Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-01 / 49. szám
♦ • Övék lehetne Bratislava ötödik és egyben legfiatalabb kerülete Ligetfalu (Petrialka). Százhúszezer ember él itt. Előbb vagy utóbb minden lakótelep arculata kialakul. Az „összeverődött" emberek megbarátkoznak egymással, lakótársakká válnak, a lakótelep pedig egyre otthonosabbá. Ligetfalu híre e szempontból nem a legjobb. Sok minden hiányzik még ahhoz, hogy az itt élők valóban otthonuknak érezzék e városrészt. Az építők a gyors ütemű építkezésben rendetlenséget hagytak maguk mögött, nem volt aki parkosításra, fák ültetésére, a terep rendezésére vállal-Elsö, teljesen véletlenszerű látogatásomkor ebben a klubban az a megtiszteltetés ért, hogy a kulturális műsor „töredéke" lehettem. A sajtónap tiszteletére a klub „élöújságot" szerkesztett. A jól megszervezett műsorban volt politikai vezércikk; a föriportot egy Kubából visszatért újságíró kolléga útibeszámolója jelentette; a kulturális rovat keretében a gyermekkönyv-illusztrációk éppen megnyíló kiállításáról volt szó; a szerkesztői üzenetekben egy pszichológusnő felelt (volna) a látogatok kérdéseire; a kezdő gazdasszonyoknak új recepteket javasoltak; a sportrovat keretében pedig három igyekvő partnernőmmel jógamutatványokat mutattunk be. Mindez igy felsorolva nagyon érdekesnek tetszhet, a baj csak az volt, hogy nem volt kinek a kezébe adni ezt az élöújságot. A közönséget ugyanis egy szakmunkásképző diákotthonának néhány iderendelt lakója alkotta. A tizennégy-tizenhat éves suhancokat a fiatal családok problémái érdekelték a legkevésbé. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hol maradtak a panellakásokban ezerszámra lakó fiatal családok?! Második látogatásomkor a klubbal átellenben levő házba igyekvő fiatal családot szólítom meg. A férj kocsiban apró gyereket tol maga előtt, a várandós feleség az utolsó hónapban lehet. Ismerik a klubot ? — kérdezem tőlük. Igen is, meg nem is. A ház előtti betonoszlopra ragasztott, szél fújdogálta plakátot nem lehet nem észrevenni. Minden hónapban ismerteti a klub műsorát. De sajnos ők a klubban még nem voltak sohasem. Minek járjon klubba egy fiatal család, amelyiknek van lakása, van hol eltöltenie a szabadidejét? Emberek közé menni? Inkább nem is akarják megismerni azokat, akik a környéken laknak! Elvégre ott a kisgyerek, van azzal elég baj! Hogy nem szorongató érzés egész nap otthon lenni a gyermekgondozási szabadság ideje alatt? Erre csak vállvonogatás a válasz . .. Tudja-e, hogy a klubba éppen hozzá hasonló fiatal anyukák járnak? Erre már semmilyen választ sem kapok .. . (nŐ4) kozzon. Az új lakótelepen hiányos az üzletek és az egészségügyi létesítmények hálózata is, nincs elegendő klubihelyiség, művelődési otthon sem. Ligetfalun a tervek szerint tizenkét művelődési otthonnak kellene állnia. Ma a kerület kulturális központján kívül két ifjúsági klub és egy fiatal családok klubja működik itt. Az ifjúsági klubok tevékenysége az érdeklődésnek megfelelően jobbára diszkók rendezéséből áll. Sötétedik. Az autóbusz Bauman utcai végállomásán negyedóránként hetven-nyolcvan ember száll le a buszról. Egyik sem tart a klub felé. Egyedül haladok fölfelé a lakóház teraszára vezető lépcsőkön, s abban reménykedem, valakivel azért majd csak találkozom a klubban. Szerencsém van, bár szerda lévén nincs műsor, a klubban a műszaki dolgozón kívül három felnőttet találok. Megszólítom az egyik apukát, aki kabátban ül a szőnyegen játszó két csemetéje felett őrködve. Innen, a közelből, a második utcából vannak. — A feleségem varr, így aztán elküldött a gyerekekkel egy kis vacsora előtti sétára. De olyan hideg van kint, hogy errefelé járva, gondoltam, inkább