Magyar Kultúra könyvesboltjában szerezhető be. SUSLA BÉLA HANGVERSENY A hírnév kötelez A cseh könnyűzenében Marie Rottrová neve ismerősen cseng, mégha nem tartozik is az új hullám ügyeletes üdvöskéi közé. Viszont azt, hogy szeretik, és dalait szívesen hallgatják, bizonyítják az október végi bratislavai koncertjei is. A Szakszervezetek Házának nagyterme két ízben is megtelt érdeklődő közönséggel. Nem volt könnyű feladat kétszer egymás után, más-más közönség előtt színre lépni. Ezt tükrözte a délutáni és az esti előadás közti különbség is. A délutániból mintha hiányzott volna a „teljes bevetés" és a közönséggel való közvetlenebb kapcsolat, de ezt a főpróbái hangulatot feledtette az esti fellépés. A Domino együttes Rottrová méltó partnerének bizonyult, akárcsak a két különböző zsánert képviselő vendégművész, Tomás Ráb és Pavel Böbék is. A fiatal énekes, Tomás Ráb, lírai hangvételű dalaival ígéretes tehetségnek bizonyult. Arról, hogy Pavel Bobeknak, a Semafor Színház ismert énekesszínészének — most countryt és rock and rollt énekelt — sok rajongója van, vastaps tanúskodott. Ők ketten kétségtelenül fontos segítői voltak a műsornak, de Rottrová kétségbevonhatatlan mesterségbeli tudása így is dominált. Varázslatos effektusok és sztárallűrök nélkül, a fülsiketítő hangerőt mellőzve, egyszerű hangzású, emberi tartalmakat és vágyakat érzékenyen kifejező dalokkal állt a közönség elé. S hogy jó előadó, aki nem hajdani sikereiből él, bizonyítja, hogy elismerő rokonszenwel fogadták műsorát a kevésbé elfogult hallgatók is. CSÉPLŐ JULIANNA KIÁLLÍTÁS Nemzetközi festőtalálkozó Gömörben Rozsnyón (Rozftava) már hosszabb ideje készülnek arra, hogy a főtér egyik régi házát képtárrá alakítsák át. Szakembertől hallottam, hogy az új létesítmény átadása még az idén megtörténik. Érdeklődéssel várjuk. A majdani fenntartó — a Rozsnyói Bányászmúzeum — már most igyekszik megalapozni a gyűjteményt különböző képzőművészeti alkotások vásárlásával. Jó lehetőség kínálkozott erre ez év októberében, amikor a város adott otthont a Kelet-szlovákiai Képtár rendezésében zajló Nemzetközi Barátság elnevezésű festötalálkozónak. Az ezen részt vevő festők ugyanis a meghívás viszonzásául két-két festményükkel ajándékozták meg a rendező kassai (Kosice) intézményt, és munkáikból az átmeneti otthont nyújtó városnak is eladták egy-egy művüket. Hogy miért éppen egységes, 1 500 koronás áron vásároltak tőlük a múzeum vezetői, ez, gondolom, mind a mai napig talány a festők számára. Ha akarták, ha nem, ennyiért keltek el Rozsnyón a Magyarországról, Lengyelországból, Bulgáriából, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Sző vetségi Köztársaságból, a Szovjetunióból és hazánkból érkezett festők képei. A kétévenként megtartott összejövetelt a rendező képtár hazánk mindig más és más táján szervezi meg. Az itteni lehetőség viszonzásául aztán a mi festőink is élvezhetik a találkozón részt vevő országok vendégszeretetét. Gondolom — s ebben az egyik résztvevővel folytatott beszélgetés meg is erősített —, nem olyat, mint amilyenben Rozsnyón volt részük a fent említett országok festőinek szeptember 28-a és október 17-e között. A város vezetői ugyanis nem sokat törődtek a vendégekkel. Mintha nem lettek volna rájuk kíváncsiak ezen a vidéken. Szállodában helyezték el őket, ami ugye nem rossz hely, de egy-egy összülésre, baráti megbeszélésre szakmai vitára nem nagyon nyújt lehetőséget. A vendéglátó városnak nem tellett arra, hogy egy embert állítson a csoport mellé, aki elkalauzolta