Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-01 / 49. szám
Kellemesebben tölthetnék az időt a gyerekek is, az anyukák is, ha több látogatója lenne a klubnak sunk tiz hónapja tulajdonképpen útkeresés volt. Bennünk, szervezőkben nem lohadt a lendület, s ez a legfontosabb. Mindenképpen meg kell nyernünk az itt lakó fiatalokat! Év elején közvélemény-kutatást rendeztünk a lakók közt, hogy milyen időpontban legyen nyitva a klub. Mivel a legtöbb válasz szerint délután négytől este kilencig felelt volna meg, ehhez mérten alakítottuk ki nyitvatartási időnket. A múlt télen a nagy hidegekben sok családnak az egyedüli kikapcsolódást jelentettük, megszokták, hogy itt összejöhetnek a szomszédokkal, ismerkedhetnek, barátkozhatnak, az apukák együtt nézhetik a televízióban a sportmérkőzéseket, az anyukák együtt kézimunkázhatnak, üdítő mellett elbeszélgethetnek a hangulatos bárban, mialatt a gyerekek is szem előtt vannak, s ők is örülnek a többi gyerek társaságának. A legfőbb feladatunknak tekintjük, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő anyukáknak, a kisgyermekeket nevelő családoknak lehetőséget adjunk arra, hogy kimozduljanak a négy fal közül. Megfigyeléseink szerint a klubot hétköznap legtöbbször csak az egyik szülő látogatja, leggyakrabban akkor, amikor a másiknak dolga akad otthon, hétvégeken viszont eljön az egész család. Pénteken délután sok iskoláskorú kisgyermek jön össze, ilyenkor az anyukák feltehetően vásárolnak, s Két fiatal ember összeházasodik, gyermekük születik, és egyszerre megváltozik minden, az egész eddigi életvitelük. A gyermek jelenléte sokszor évekre meggátolja őket abban, hogy a televízión kívül más kulturális lehetőséggel is éljenek, hogy érdeklődésüket összehangolva ötletesen töltsék szabadidejüket. Ez a klub kísérlet. Létrehozói rátapintottak ezeknek a fiatal családoknak s az egész lakótelepnek a legégetőbb problémájára. jól jön, hogy van hová küldeni a gyereket erre az időre. Programunkat a tapasztalatok alapján ezeknek az igényeknek megfelelően alakítottuk ki. Nézem a novemberi műsort, kedden, szerdán szabad foglalkozás, csütörtökön ismeretterjesztő programok (beszélgetés szakemberekkel, jogásszal, pszichológussal, orvossal, iró—olvasó találkozó és „Állatok a lakásban" címmel gyerekeknek, felnőtteknek szóló műsor). Pénteken tarka gyermekműsorok: sárkánykészítés, játékkészítés gesztenyéből, kukoricacsuhéból népművész vezetésével, modellezés gyurmából, gyermekrajzverseny, találkozás rajzfilmkészítökkel és álarckészítés a karneválra. A felnőttek részére minden második szombaton jelképes öszszegü belépődíj ellenében filmvetítés és táncest váltja egymást. Hétvégeken érdekes, színes műsorok várják az egész családot. A klubvezető még az állandó képzőművészeti és fotótárlatokat s a sporttevékenységet említi: az idén nyílt jógatanfolyamot, a nagy sikernek örvendő gyermektánckört és a tornateremben a férfiak számára az izomerösitő felszerelést. Kulturált környezet, mindenki klubja, az egész család klubja lehetne, ha elfogadnák, ha megismernék a szürke egyhangúságból kitörni akaró és tudó fiatalok. Figyelmeztető számadat, hogy Ligetfalun nagy ritkaság az olyan rendezvény, ahol a lakótelep százhúszezer lakosából összegyűlik háromszáznegyven ember. Ennyi jelent telt házat a kerület központi kulturális intézményében. A fiatal családok klubjában pedig örülnek minden véletlenül betévedt új látogatónak ... M. PLEVA ÉVA Ő hddd legyen boldog! Ez a történet — vagy inkább példa — nem az enyém. A régi falu törvényei szerint — ahol kinek-kinek megvolt a maga néhány meséje, elbeszélése, és azokat illő alkalmakkor elő is adott, de csak ő adhatott elő, ezeknek az elbeszélési jogát senki el nem vehette tőle —, egyszóval e régi szokás szerint nekem most nem szabadna elmondanom a következőket. Ennek a történetnek a tulajdonosa ugyanis Nagy Olga, a kiváló folklórkutató, akit abból az