bejövünk a klubba. Egyszer már voltam itt, ez a második látogatásom. — Eléggé propagálják a klub tevékenységét? — kérdezem tőle. Nem, semmiképpen sem, bizonygatja buzgón, de amikor arra terelem a szót, hogy akkor a hozzá hasonlók, akik ismerik, miért nem járnak, önérzetesen válaszolja, hogy azért minden este mégsem lehet a klubban ülni! Minden este nem, de egy év alatt kétszer?! A másik apuka a kislányát kísérte el zongoraórára, s lelkesen mondja, hogy először van a klubban, nem is tudta, hogy Ligetfalun aki pedig egyéb társasági szórakozásra vágyna, annak az eléggé jól kiépített és jól kihasznált vendéglőhálózat áll rendelkezésére... A fiatal családok klubját csak nagyon kevesen ismerik az ittlakók közül! létezik ilyesmi. Kár, hogy ő messzebb lakik, s az 0 lakónegyedükben nincs hasonló lehetőség. A kislányával itt levő diákanyuka előtt egy csomó könyv van az asztalon. Itt jártak a könyvtárban, s a kicsi kérésének nem lehetett ellenállni, igy bejöttek. A gyereknek nagyon tetszik itt, mert sok a játék, s játszópajtás is akad mindig. A klub műsorai közül a kislány a meséket említi és a varázslóbácsit meg az artistákat, akik megengedték, hogy kipróbálja az ujján pörgetni a tányért. Az anyuka egy szombati napra emlékezik, amikor a férjével együtt voltak itt, s nagyon jól szórakoztak. Nemsokára szedelőzködni kezd, ideje, hogy elkezdje a vacsorakészitést. — Ligetfalu egy betonból készült éjjeli menedékhely — mondja elkeseredetten az „őslakos", Alexander Vozár, a klub műszaki dolgozója. — Ide az emberek szinte csak aludni járnak, a beton elborította a füvet, nincsenek fák, nincs zöldterület. A klubot kevesen látogatják, pedig néha igazán jó programunk van. Most már az a helyzet. hogy restellek is valami hírességet meghívni a klubba, nehogy három-négy ember előtt kelljen szerepelnie. Igaz, hogy a helyiségek mérete is elég kicsi, így nagyobb koncertet nem lehet rendezni, filmvetítéskor is a termet kettészelő oszlop miatt csak a terem felét használhatjuk. A vetítéssel is problémák vannak, mert a „tizenhatos" vetítőhöz való filmekből elég korlátozott a választék, talán, majd ha megszerezzük az engedélyt a videóvetítéshez, az idevonzza az embereket. Csak nehogy akkorra legyen mindez, amikor már felépül mellettünk a „konkurrencia" — fejével abba az irányba mutat, ahol a félig felépült vendéglő falai meredeznek a sötétbe. — A legfájóbb pontunk, hogy nagyon kevesen ismernek bennünket. Bár már sikerült elérni, hogy a kulturális ajánlatokba bekerüljön a D-klub is (a klub neve a „Dvory" lakótelep kezdőbetűjéből ered), azt sajnos nem engedte meg az első kerület nemzeti bizottsága, hogy a Safárik téren, ahol a legtöbb ember várakozik az ide induló autóbuszokra, egy jól látható plakátot helyezzünk el. Mutatja az A4-es formátumú, sokszorosított havi műsort, amelyet némelyik autóbuszvezető engedélyével kiragasztanak a buszok ablakaira, s a három darab nem sokkal nagyobb plakátot, amelyet a művelődési központ készít számukra. Ez a három érdektelen papírdarab bizony nem a legvonzóbban propagálja a klub munkáját, nyugtázom én is. Szerencsére már a nyomdában vannak a valamivel nagyobb méretű, saját emblémával ellátott plakátok. Ezek már színesebbek, feltűnőbbek lesznek. — Most már nem panaszkodhatunk — véli a klub vezetője, dr. Zlatica Ftáőniková —, mert télen mindig megnő a klub látogatóinak száma. Októberben rekordszámú látogatónk volt, 1 750 ember, ennyi eddig csak februárban volt. S ahhoz képest, hogy nemcsak városunkban, hanem egész Szlovákiában egyedülálló klub vagyunk, azt hiszem, nincs okunk csupán panaszkodni. Fennállá-A/ először itt járók ismerkedése. Vajon eljönnek máskor is ? Torz;vendégek . .. Fotó: Prikler László