volna a festőket a természeti és történelmi nevezetességben bővelkedő táj látványt és élményt nyújtó részeire? Nem beszélve arról, hogy a festöcsoport jelenléte alkalmat adhatott volna számos egyéb találkozó megszervezésére is. így tarthattak volna különböző beszélgetéseket, bemutatókat iskolákban, művelődési házakban. Hiszen — ha csak saját munkaterületemnél maradok — az iskolában jelenleg az esztétikai nevelés az egyik fö feladatunk. Ebben pedig a fent vázolt rendezvények biztosan hatásos segítőink lehetnek. Az összejövetel résztvevői eléggé magukra hagyatva járták a várost és környékét, hogy megörökítsék benyomásaikat. Maradt hát kapcsolatteremtésnek — a festők és a város között — a kiállítás, melyet a Bányászmúzeum kiállítótermében október 16-tól 30-ig (miért ilyen rövid ideig?) láthatott a közönség. Ezen a találkozó résztvevői két-két képpel szerepeltek. Különböző stílusú, nem mindig csak az adott környezethez kötődő munkák születtek és voltak ezek. A tárlat látogatója a realista tájábrázolástól a különböző kompozíciókig többféle megközelítéssel, kifejezésmóddal találkozott, s több nagyon érdekes és hatásos munkában is gyönyörködhetett. Nem tudom, mikor nyílik újabb lehetősége egy kisvárosnak hasonló akció lebonyolítására, vagy ahogy az itteni tapasztalatok mutatják: a házigazda szerepének „tűrésére", de mindenképpen más hozzáállás szükségeltetik e „szerep" eljátszásához. Mert ilyenkor önmagunkról festünk képet. Amin ezúttal nem a vidám színek uralkodtak. AMBRUS FERENC Csinszka Ady özvegyének, Csinszkának az életébe nyerhettünk bepillantást ezúttal Deák Krisztina filmjén keresztül. Vagyis most nem Ady-, hanem Csinszka-film került a képernyőre, amelyben az Adyt megszemélyesítő Jordán Tamás csak epizódhősként tűnt fel, mint Csinszka életének döntő fontosságú, mégis csak rövidebb ideig meghatározó komponense. A Budapesti Művészeti Hetek keretében levetített film hőse már születése pillanatától kezdve különös indíttatású, hisz tragédiákkal terhes házasságból születik. Róla szól minden, arról az eredendően tehetséges lányról, majd asszonyról, aki nem találja helyét a világban, s aki az önmegvalósítás egyetlen lehetőségét a házasságban látja. Boncza Berta élete azonban a valóságban — s most újdonságként a filmen is — nem szakad meg Ady halálával. Még 16 évnyi élet vár rá, tele buktatóval, kétséggel és próbálkozással. Csinszka egyvalamit biztosan tud: nem akar a magyar nemzet „nagy özvegye" lenni. Támaszt és társat keres egyre elkeseredettebben a vérbajjal fertözöttség félelmének szorításában. Szerelmével üldözi Babits Mihályt, együtt tölt egy éjszakát korának egyik híres német színészével, s végül Márffy Ödön festőművész oldalán köt ki. Csinszka révén olyan társaságba jutunk el, amelyben a kor legnagyobbjaival esendőségükben találkozhatunk. Deák Krisztina nem a lélektani ábrázolás eszközeivel él, ö a képi gondolkodást helyezi előtérbe. S ennek a szemléletnek tökéletesen megfelelnek az általa választott színészek: az egészen fiatalon hatásos teljesítményt nyújtó Nagy-Kálózy Eszter (felvételünkön), a Babits figuráját megelevenítő Bálint András és a festöművésztársat alakító Andoréi Péter. Csinszka naplója, levelezése és a kortársak sokszor ellentmondásos visszaemlékezései alapján alakult ki a rendezőben ez az aszszony-kép. Lehet, hogy nem teljesen valósághű mégis rengeteg új információval böviti ismereteinket arról a nőről, akit sokan imádtak, mások gyűlöltek, de indulat nélkül nem nyilatkozott róla soha senki. ZSEBIK ILDIKÓ (nő?)