alkalomból hívtak meg legutóbb egy rövid beszélgetésre a rádióba, hogy jövőre — a méltán nagy sikerű Fáraszt deka merőn s az Újabb paraszt dekameron, széki tréfákat és elbeszéléseket, ill. a szerelemről és a házasságról szóló történeteket tartalmazó gyűjteményei után — móst egy újabb válogatása jelenik meg a Magvető Könyvkiadónál. A készülő kötetben 150 történet kapott helyet, mégpedig mind olyan, amelyet asszonyok mondtak a gyűjtő magnószalagjára. Nagy Olga mesélt hát a rádió tisztelt hallgatóságának abbéli tapasztalatairól, amelyeket a népmesék, elbeszélések gyűjtése során szerzett. De mert valószínű, hogy a mi szerkesztőségünk a közeljövőben nem üdvözölheti őt vendégként, s nem beszéltethetjük el vele magunknak, oNasóinknak történeteit, talán megengedtetik most nekem, hogy az ő tulajdonával — ///. annak tolmácsolásával — ékeskedjem. A történet a következő. Gyűjtései során azt tapasztalta Nagy Olga, hogy a férfiak által előadott esetek főszereplői mind ők maguk. Ráadásul a férfiak mindig olyan hős képében jelennek meg saját elbeszéléseikben, aki nehéz, bonyolult helyzetbe keveredik, ám ebből mindig szerencsésen kivágja magát. Mégpedig elsősorban a saját ügyessége, bátorsága, leleményessége révén. Igaz. a történetek legtöbbször olyan helyszíneken játszódnak — katonaságnál, a hadszíntereken —, ahol, a jelenlegi hallgatóságból akkor éppen nem volt ott senki. Azaz a férfiak élete — saját elbeszéléseik szerint — a múltban, fiatalságuk idején felemelő eseményben gazdag volt. Már amint az a népmesékben szereplő legkisebbik fiúval általában történni szokott. Ezzel szemben a nők élete! A nők elbeszélései között a gyűjtő egyetlen ilyen beállítottságú történetre sem talált. S mert a jelenség mégiscsak meglepő, sőt izgalmas a kutató számára, ezekután egyenest azt kérte Nagy Olga az asszonyoktól, hogy meséljék el életüknek egy boldog pillanatát. Vagyis egy olyan eseményt mondjanak az életükből, amelyikben boldogok voltak. Nos, a válaszul adott történetek közt igazi, önfeledt boldogságról egy se szólt. Az egyik asszony azt mondta, hogy nem emlékszik ilyen pillanatra, a másik egyenest állította, hogy az ő életében nem volt soha boldogság. Egy harmadik életében sem, ez azonban emlékezett arra, hogy a mamája mindig szokta volt mondogatni, hogy ő egyszer milyen boldog volt. Hát mikor ? Hát amikor a negyedik gyermekével volt várandós, és húsvét közelgett, és neki már éppen le kellett volna babáznia, de még se a káposzta nem volt betéve, se a tészta bedagasztva, s akkor ő mennyire félt, hogy mi lesz, ha ő lebabázik, mielőtt a káposztát betenné, a tésztát bedagasztaná. De aztán, há/ístennek, mégis szerencséje lett, mert a káposztát is betette, á tésztát is bedagasztotta, s csak aztán jött rá estére a szülés. Hát ő akkor olyan boldog volt, hogy mégis sikerült mindent bevégeznie, hogy aztán is később sokat mesélte ezt az esetet a gyerekeinek. A történet nincs tovább, és én se igen. kívánom a hátterét magyarázgatni. Azt a paraszttársadalmat, amelyikben a fiúgyermeket viszonylag nagy függetlenség vette körül, míg a leánygyermek csupa tilalmak és tabuk között nőtt fel. A fiúgyermek tehénlegeltetés, miegyéb révén egész nyarakra kiszakadhatott a szülői ház felügyeletéből, s bandákba verődve erdőszéleken, tarlókon élte a maga — saját törvényű — közösségi életét. A leánygyermek pedig a ház apró-cseprő ügyeivel, 9—10 éves korától már a kisebb testvérek gondozásának felelősségével megrakva nevelődött bele a családi és a falusi élet mindennapi kereteibe. Mindezek jól ismertek akár a néprajzi munkákból, akár saját tapasztalatainkból, emlékeinkből. Nagy Olga történetei azonban — még tudva és ismerve is ezt a hátteret — a megdöbbenés erejével hatnak a hallgatóra. És mindenképpen elgondolkodtatóak, mondjuk a szülőnek. Ha érdekes lehet a számára ma az, hogy az ő gyermekének a története majdan hadd legyen boldog. KOCSIS ARANKA (nős)
